Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-08-29 / 4. szám
53 54 ha idegen test jelenlétekor még tökéletesen sorvadt szemben is, a szemteke falaira nyomást gyakoroltam. Ezen fájdalomhiány még azáltal is nevezetes, hogy a rokonszenves lob keletkezése élettanilag a sugáridegek utján találta megfejtését, mely értelmezés legalább gyengittetik azáltal, hogy kiválóan rokonszenves esetben a sugáridegek oly feltűnő érzéketlenséget mutathatnak. De mindezek még hosszú és mélyenható tanulmányt követelnek, s a jelen kórtörténettel, mely sok tekintetben vázlatos és tökéletlen, csupán némi adattal akartam bővíteni e felette fontos kórtani tárgyat. A fénytörési és alkalmazkodási rendellenességek tana. Schulek Vilmos tr -lói Becsben. (Folytatás). Miután r-t (a távolpontot) és p-t (a közelpontot) fénytörési értékben tanultuk kifejezni, s a kettő számtani különbségében az alkalmazkodási szélesség számbeli becsét feltaláltuk, áttérhetünk a fénytörés és az alkalmazkodás viszonyai közelebbi taglalására. Minden szemnek van távolpontja, s ez azon legtávolabbi pont, melyben még tisztán látni képes. Nélküle szem, mely lát, nem képzelhető. Ha a szem nyugszik, az ezen távolpontról jövő sugarak a reczegen egyesülnek. A szem nyugvó állapota tehát az, melytől a távolpont fekvése függ. A nyugvó állapotbani fénytörés azonban kiválólag a szem fénytörési állapotának neveztetik (Refractionszustand) vagy röviden fénytörésének (Refraction). Eszerint a fénytörési állapot, azaz a nyugvó szem, szorosan egybefügg a távolponttal, mert emezt okozza, s ha a távolpont meghatároztatott, ismeretével együtt a fénytörés ismeretéhez is jutottunk, sőt a fénytörés meghatározására más egyszerű mértékünk nincs is, mint a távolpont. Mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy a távolpont és fénytörés szoros egybefűggésénél fogva a fénytörés maga nevét a távolponttól veszi. Alaptételként kimondhatjuk: „a f é n y t ö r é s a szem nyugvó állapota és ki fejeztetik a távolpont által“. A távolponton túl a szem nem láthat, de igenis innen, ha nem nyugvó állapotához alkalmazkodás járul. A legközelebb látható pontról jövő sugarak akkor egyesülnek a reczegen, ha az alkalmazkodás legnagyobb fokára hágott. Nagyobb alkalmazkodási erőnél a közelpont közelebb, kisebbnél kevésbé közelfog a szemhez vonulni. A közelpont fekvése tehát az alkalmazkodási nagyságtól függ. Még egyet kell figyelembe vennünk. Az alkalmazkodás a nyugvó szemhez, a fénytöréshez járul, ezáltal képesittetik a szem közelebbi, illetőleg a legközelebbi ponton látni; ha így a fénytörés és még hozzá az alkalmazkodás állítja elő a közelpontot: akkor a közelpont fekvése függ ugyan az alkalmazkodástól és ennek nagyságától, de még a fénytöréstől és ennek kifejezőjétől a távolponttól is. A távolpont és az alkalmazkodási szélesség öszszege adja tehát a közelpontot. Ez közvetlenül toly ismert képletünkből is, mert 1/a = 1/p — 1/r-ből 1/p = 1/a -j- 1/r. Ezek szerint a közelpont nem egyenlő magával az alkalmazkodással, mint egyenlő volt a távolpont a fénytöréssel. De mégis kinyerhetjük a közelpontból az alkalmazkodás egyenértékét és meghatározását, hacsak elébb a közelpontból kivesszük a távolpontot, azaz a fénytörést. S így a távolpont = a fénytöréssel; a közelpont pedig — a fénytöréssel -f- az alkalmazkodással. Ebből folyólag kimondhatjuk: az alkalmazkodás a szem azon állapota, midőn a nyugváshoz a ’legnagyobb élettani működés hozzájárult, s ez kifejeztetik a közelpont által, ha ennekatávolponttólifüg-j gése tekintetbe vétetik. A fénytörés és az alkalmazkodás lényegileg különböző dolgok, j A fénytörés a szem nyugvó állapota, azaz boncztani alkata : milyen ez, minden élettani változás és működés nélkül, olyan a fénytörés, olyan a távolpout. Az alkalmazkodás élettani működés, mely a nyugvó, a boncztani állapoton változtat és a közelpontot állítja elő: minél nagyobb, annál magasabb a közelpont értéke a távolponté fölött. E különbséget perezre sem szabad szemünk elől téveszteni, mert különben nem fogjuk fel gyakorlati meghatározásainknál a távol- és közelpont jelentőségét, mert továbbá az egész tan érthetősége ez alapfogalmakon nyugszik, s mert végre a rendellenességek lényege, melyekkel dolgunk lesz, belőlük azonnal szembeszökik, ugyanis: „a fénytörési rendellenességekalkati hibák“, „az alkalmazkodási rendellenességek működési zavarok“, minek valósága az előbbiből önként kiviláglik. Fejtsük ki most a nyugvó állapot, azaz a fénytörés rendellenességeit, A nyugvó rendes szemben oo-ből jövő, tehát, | sugarak oly törést szenvednek, hogy egyesülési síkjuk épen a reczegen vau. A reczeg a párhuzamos sugarak egyesülési síkjában, tehát a főgyusíkban áll. A távolpont oo-ben fekszik, s 700 által van kifejezve. A rendes állapot az, hogy a szem nyugváskor oo-ben álló tárgyakat tisztán lát, ez tehát a mértékegység. A rendes szem megüti a mértéket, azért mértéktartónak (Emmetrop) is neveztetik, s ezen fénytörési állapotot ezután E betűvel fogjuk röviden megnevezni. Itt adjuk vázlatát. Ettől csak két irányban lehet eltérés, ugyanis a | j sugarak vagy a reczeg síkja előtt vagy e mögött egyesülhetnek. Mindkét esetben a oo-ben álló tárgyak nem a reczegen, hanem előtte vagy mögötte adnak tiszta képet, míg a reczegen szóródási körök támadnak. A reczeg az els > esetben hátrább, a másodikban előbbre áll mint a fögyusík. Ha a j sugarak nem a reczegen egyesülnek, hol van hát a távolpont ? Hogy a oo-ben nem állhat, az már bizonjms. — Vegyük az első esetet: j sugarak a reczeg előtt egyesülnek. Ha a tárgy közeledik, azaz a mellső viszonyos gyutávol rövidül, akkor a hátsó viszonyos gyutávol hosszabbodik, a kép hátrább vonul, s minél nagyobb fokban történik ez, annál inkább közeledik a kép a reczeg valódi állásához, míg végre eléretett a tárgy oly közelállása, hogy képe is elérte hátul a reczeget, s most tisztán láthat az ilyen szem. A tárgy ilyen távola lévén a távolpont, látni való, hogy oly esetben, midőn a főgyusík a reczeg előtt fekszik, a távolpontnak oo-nél közelebb kell esnie, s a távolponti távköz valamely véges tevőleges (-(-) szám, fénytörési értéke pedig különböző esetekben 7őoi V*01 Y10» 1;5, 7a stb., általában + V r lesz. Az ilyen szem nem üti meg a fénytörés rendes mértékét, a 00-t, hanem annál rövidebb, miért rövid mértékűnek (Brachymetrop) vagy rövid látónak (Myops) neveztetik. A mellékelt, ábra érzékíti az ily rövidlátó szem fénytörését. E mértékhagyás (Ametropie) foka kifejeztetik a távolpont értéke által: + 60“, 40“, 1.6", 10", 4" távolponti távköz, melyet gyakorlatilag határozunk meg, s annyit jelent mint 7bo> 7ío< 7i6> V1O1 1U rövidlátóság, mit ezután M betűvel mindig mint M 760, M 740 . • . . M 1/i fogunk eseteinkben kifejezni. — Nézzük a mérték hagyás másik nemét: a 11 sugarak a reczeg mögött egyesülnek. A távol álló tárgy már szóródási köröket képez a reczegen, s ha közelebb vonul oo-nél, az egyesülési sík még hátrább vonul a reczegtől, a szóródási körök még nagyobbak lesznek, a, látás még
