Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-07-11 / 3. szám
1 J Gyakorlati észrevételek az atropin, mint szemviz használata felett. Sichet,-töl. A szembajoknál hetybelileg alkalmaztatni szokott gyógyszerek közöt a kénsavas nadragulyái az, melynek észszerű alkalmazása kétségenkivöli fényes gyégyeröt mutat fel, de észszerűtlen alkalmazása már széles kiterjedést nyert. — Sichel a ■szivárványhártya lobjánál kárhoztatja ezen szervek kizárólagos alkalmazását, az észszerű lobellenes eljárás mellőzésével. — Szerinte a szivárványlobnak atropin általi gyógykezelése azon téves föltevésen alapszik, hogy mivel a láta tágan tartása, a szivárvány gyurmájának lobját elhárítja, a kitörő félben levő szivárványlobnak gátat vet. Állítja, hogy a legnagyobb mérvben kitágított láta mellett is jöhet elő szivárványlob; s hogy a láta tágantartása egyedül nem szünteti meg a szivárványlobot, sem mellső sem hátsó fölszinén. — Még kevésbé helyesli S az atropin használatát a genytüszős és szemcsés köthártyaloboknál, valamint a gyurmabeli és edényes szaruhártyaloboknál, valamint a gyurmabeli és edényes szaruhártyalobnál. — Az atropin nem ritkán még súlyosbítja a köthártya és szarubántalmat az által, hogy a szembe jutott nagyobb mennyiségű fénysugarak által a reczeg erősebben lesz izgatva. — Kikel a töményitett atropinoldat használata ellen, s azt elvetendőnek tartja, mert meg van győződve, hogy azon oldat, mely 2 centigr. nadragulyáit tartalmaz, 10 gramme-os vízben csak a legkivételesebb esetben nem teszi meg a kívánt szolgálatot. — Általában erősebb adagok által a szer hatása nem fokozódik egyenes arányban. — Végül megemlékezik az atropin kiterjedtebb alkalmazása óta mind gyakrabban előforduló mérgezésekről. Az alkalmazási módot illetőleg S. a régi szabály mellett van, mely szerint minden szemviz puha szőrecsettel (Aquarellpinsel) a külső szemzug tájon viendő a szembe. — Az igy bejutott folyadék a szem utólagos gyengéd csukvatartása által az egész szemtekefelületet benedvesiti, és csak utóljára, már igen csekély mennyiségben jut el a könnypontocska tájához. — A most divatozó módoknál a szemvizek a belső szemzugba cseppentetnek, s igy a könyvezetö utakon át sokkal könnyebben juthatnak az orrünbe sőt a kellő óvatosság hiányávál az azon lefolyt cseppek a szájba és innét egyenesen a gyomorba juthatnak. — A szemviz alkalmazása után a szem 5 — 10 perczen át csukva, s a fej hátra és kissé oldalra hajtva maradjon. — Ezen alkalmazási mód pontos megtartásánál a betegek a mérgezés kikerülése végett újabban alkalmazót serres-fines-ekkeli kinzástól bizton megkiméltethetnek. (Gaz med. de Paris 1868. Apr. 16.) Dr. Torday. — 45 -A ktítliártya rögről. Mannhardt tudortól. A rögről, pillaszőrfordulatról és a héjak összenövéséről a tekével Mannhardt következőleg szól: Bizonyosnak tartom, hogy a rög, az egyptomi szemlob vagy ophthalmia militaris a köthártyának egészen határozott, specifikus, helyi bántalma, mely szemről szemre csakis átvitel folytán terjed tovább és mindig ragály által támaszt megint rögöt. Azon történeti tény, mely szerint a rögöt Napoleon hadcsapatai hozták legelőször Francziaországba, honnan aztán Europa egyéb tartományaiba elterjedt, a fentebbi nézetet erősiti. Én azáltal tartom ezt igazolva, hogy: 1- szörmég most is Egyiptom, Syria és Bagdad azon helyek, honnan folyvást beczepelik; 2- szor, hogy valamennyi általam észlelt rüg tüneteire és lefolyására nézve egyenlő kórképet mutatott. Más betegségekbe való átmeneteket, p. rögből takárba avagy megfordítva, vagy vegyes alakokat soha sem láttam, szöveményeket sem tapasztaltam, csak esetlegeseket vagy a rög vagy ennek kezelése által előidézetteket. Nézetem szerint a rög lényegét a köthártya szemölcsös elfajulása képezi. Annyi bizonyos, hogy a rögös elfajulás a köthártya azon részére szorítkozik, melyben szemölcsök vannak, tehát a porcköthártya felső részére, különösen a felső héjon és a porc domború széle mellett levő átmeneti részre. A rög mint ilyen idülten és lob I nélkül fejlő lik. Csak a helyi viszonyok tételeznek fel sok esetben I lobos vagy izgatottsági tüneteket. Ezek annál gyakoriabbak, minél feszesebbek a szemhéjak. A rögös bujálkodás, mint mondva volt, feltűnő jelenségek nélkül fejlődik. Tehát gyakran lappangó marad, a mig külártalom nem éri a szemet, mire aztán rögtön heves köthártyalob lép fel, sokszor a szaruhártya mély báutalmazottságával együtt, mit aztán heveny rögnek neveznek. A hol „heveny rőg“ lép fel, bizonyos, hogy mindig nagyobb feszességgel bírnak a héjak. Ha ily esetekben e'égséges bemetszéseket alkalmazunk a külső héjzugban és a körizombrn, úgy hogy a héjak elveszítik feszességüket, a lob legott enyhül. Ennélfogva a „heveny rögnél“ ezen bemetszések képezik a legfontosabb gyógyszert. Á rögösen elfajult köthártya minőségének leirása után igy folytatja szerző: sokszor szólották a köthártyának rög által előidézett töpörödéséről és inas átalakulásáról, én azonban soha sem láttam ezt rög folytán támadni, de igenis a rőg kezelése következtében. Nem lehet tagadni, hogy a beteg nyákhártyának étető szerekkel, p. kékkővel való még oly ovatos, rendszeresen imételt érintései soha sem vezetnek a kóros állapot teljesen egyenletes visszafejlésére, hanem a beteg részeket környező helyek hegesekké kezdenek válni, s én úgy hiszem, hogy ezt az érintések okozzák. Megjegyzendő, hogy Konstantinápolyban a rög általában szelidebben lép fel és folyik le, s a kezeléssel kevésbé daczol. ügy látszik, hogy valamint más ragályos betegségek a rög is vészit rósz indulatusságából ott, hol sokáig uralkodott endemice. A gyógykezelést szerző a betegek szerfelett nagy száma miatt egyszerűsítette, még pedig akként, hogy 2—4 sz. kénsavas rezéleg — 1 nehezék zsirédenyből készült kenőcsőt, melyhez szaruposztó jelenlétében atropint is vegyittetett, rendelt nekik azon utasitással, hogy hónapokig kenjék naponkint e szert szemükbe , s mossák azt meg gyakran hideg vízzel. Egészben véve sikeresnek, sőt az eddigi kezelésnél előnyősbnek tapasztalta ez eljárást , mennyiben a kenőcs egyenletesen oszolván fel az egész köthártyára, ennek minden pontján egyenletesen fejleszti vissza a rögöt. A hol köthártyalob vagy mély szarubántalom szöveményezik a kórfolyamatot, ott az okjavalat akként teljesítendő, hogy a héj nyomásnak véget vetünk a külső zug felmetszése által. Ezután a köthártyaduzzanat ellen legott alkalmazhatni pokolkőoldatot. Ezáltal látszólag mindig jelentékenyen javítunk a rögön, azonban tényleg csupán a szöveményt távolitjuk el, s a rögöt rendes magatartására vezetjük vissza. Ennek utána a kénsavas rézélegre, mint a rög elleni leghathatósb szerre kell áttérni. A rögnek keleten szokásos czélszerűtlen kezelése okozza, hogy daczára átlagos jóindulatuságának számos szem pusztul el a rőg, vagyis inkább a kezelés következtében. Ugyanis a nép bizonyos növénynek szőrös leveleivel karczolgatja a kőthártyát; további tömény kénsavas rézélegdarabot tesz a köthártyasebbe, mi ki szokta étetni az alsó átmeneti redő egyes részeit. Az orvosok pedig csaknem kizárólag kivágják a felső héj köthártyájának porcrészét és ez után erős étetést visznek végbe, úgy hogy tetemes heg jő létre. Ez által eltávolittatik ugyan a köthártya beteg része, azonban minthogy a porcznak felső és alsó széle egymáshoz húzatik, sajkaszerü elhajlás támad, a teke felé néző vájulattal, — illetőleg beszegély és szörbefordulat keletkezik. Ezekből magyarázható miért szenved a rög ellen igy kezelt betegeknek átlag fele szőrbefordulatban és ennek folytán súlyos szarubántalmakban. Valahányszor szőrbefordulattal vala dolgom, a köthártyának porczrészében a vízszintes heg mindig jelen volt. Meg vagyok tehát győződve arról, hogy a szőrbefordulatot mindig a porczköthártya erős étetése vagy kimetszése hozza létre. Ellenben az általam fönntebb említett kenőcscseli kezelés után soha sem tapasztaltam az imént leirt kórállapotoKat létrejönni. A rög itteni gyógykezelésének egy további következménye, a symblepharon. Ezen szó azon állapotot jelöli, melybe a köt-, hártyaseb minden behegedt anyagveszteség után jut. Minden, anyagveszteség, gyógyulása által, a köthártyaseb kisebbülését; vonja maga után. Minthogy az anyagveszteség ritkán éri az egész köthártyasebet, hanem csaknem mindig egyes részeit, az ily anyagveszteség kiegyenlítésének egyenlőtlen feszülés, tehát redőképződés a következménye. Az anyagveszteség gyakran észlelhető az alsó héj átmeneti redőjében; minthogy a héjporcz-. — 46 — I I
