Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-08-29 / 4. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap-1 35-dik számához. Szerkeszti H irschler Ignácz tudor. 4-Ílí szám, Vasárnap, augusztus 29-én. 1869. T a r t a 1 o in : H i r s c hl e r I. tr. A gyakorlatból. II. Herpes Zoster frontalis másik esete. — III. Rokonszenves szemlob. - Schulek V. tr. A fénytörési és alkalmazkodási rendellenességek tana. — Könyvismertetés. Beiträge zur Extraction des grauen iStaares. Von J. Dantoné. — A vonalmetszésről. Hornig után. — Homloktáj vagy szemi övsömör. S t e f f a n után. A gyakorlatból. II. Herpes Zoster frontalis másik esete. A tisztelt olvasók emlékeznek a múlt őszkor általam közölt esetre; azóta csak egyszer volt alkalmam ezen ritka betegséget észlelni, s pedig oly csekély fokban és kiterjedésben, hogy figyelmemet alkalmasint kikerülte volna, ha az első esetben tett tapasztalás azt ébren nem tartja. Miután nem a kiválóan kórodai, úgynevezett classicus esetek, hanem inkább a kisebb fokú alakok azok, melyek leggyakrabban fordulnak elő, s kórismézési nehézségekkel járnak, talán nem lesz fölösleges, még ilyenről is, bár röviden emlitést tenni. I). L., 38 éves úrhölgy, már leánykora óta jobboldali könytömlőtakárbau szenved, mely többször az ismeretes álorbánczos lobrohamra szolgáltatott alkalmat. A kutaszolási kezelésnek magát alávetni nem akarván, csupán a tömlőnek ujjnyomás általi, naponta ismételt kiürítését és időközben még összehúzó szemvizeket vett igénybe, mely megelőző gyógymódnak köszönhető talán, hogy valódi tályog még egyszer sem fejlődött, s a ritkán fellépő tömlőlobok lágyító meleg borogatások alatt ismét gyógyultak. Múlt télen a beteg hasonló rohamon ment keresztül, midőn állítólag meghűlés után előbb köthártyahurut támadt, mely a szokott összehúzó szemvizek által nemcsak nem javult, hanem, a könytömlőre átmenve, ennek megdagadását és fájdalmas lobját okozta, mi őt arra indította, hogy tanácsomat ismét kikérje, mit évek óta már nem szokott tenni. A könytömlőlob ez esetben is, mint már többször azelőtt, a lágyító gyógymódnak engedett, anélkül, hogy tályog és sipoly következett volna be; de a daganat elmúltával kissebbszerü szarubántalom lépett fel, ezen hártya szélén több apró fekély keletkezvén , melyek atropin becseppentése alatt fájdalmasságukat veszítették ugyan, de igen lassú lefolyás mellett a beteget majdnem két hónap hosszáig szobában tartották. Történt bár az ily lassú gyógyulásból következő elégületlenség és megbocsátható bizalmatlanságból vagy más okból, elég az, hogy a beteg nem folyamodott hozzám, midőn május elején újra szemgyuladástól lepetett meg. Csak esetlegesen tudtam meg ismerőseitől, hogy a szegény ismét orbánczban szenved, s hogy ágyban fekvő és szokatlan nagy fájdalmak által gyötörtetik. Két hét elteltével mégis hozzá hivatván, ágyban találtam őt, a jobb szem erős lobban szenvedett, míg a jobb arcztáj kisebb fokú duzzadtságot mutatott. A beteg úgy adja elő baja történetét, hogy 6 éves leányát, ki orbánczban szenvedett, ápolván, maga is orbáncz által lepetett meg, mely a fej jobb felét támadta meg, hajszálnyival sem lépvén át a bal félre, — fájdalmait mint égőket és szúrókat irta le; továbbá említette, hogy a szemöldök, valamint az arczcsont táján igen csekély számmal fehér hólyagocskák mutatkoztak, melyek a fájdalom székhelyei lévén, pár nap múlva sárgásbarna pörkökkel fedve voltak. Az arczbör élénkpiros, de az általános arczdaganat csekély volt. Most a fájdalmak már enyhébbek, de nem szűntek meg végképen, míg a naponta növekedő szemlob, mely az atropin használása alatt nem javul, igazi aggadalmat szül. A szemet ólmos borogatással fedve találtam. Az első percztől fogva feltűnt előttem, hogy a könytőmlő alig mutatott daganatot; hogy tapintásra keményebb szokottnál ugyan, de hennákét leggyengébb nyomásra a könypontocskákon keresz-tül ki lehetett üríteni. Azonnal meggyőződtem, hogy ez egyszer a könytömlőtakár a szemlobnak nem lehet, legalább nem közvetlen kutforrása, mint az eddig tapasztalt rohamokban, s hogy ennek folytán még az elmúlt orbáncz sem lehetett annak következménye. Gyertyavilágosság segedelmével szorgosabban kutatván a szemet környező bőrt, meglepetésemre több sötétpiros lapos heget találtam, azokhoz töKéletesen hasonlókat, melyek sömör után maradnak fenn. Ezen lapos hegek, összesen alig tizenketten, csoportban álltak a külső szemzug felett, közel a szemöldökhez, míg bárom elszórtan találtatott az alsó szemhéj alatt az arcz táján, — az egyik közülük, mely legközelebb áll az orrhoz, a legnagyobbik lévén, kendermag mekkoraságát érte el. Pörkök bár nem voltak jelen, a sok borogatás alatt alkalmasint elenyészvén, de a beteg az említett hegek táján fájdalomról még most is panaszolkodott. Magát a szembajt illetőleg, ez épen csak olyan természetű vala, mint az, melyben a beteg a lefolyt télen szenvedett; jelen volt t. i. több kisebb-nagyobb felületes fekély a szaru szélén, a szemteke egyszersmind erősen belöveltnek mutatkozván. Hogy ily kóralakban az ólmos és átalában minden összehúzó vagy hideg borogatás rosszul hat, régi dolog; azért felcseréltem azokat lágy meleg, illatos (székfüthéa) borogatással, mi szemlátomást jó hatást tett. A beteg a bőralatti befecskendezés ellen tiltakozván, belsőleg adagoltam neki szunyáit, mi eljárás két nap alatt minden fájdalmat végképen megszüntetett, míg a szarufekélyek még 10 napi gondos kezelést vettek igénybe. A könytőmlő 15 év óta tartó takáros állapotot mutatott ugyan, de semmi daganat se látszott; a fent jelemzett. helyek pedig, bár elhalaványodva, de a tökéletes gyógyulás után is tisztán kivehetők maradtak, s nyilván még sokáig maradni fognak. Említésre méltó egy esetben, bogy Hutchinson állítása, miszerint nagyobb szemlob, nevezetesen szivárványlob csak akkor lép fel, ha a sömör az orrideg (ramus nasalis) lefolyásán mutatkozik, ezen alkalommal is, bár nemleges megerősítést nyert, menynyiben csakugyan a szarufekély nem mutatott valami feltűnő konokságot, az egész betegség igen enyhe és gyors lefolyású lévén, s ha emellett tekintetbe vesszük, hogy a beteg, legalább a szembajt illetőleg, tulajdonképen 14 napig kellőn nem kezeltetett. A kórismére vonatkozólag megjegyzendő, hogy a herpes zoster egyik főjele, t. i. fél fejre való korlátoltatása, mely által a valódi orbáncztól SZEMÉSZET.
