Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-05-09 / 2. szám
25 26 fejlődni, azért forrása gyakran félreismertetik. A mindjárt elősorolandó alakok harmadika az, melynek képében föllép itten a rokonszenvi megbetegedés. Valóban igen ritka az, hogy ha az egyik szem általános szatucsap által megvakúlt, a másik tartósan egészséges maradna. A szárucsapos hegbe benőtt szivárványrésznek tágulása, a sugártest megfelelő szelvényének vongálása, néha elhelyzett és elmeszesedett lencsék, — ezen mozzanatok elegendők arra, hogy idült érhártyasugártestlobot (Choriokyklitis) fenntartsanak, melynek következménye az üvegtest és csarnoknedvesség túlságos elválasztásán, a kőkeménységen s az egész szemnek néha nem csekély kitágulásán tisztán felismerhető. A lokenszenvi szemlob különféle alakok alatt lép föl, sértések után többnyire szivárványsugártestlob (iridokyklitis) képében ; Bókkal ritkában mint idült érhártyalob (chorioiditis), különösen az első szemnek önkénytes bántalma után; harmadszor mint már említve volt, szarucsap után mint szarúhártyalob (keratitis). Igen fontosak és mindig elég feltűnőek a rokonszenvi szemlobnak első jelenségei, ezek tisztán idegesek, melyekre a valóban lobosok csupán rövid idő után következnek. Az alkalmazkodási képesség és tartam- Fogy, a betegek igen gyorsan elfáradnak olvasás, irás-var- Vásnál stb. fényiszony lép föl, a szem minden megerőltetésnél könyfayezik, és időközben könnyű szúró, máskor tompa, inkább a szeműr mélyében székelő fájdalmakat érez. Eleinte ezen jelenségek csupán 'az elősz ír megbetegedett szem lobjának kiujulásánál, vagy a még látképednek megerőltetésnél köszöntenek be.Ha a beteg szemeit most kíméli, akkor ismét eltűnhetnek, többnyire azonban előrehaladnak a tünetek, a betegek időnkint mintegy ködben látják a tárgyakat, könnyű köthártya alatti vörösséggel beállanak savós ömlenyek az üvegtestbe, a szem kemény lesz, a láta szűkén összehúzódott, nadragulyalhasználatra nem vagy csak tökéletlenül tágul, nemsokára létrejönnek hátsó hegek, a szivárvány elveszti rendes külemét, és a már mondott iridokyklitis különféle hosszú időben kifejlődik. — Kevésbé rohamos a rokonszenvi érhártyalob lefolyása. Az előszaki tünetek ritkán éreztetnek oly élénken, a szem kinézése többnyire hasonlít a glaucomatosus külemhez, ha a betegek «lénkbe kerülnek. A szemteke keménysége, üvegtesthomályok, látideg kivájulás, a láttér korlátoltsága, a szivárvány sorvadása, néha egyes, fonálalakú hegek képződése — ezek körülbelül ezen alak főtüneteí. Ha a rokonszenvi bántalom szarúhártyalob gyanánt nyilvánul, akkor ittott apró szarubeszürödéseket látni fellépni, melyek eleinte fölületesen székelnek és többnyire felszívódás útján, legfölebb körülírt felhámleválással eltűnnek. Rövid idő múlva, néha kimutatható ok nélkül, máskor csekély káros hatások következtébsn ismétlődések lépnek föl, és most többnyire kiterjedtebb szarufekélyek fejlődnek, így változnak hónapokon át lobos és izgatottság nélküli állapotok, míg végr» a gyógyulás többé nem érhető el a különben ható szerek által; a félpuháit szaruhártya többé nem áll ellen újabb lobos rohamoknak, elgenyed, vége pedig átfúródás és szarucsapos elfajulások képződése-Ámbár mindig igen tetemes a szivárvány izgatása, azért mégis ritkán fejlődnek hátsó hegek. A három leírt alak egyike sem nyújt oly tüneteket, mint könnyen beláthatni, melyek a bántalmat mint olyant jellegeznék. Azért tehát csupán akkor juthatni a két szembáutalom közötti függési viszonynak felvételére, ha tekintetbe vesszük: 1.) A tünetek felléptét a másik szemen az elsőnek oly bántalmai után, melyek nyilván hajlamot mutatnak rokonszenvi megbetegedésre. 2.) A függési viszonyt mindkét szemnek hogyléte között; pl. azon észlelés, hogy a megvakult szem mindénj msgerőltetése izgatottsági állapotot idéz elő a másikon, rokonszenvi viszonynak felvételére ösztönözne. 3.) A látásnak javulását az elvakult szemnek elzárásakor. 4.) A külömben hathatós szerek haszontalanságát. A kórismének ezen támpontja csupán a nem erőmüvileg föltételezett és kevéssé hevenyen lefolyó esetekben (szarucsapnál) lenne engedhető, rokonszenvi szemlobnál egyáltalában különféle eszközök alkalmazásával a kórisme biztosítására az időt vesztegetni nem szabad, A másodlagos megbetegedés idejének kitörése az első szem megvakulása után különböző: leggyorsabban fejlődik a bántalom a másik szemen átható sértések után, melyekre nem következett ösz'szes szemképleti lob (panophthalmitis), melyek után ellenkezőleg a sé rtett szem fokozódott keményedést mutat. Itt gyakran már négy egész hat hét után látni fellépni az első tüneteket a másik szemen; különben csak hónapok és évek után fejlődnek. A viszonyokat illetőleg, melyek különösen kedveznek a rokonszenvi szemlob kitörésének, biztossággal csak annyit mondhatni, hogy mindazon foglalkozások, melyeknél az egészséges szem közelnézésre tartósan, használtaik veszélylyel járnak. Aránylag ritka a bántalom földműveseknél, vadászoknál, furmányosoknál, kiknél a szem sértései mégis igen gyakran előjönnek. — A jóslat csak addig kedvező, mig a másik szem tünetei tisztán ideges természetűek. A mint a lob tökéletesen kifejlődött és hátsó hegek képződtek, a legerélyesebb eljárás is csak ritkán képes elmellőzni a teljes megvakulást. Csupán rokonsz envi szaruhártyalobnál látszik a jóslat általában kedvezőbbnek lenni a míg nem jutott szaruátfuródáshoz, vagy talán szárú csap képződéshez. Mi által eszközöltetik az izgatottságnak átvitele az egyik szemről a másikra, minden esetben még meg nem határozható. Bizonyos, hogy a leggyakoribb sugáridegrendszer által eszközölt, azonban az átterjedés azon nemét, hogy a lob, követve a látideg folytatását egész a kereszté Izé sig, itt a másik látídegre átkapva tovább terjed középható (centrifugai) irányban egész a másik szemig, egyes esetekre nézve tagadni nem lehet. Gyógymód. Mivel a rokonszenvi lobnak kitörésével a különféle szerek hatása felette tökéletlen lesz, azért a védszerelés kettős fontoasággal bir. Hol a bántalomtól tartani lehet, ott a betegeket figyelmeztetni kell mindenekelőtt a másik szemen előforduló legcsekélyebb beteges jelenségek fontosságára. Ezután különösen sértések után szigóruan eltiltandó a vakító fény és az egészséges szemnek megerőltetése (még a betegnek elzárásánál is) addig, mig a legcsekélyebb izgatottsági állapot fenn áll. Az esődleges lob ellen erélyesen kell küzdeni időszakos vérelvonások, homlokkenőcs, levonó szerek által. Az idegen testeket eltávolítani a szemből, vagy idült szivárványlobnál szivárványcsonkítást végezni. Ha ennek daczára az említett ideges jelenségek fellépnek a másik szemen, akkor félreteendő minden szer és az esődlegesen megbetegedett szem kifejtendő, melynek látólessége úgyis ilyen esetekben vagy mindig teljesen megszűnt, vagy legalább is annyira csökkent, hogy a betegnek biztos vezérlésére többé ki nem elégítő. Ha szaruhártyalobnál várni akarunk, mig talán ismétlődés beáll, ez ellen semmi ellenvetést sem lehetne tenni az említett okoknál fogva. Az angol orvosok javaslata, a sértés által menthetlenül elveszett szemet mindig eltávolítani, általánosságban ki nem vihető, mivel nem szükséges föltétlenül egy másodlagos megbetegedés, egy mérsékelten sorvadt szem pedig legyőzhetlen előnyökkel bir egy müleges előtt. Oly betegeknél azonban, kik nem képesek elég hosszú ideig kímélni szemüket, a mellett távol laknak orvosi segélytől, mindenesetre jobb tízszer haszontalanúl kifejteni, mint egyszer a műtéthez kívánt időpontot elmulasztani. Az ideges rokonszenvi jelenségek az elsődlegesen megbetegedett szem eltávolítása után többnyire teljesen önkényt eltűnnek, ritkán lesz még szükséges műleges vérelvonás ; ha azonban már lobos tünetek vannak a másik szemen, szorgos utókezelést igényelnek. Erős helybeli vérkiüritések, napjában többször ismétlendő atropinbecseppentések, belsőleg higany a nyálfolyásig, erős levonás a fül mögé, sötétbeni tartózkodás mellett, a legjobb szerek. Ha ennek daczára a rokonszenvi bántalom mégis előrehalad, akkor lehetsé ges széles szivárványcsonkitást egész környileg tenni, ha még nem köszöntött be a sziváványhártya fölületes tapadása a a mellsőtokra, ez néhanéha megszünteti a folyamatot. Ha ez sikertelen, ha az új láta ismét becsukódik, akkor minden további müleges behatástól el kel állani, mely már eleinte is ellenjavalva van, ha már szivárvány-sugártestlob fejlődött. Ekkor nyugodtan várjuk meg, mig minden inger megszűnt, a mi néha csak hónapok után áll be, tartsuk a beteget sötétben és csupán a fül mögötti elvonást hagyjuk meg. A lob megszűntével az iridokyklitisnél alkalmazott eljárás (a lencse eltávolítása után jövő rekeszcsonkítással) van javalva. — Rokonszenvi szarúhártyalob csupán a közönséges gyógykezelést igényli — A reczeg gliomájáról. (Vibchow B. tnr „Die Krankhaften Geschwülste“ II köt. Berlin 1854-65 18-ik előadása után megjelent a „Kiin Monatsblätter für Augenheilkunde 1867-ik évi folyamában.) Virchownaka kóros növedékekröl szóló remekműve —•
