Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-08-29 / 4. szám
51 52 kiválóan különbözik (ritka esetek kivételét ide értve), ezen esetben cserben hagyott volna, mennyiben még a könytömlődag által okozott álorbáncz is többé-kevésbé az egyik arczoldalra szokott szorítkozni. Igaz, hogy a sömör által okozott fájdalmak sajátságosak és másneműek mint az orbáncz által támasztott feszítő fájdalom, de mint alanyi tünet mán átalában nem engedi, hogy a kórismézésben rá nagy súlyt fektessünk. Ezen pontra nézve csupán egy mozzanat érdemel külön említést, t. i. azon körülmény, hogy a fájdalmak, még pedig ugyanazon égő és szúró fájdalmak, még akkor is jeleu voltak, midőn az úgynevezett orbáncznak nyoma sem volt többé; ez pedig valóban a legbiztosabb jelek egyike, melyekről az övsömörre a betegség későbbi időszakában is ráismerhetni. A kórisme főtámpontjául szolgáltak itt és szolgálandanak minden más esetben is maguk a hegek, melyek az övsömör után fenmaradni szoktak. Jelen esetben én is, s talán még inkább mint akárki más, a szemlobot a könytömlőtakár következményének tartottam volna» épen azért, mert évek hosszú sorában a beteg jobb szemét ismételten ugyan ebből az okból megtámadva láttam. Igaz ugyan, hogy a könytömlő ez egyszer daganatot nem mutatott; de ha tekintetbe vesszük, hogy maga a fenálló takár is elegendő okot szolgáltat szemlob keletkezésére, s hogy a beteg csak pár héttel előbb konok könytömlőlobban, valamint szarufekélyben szenvedett, nem lehet, hogy a jelen bajt ugyanazon oknak ne tulajdonítsam, ha az alig észrevehető lapos piros sömörhegek figyelmemet kikerülik. III. Rokonszenves szem lob. (Ophthalmia sympathica). Ezen vészteljes bántalom egy esetét az utolsó időben láttam, melynek említése e gyakorlati rovatban, annál inkább jogosúlt, mivel a baj tökéletes elhanyagoltatása és félreismertetése nemsokára tökéletes vakságot idézend elő oly egyénben, kinek egyik szeme alkalmasint hibátlan láterőnek és épségnek örvendene, ha a másikat ideje korán eltávolították volna. Mint legtöbb esetben, sértés volt az, miből a rósz indulatú baj eredetét vette. F. G. 8 éves fiú, Halászból, múlt esztendő elején jobb szemén gyuladásban szenvedett. Eleinte szülői azt tekintetbe sem vették, miután a fiú fájdalmakról csak néha panaszkodott, majd pedig ezektől szabad maradt. Csak későn vitték be a szomszéd válásba, hol szembántalmakban igen jártas orvos a szemet megvizsgálván, észrevette, hogy a baj sértés következménye. Ez ^alkalommal csakugyan kiderült, hogy a fiú poharat az asztalra csapván, szemébe valószinüleg üvegdarab ugrott, mi szarusértést okozott. Nem tudom, mi okból történt, hogy a szülők a beteget megint haza vitték, őt pár hét elmúltával újra a városba hozandók, hol a nevezett orvos műtétet vitt véghez rajta. A szem vizsgálásából kitűnt, hogy a műtét a szivárványiszam csonkításánál nem volt egyéb, minek nyomát még most is látni. Ez a sértés után két hónap múlva történt. Azon idő óta a fiú hol nagyobb, hol kisebb gyulahúsban szenvedett, a sértett szemmel nagyobb tárgyakat meglehetősen jól látván. A beteg, az ismétlődő lobosrohamok daczára, még a lefolyt télen is rendesen iskolába járt, hol az olvasásban és írásban való haladásáról tanúságot is tett. míg az újév utáni időben mindinkább rosszul kezdett látni; a láterő hanyatlása pedig annyira növekedett, hogy a tanító végtére a tanulás lehetetlenségéről meggyőződött. A fiú a tárgyakat oda haza is roszul kezdette látni, s egyszersmind járása is bizonytalanná vált. mi szülőit arra bírta, hogy a fővárosba jöttek, a fiút nekem gyógyítás végett bemutatandók. Az igen értelmes, halavány, némileg gyenge testalkotásu fiú előttem is ismétlő a sértés fentemlített történetét, állítván, hogv közvetlenül a baleset után nagy fájdalmakat érzett, melyek nem sokára szűntek, azok csak néha kisebb fokban újulván ki. Az utczán nem tudna vezér nélkül járni, mert a tárgyakat csak ködösen látja, roszabbul, ha távol vannak, mintsem közelről. A jobbik szemmel 2, a bal szemmel 3 lábnyira bírja az ujjakat megolvasni, ezen utóbival még Jaeger-féle 20 számú betűket is megismervén, ha 3"-nyira közelittetnek a szemhez A jobb szemteke mérsékelt rózsaszínű, mély belövelést mutat a tülkhártya felett, mi mellett az igen kitágult mellső sugáredények (Collateralkreislauf) különösen feltűnnek, hasonlón a glaucoma ismert edénytünetéhez. A szaruhártya alsó belső negyedében, széléhez közel, kis heg mutatkozik, melynek közepén az iszamodott és csonkított szivárvány maradványa sötét festenyanyag alakjában még felismerhető: a láta ezen irányban vonszoltnak látszik. A többi szaruhártya meglehetősen fényes felületű és átlátszó. A szemcsarnok igen szűk, de nem egyforma mélységet mutat, miután az előre tolt szivárvány több púpot, valamint mélyedést viselvén, a szarutól mindenütt ugyanegy távolságban nem fekszik. A szivárvány eredetileg szürkéskék ; de most színe zöldes, itt-ott valódi vörös szint mutatván, t. i. hol edényei nagy számban előtérbe nyomulnak, mi különösen a hártya felső felében történik. Ott ugyanis igen kitágult és görnyült visszér mutatkozik, körülette pedig tökéletesen belövelt gyengéd edényreczézet. A láta, mely a szaruheg felé van vonszolva, igen keskeny, telerakva álhártyákkal, melyeknek közepén igen apró üres hely tűnik fel. Szemtükörrel a szem hátterétől verőfényt nem kapni. A szemteke összeállása fokozott ugyan, de nem kiválóan kemény, tapintásra nem fájdalmas, még a sugártest táján sem, hol majd ujjammal, majd kutaszszal ismételten vizsgáltam, anélkül, hogy a fiú az ismert fájdalmat külölte volna. A bal szemet nem is kell leírnom, oly annyira hasonló volt a jobbikhoz, természetesen kivéve a sértés maradványát, mely itt hiányzott. De a szemcsarnok mivolta, a szivárvány színe, egyenetlensége és belöveltsége, a láta tömültsége oly tökéletesen tüntették elénk a jobb szivárvány képmását, hogy soha nem láttam szemeket, melyeken a rokonszenves lob anyagi változásait bonczolás nélkül oly szembeszökőleg és oly meggyőzőleg lehetett bemutatni mint ezekben Kórodai eset ez már azért is, mert megdöbbenve szemben álltam azon főkérdéssel, váljon mit lehetne tenni oly előrehaladott folyamat ellen. Ismeretes a szakemberek előtt, hogy az eredetileg bántalmazott t. i. a sértett szem kiirtása, mely annak idejében az egész kórfolyamatnak véget vetett volna, ezen késő időszakban már igen kevés reménynyel kecsegtet; hogy másrészt a szivárványcsonkitások, a látaképzések ilyenkor még inkább ártani szoktak mint azon használni. Miután ilyen értelemben és természetesen igen lehangolólag nyilatkoztam a beteg édes atyja előtt, bár ajánlkoztam az eset kezelésére és a netán javait műtétek kivételére — az többé nem jött hozzám vissza, s ily módon eddigelé több tudomásom nincs a szomorú baj lefolyásáról. Saját meggyőződésem az, hogy utóbb teljes látazár és vakság fog be következni. Nevezetes ez esetben az, hogy a sugártáj semmi különös fájdalmat nem mutatott, hogy azért a kérdés, váljon van-e a szemtekében bele pattant üvegdarab vagy sem, biztos megoldást nem talált. Minden esetre igen valószínű, hogy az idegen test még bent rejlik, mert másként tulajdonképen meg sem magyarázható a sugár-szivárvánvlob keletkezése; de másrészt megint alig érthető, hogy a nyomás fájdalmakat nem okoz, mit eddig mindig tapasztaltam,
