Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-08-29 / 4. szám
63 64 csipesszel kellett azt kihúzni. A teke rendkívül nagy mértékben esett össze, úgy hogy a lencsét nem lehetett egyszerű nyomás által kilódítani, hanem a Ci ilchett-féle kanál volt igénybeveendő. Mindamellett a lefolyás igen kedvező volt, s a műtét után hatodik napra a beteg 4'-nyi távolról látta az ujjakat. 2- dik eset. 22 éves, izmos tüzérnek jobb szeme 3 hónap előtt árral akként sértetett meg, hogy a szivárványhártya ki- és feliétől átszuratott és a tok tetemesen meg lön sebezve A beteg 10 hétig heves szivárvány lobban szenvedett, s minthogy ez konokul daczolt minden szerrel, a 11-dik hétén műtét alá esett. A szivárványcsonkolást a gyűrűszerű odanövés miatt nehéz volt véghezvinni, a szivárványt görbe csipesszel kellett kihúzni, s a lencse maradékok az egész látaszéllel egybe lévén nőve, műszerekkel kellett azokat eltávolítani. Az első 5 nap alatt heves szivárványlob, a vonalszerű vágott-sebben való jelentéktelen genyképződéssel, mi a köthártyai lebeuykére marad korlátolva. Midőn H. a beteget elhagyta, a genyképződés, valamint a szivárványlob visszafejlődőbeu voltak, s a látkisérletek oly kedvezők valónak, hogy a beteg 3‘ról látta az ujjakat. A láta atropin becseppentésre reagálni kezd. s mindinkább tisztül. 3- dik eset. 25 éves schweizi csordásnak 3 hónap előtt szalmaszárral lett jobb szeme megsértve, mire állítása szerint már akkor képződhetett iencsehomály. A kérdéses szem 14 nap előtt újra megsértetett ráhajított földrög által. Midőn beteg a gyógyintézetbe felvétetett, kis magvú lencsebályog ismertetett fel, ezenkívül a bánfáimat gyűrűszerű hátsó és több mellső odanövés, több szarukörüli tülktágulat, szóval minden jelensége valamely már régebben fenálló érszivárványlobnak szöveményezte. A láterő fénysejtésig hanyatlott. Daczára annak, hogy a teke kifejtése volt javalva, H. a betegnél mégis a lencse vonalszerű kivételét kísérelte meg, s nagy örömére a lehető legjobb sikerrel, mennyiben mind a szivárványcsonkolás, mind a lencsekivétel sikerülvén, a másik szem rokonszenvi lobja teljesen elhárittatott és a sértett szemen a látás annyira javult, hogy az emelkedett fényérzésen kívül most már tájékozni kezdi magát a beteg. Vidor tr. Homloktáji vagy szemi övsömör. (Herpes zoster frontalis seu ophthalmicus). S t e f f a n tr. ezen, szemészetiig csak az utóbbi időben méltányolt (Hutchinson Ophth. Hosp. Reports V. 3. 191. 1.) érdekes betegség egy esetéről a heidelbergi gyűlésen következőket mond : az illető beteg 36 éves, eddig egészséges gyármunkás, kin, midőn orvosi segélyt keresett, a küteg teljesen ki volt fejlődve, s kinek kórtörténete Hutchinson észleletei helyességét bizonyította. Miután a beteg homlokában és a halántékon 9 napig a leghevesebb fájdalmaktól kínoztatott volna, megjelenik a küteg, azaz, a bőr megdagad és kivörösödik. A bőralatti sejtszövetben egyes keményebb helyek észlelhetők, ezután a bőrön apró hólyagcsák fakadoznak, még pedig egyes csoportokban ; később az egyes hólyagesák összefolynak, a vérrel és genynyel kevert bennék vastag pörkökké szárad, s ezek leválásuk után mély hegeket hagynak hátra, melyek élethossziglan fenállanak és felismertetik a jelen volt folyamatot. A küteg megjelenése és a gyógyulás azaz a hegedős között mintegy 3 hét foly le. A zsábás fájdalmak még a hegedős után is jelenkezhetnek, a leghevesebb mértékben, a megtámadott bőrrészletek mentén, míg maga a bőrfelület tompa érzető és pergamenszerű. — A leirt bőrbántalom határozott területre van korlátolva, azaz a liáromosztatú idegnek első vagyis szemága által ellátott bőrrészletekre: ugyanis a homlokot, felső szemhéjat és az orrot éri az orrhegyig. Tudjuk, hogy a liáromosztatú idegnek első ága a szemgödör felső nyilatánál vagy még elébb oszlik 3 ágra: a könyidegre, homlokidegre és az orrsugáridegre. A könyideg a könymirigyhez és a felső héj szomszéd bőréhez vonul. A homlokideg felső szemgödri- és felső gőrgeidegre oszolván, a homlokbőrben terjed el. Az orrsugárideg, mely a kérdéses betegségnél leginkább van érdekelve hosszú, gyökeret küld a sugárduchoz, nehány hosszú sugárideget bocsát, s ezután görgealatti meg rostaidegre oszlik ; a görgealatti ideg a belső liéjszálag fölött lép ki a szem- . 1 gödörből, s itt a görgefeletti ideggel egyetemben a felső héj és az orrgyök bőrén terjed szét; a rostaideg a rostanyiláson rézsut hatol befelé a koponyaürbe, s ezután a rostacsont rostalemezén mellfelé vonulván, egy mellső rostalikon keresztül, a kakastaraj mellett, az orrürbe jut, s itt 3 ágra oszlik, melyek egyike az orrcsont alsó széle és az orrszárny porcza között kilép, s az orrcsúcs bőrén szétterjed. A homloktáji övsömör bőrfakadéka a/ eseteknek csak kisebb arányszámában foglalja el a liáromosztatú idegeL-ő ágának egész bőrterületét, mindig a szemgödörfeletti ideg terén lép fel, s többnyire a görgefeletti ideget is körébe vonja ; azonban a szemgödörfeletti ideg egymaga is lehet bántalmazva, anélkül, hogy a görgefeletti ideg együttszenvedne vele, ámde az ellenkező nem fordul elő. Midőn a bőrfakadék a liáromosztatú ideg első ágának csupán homlokágazatait éri, akkor a szem sohasem szenved. A szem csupán akkor van veszélyeztetve, mikor az orrsugárideg is meg van támadva, azaz midőn a bőrfakadék az orr oldalfalát és csúcsát is ellepi. A kérdéses esetben a küteg a homlokon, a felső szemhéjon az orr oldalán és csúcsán foglal helyet, s a szem még sem szenved, annak tanúbizonyságáúl, hogy az orrbor megbetegedése nincs szükségképen szembántalommal egybekötve. A Hutchinson által összeállított 24 esetben (15 férfi és 9 nő) csak 9-szer volt az orr oldala is megtámadva, s ezen 9 eset közül csak hatnál volt a szaru-, és szivárványhártya is beteg. A homloktáji övsömörben a szem Hutchinson szerint kétféleképen vesz részt, vagy szarufekély vagy szivárványlob alakjában, ezen betegségek minden következményével egészen a végpusztulásig. Annak, hogy a kérdéses kórfolyamat kevéssé ösmert, ritkaságán kívül még azon oka is van, hogy arczi orbánceal szokíák összetéveszteni, mint a jelen esettel is történt. De a két betegség nagyon különbözik egymástól. A homloktáji övsömör soha sem terjed túl az arc középvonalán és a liáromosztatú ideg első ágának elágazási területére szorítkozik a homlok, a felső szemhéj és az orr bőrén, tehát a pofa és az alsó szemhéj mindig ment marad tőle ; az övsömör terménye számos apró, csoportokba . gyűlő hólyagosából áll, melyek később összefolynak, az orbánc terményét ellenben egyes nagy hólyagok képezik; a homloktáji övsömör igen nagy helyi fájdalommal van egybekötve, mely a fakadékot nehány nappal megelőzi, ellenben láz nincs jelen, holott az Orbánénál ez jelen szokott lenni; az övsömör hegeket hagy há ra a bőrben, néha igen mélyeket, melyek azáltal, hogy az ideglefolyás helyéhez kötvék, a betegség jelenvoltát mindenkorra felismerhetővé teszik, holott az orbánc jelenvoltának semmi nyomát se hagyja hátra; az övsömör csak egyszer támadja mega beteget, s-soha se veszélyezteti életét, az orbánc az ellenkezőt mutatja; ellenben az övsömörnél a szem különös veszélyben forog, nem úgy az Orbánénál. Ha végre a homloktáji övsömör lényegét kutatjuk, kétségtelen, hogy a háromosztatú ideg első ágának útjain vonuló bőridegek környi kiterjedésében kell a kórokot keresnünk, mi már abból is kiviláglik, hogy minden egyes fakadék megjelenését a nevezett idegutak heves fájdalmasága szokta jó idővel megelőzni Arra nézve, hogy a bántalom forrását'a központi idegrendszerben keressük, vagy idegvisszhajlás útján képzeljük létrejöttnek, nincs támpontunk. Váljon pedig az érzeteg bőridegek, vagy a hasonlefolyású edénymozgató idegek környi végei idézik-e elő a betegséget, egyelőre nyilt kérdés marad. A homloktáji övsömör minden egyebütt előfordulótól két tekintetben különbözik leginkább: először is az által, hogy a bőrfakadék mély genytüszővé fejlődik, s a lefolyás után hegek maradnak hátra; másodszor azáltal, hogy a küteg megjelenése előtt és elszáradása után oly heves zsábák vannak jelen, hogy a betegség e miatt rendkívül fájdalmassá fokoztatik. A szemészetre nézve pedig a homloktáji övsömör azért nyer különös jelentőséget, mert az orrsugárideg belevonatik a bántalom körébe, s ezzel a szembántalom együttlegesen szokott fe lépni. Ezen utolsó pont különös hangsúlyozása s az, hogy a homloktáji övsömört a szemészettel benső viszonyban lenni tapasztaljuk Hutchinson ügyfelünk kitűnő érdeme. Vidor tr. PEST, 1869. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA. (Dorottya-utcza H.szám).
