Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-05-09 / 2. szám
23 24 vésbé egyenszárú háromszög. A szemteke függőleges közép vonalában , a szaru és tülkhártya érintkezési helyén egy haránt irányú 4 — 5'“ hoszú folytonossági megszakasztás, mely felett egy fél borsó mekkoraságu , tiszta folyadékkal telt átlátszó hólyag ül, s alapját két, egymás mellett elhelyezett kendermag nagyságú, gömbölyű szinü test képezi. A szemteke mozgása minden irányban szabad. Láterő csak kevéssé gyengült; a kéz ujjait több láb távolságra is pontosan számlálja, kisebb tárgyakat is jól felismer. Fájdalomról a szemben, vagy homloktájou épen nem panaszkodik ; közérzete már rendes. Más nap a seb feletti hólyag és előesett szivárványrész hegyes ollóval felmetszetett, mire a viznedven kívül pár csep üvegtest is kifolyt; ez után nyomkötés lett alkalmazva. Két nap múlva, mivel a szivárványhártya semmit sem húzódott vissza , a seb tátongóbbá vált és pár csep üvegtesttel töltetett ki; az egész elöesett rész az üvegtesttel együtt ollóval lemetszetett. A nyomkötés folytonos megtartása mellett a hegedési folyamat igen lassan következett be és haladt előre. Még ismételve több ízben volt szükséges a sebnyilásban megjelent üvegtestgyöngyöt ollóval eltávolítani. Csak két hónap múlva, midőn a tülkhártya heges összenövése már eléggé megszilárdúlt, bocsáttatott ki a gyermek a kórházból. Az egész idő alatt jelentékenyebb fájdalomról soha sem panaszkodott. Most , 5*/2 hóval a sértés után, a jelen volt tülkhártyaseb helyén lapos, szilárd, fehér szinü heg. A szenteke alakja és ősszállása rendes. Szaru átlátszó, tiszta; csak középrészén van egy féllencsényi felhámi homály; szemcsarnok a rendesnél jóval szükebb. Szivárványhártya rendesnél valamivel barnább szinü; közép felső része hiányzik, mintha fölfelé müleges láta képeztetek volna, s a láta alsó szélének megfelelőleg egy ponton a szaruhártya belső főlszinéhsz van tűzve. Láta színe fekete. Láttér teljes, kisebb tárgyakat, mint óra, zsebkés 12' ra tisztán lát, J. 16-ot szabad szemmel 6"-re, J.-et -f- 15-el szintén 6"-re olvas. Oldalvilágitásnál látni, hogy a szivárványhártya felső iszamodott része a hegbe van nőve ; továbbá fent, a heg alatt, a lencse közép legfelső tokrésze elhomályosodott. Látideg, úgy a raczeg is rendes, csak a látdombcsa szemtükrészeti előtünéséből ismerni fel a szaru mérsékelt astigmatismusát. A tülkhártyarepedés ez esetben is azon helyen jött létre, hol eddigelé észleltetek. A közérzet azonnal a kiilbehatás után megváltozott ugyan, de jelentékenyebb fájdalom az egész kórlefolyás alak nem lépett fel. A láterő magatartása eddigelé igen kedvező ugyan, de megmaradása még mindig nem vehető biztosnak. KÖNYVISMERTETÉS. Handbuch der Augenheilkunde für praktische Aer de von Dr. J. Rheindorf. Mit 23 in den Text eingedruckten Holzschnitten. Winter'sehe Verlagshandlung 1868. Ezen 232 lapra terjedő munka nem akar egyéb lenni gyakorló orvosoknak szánt compendiumnál, mely őket arra képesítse „hogy a könnyebb szembántalmakat a mai szemészet elvei szerint önállóan kezeljék, a súlyosabbakat pedig felismerjék és ellenék addig segélyt nyújthassanak, mig a beteg szemészi tanácsot kaphat. A szerző maga mondja, hogy könyvét nem irta azok számára, kik már annyira foglalkoztak a szakmával, hogy a szemtükörrel eljárni tudnak. A műtétek közül csupán azokat tárgyalja körülményesen, melyeket minden gyakorló orvos a magángyakorlatban véghez vihet, vagy véghez vinni kénytelen, milyen pl. szivárvány metszés. Józan felfogás s tapintat és világos irály e compendiumot különösen hasznavehetővé teszik. Mutatványul közöljük — már a tárgy fontossága tekintetéből — a rokonszenvi szembántalmakról szóló fejezetet, Dr. Bern oIák fordítása után. A rokonszenvi szembántalmak. Még kevés évtized előtt sok amblyopiánál, melyeknél a szemnek vagy az idegrendszer központi szerveinek bán'almát kimutatni nem lehetett, a láttehetségre való befolyást felvehetni vélték az együttérzideg segélyével más szerveknek valóban fennálló vagy föltételezett bántalmai által. A terhesség alatti vagy az emésztőszervek rendetlenségeinél előforduló gyengelátás a már mondott módon magyaráztatott. A szemtükörnek feltalálása és a kórboneztan előrehaladása által azonban többnyire lehetséges a szemnek vagy agynak bizonyos helybeli megbetegedését megismerni, hol előbb az együttérzidegnek ama rejtélyes befolyására véltek hivatkozni, és azon kevés esetre nézve, melyekben mi sem vagyunk képesek a szemrevaló közvetlen idegen befolyást másutt helyzett bántalmak által tagadni (pl. dagok következtébeni amblyopiáknál, melyek a trigeminus ágakat nyomják), későbben mégis szintoly kielégítő, boneztanilag alapos magyarázat fog találtatni. Jelenleg a rokonszenvi szembántalmak neve alatt értjük a szemnek azon megbetegedéseit, melyek a másik szemnek lobos folyamatai következtében támadtak, és a melyek, az előbb ritkán veszélyes, tisztán ideges rokonszenvi szembántalmaktól abban különböznek, hogy önönmagukra hagyatva szivárványérhártyalob által mindig a szem megvakulását eredményezik. Már több mint 18 éve, hogy ezen rokonszenvi szembántalmak fontosságára figyelmeztetések történtek, azonban az orvosok hála dolog oly általános figyelmet nem ébresztett, mdyent érdemlett volna, részint azért, hogy az egyedül ható szer alkalmazásától visszariadtak, részint mert mélygyökeret vert már a hit közös korcsvegyi okra gondolni kétoldali szembántalmaknál, hogy sem érvényre juthattak a számos bizonyítékok a másodlagos megbetegedés függésére nézve az elsődlegestől. Legjobban bizonyítható be a rokonszenvi szemlob létezése sértések után, mivel itt tudjuk, hogy nem tételezte föl valamely korcsvegy az elsődleges bántalmat s így nem is képzelhető a másodlagosnak oka gyanánt; utóbbi a sértés után többnyire oly gyorsan és tömegesen következik, hogy kénytelenítve vagyunk a kétoldali szemloboki függési viszonyát felvenni. A kórodai észlelés azonban arra utal, hogy belső szemrészek önkénytes lobjai után is megbetegedhetik rokonszenvileg a másik szem. Az egypdül szükségelt föltétel hozzá az érhártya (uveal tractus) egy része, különösen a sugártest, gyuladásos izgatottságának hosszabb tartama. Ennek nem szükséges mindig vörösség, fényiszony, könyezés által nyilvánulni, hanem egészen lappangva is lefolyhat, azonban a megvakult szem azonnal izgatva van, mihelyt az egészséges megerőltetik vagy a sértett szem a sugártájékon kutasz segélyével óvatosan megérintetik. Különféle körülmények kedveznek a belső izgatottsági-állapotok további fenállásának. Ide tartoznak : 1.) Számos hátsó hegek, melyek már egyszerű szivárványhártyalob után hátramaradtak, a láta összehúzódásait akadályozzák és minden egyes mozgásnál föltételezik a szivárványszövetnek vongálását. Néha ha az izgatás talán esetleg nagyfokú volt és szokatlanéi tovább tartott, találhatni gyakran a különben lobtalan szemet izgatva és vörösödve, és ilyen alkalmaknál fejlődik a másik szemen többnyire a rokonszenvi szivárványlob kezdete és pedig nem ritkán ugyanazon helyen, mely az először megbetegedett szem helyének megfelel, mely leginkáb volt kitéve a hegek befolyásának. 2.) Hegek a tűik vagy száruhártya sugártájéká nak vágott, különösen pedig szakított sebei után, melybe a szivárványhártya vagy sugártestnek részei belenőttek. A hegősszehúzódással összekötött tágulása vagy vongálása az idegdús képleteknek úgy látszik egyike a legfontosabb mozzanatoknak a rokonszenvi szemlobok fejlődésénél. Az észlelt esetek legnagyobb száma ide tartozik. Műtétek, ha jól vitetnek végbe, ritkán okoznak rokonszenvi megbetegedést; csupán a szivárványhártyavonás (iridesis), melynél a szivárványhártya a száruhárty asebbe befektettetik, hordja magában a folytatott szivárványizgatás csiráját, és mint már előbb mondatott, utána a rokonszenvi megvakulásnak több esetei feljegyezvék. 3.) Idegen, a szem belsejébe hatott testek (érez, kő, faszálkák, üvegrészecskék, lőpor stb.) néha csupán azon hátrányokkal járnak, melyek a megsértett szemre nézve a majd mindig beköszöntő szivárvány-érhártyalob stb-ből következnek. Többnyire azonban a megvakult szemet nyugodni nem hagyják, vagy, ha évek során át betokolva ártalmatlanok lőnek, néha rögtön, majd külokra, majd a nélkül, ismét újabb lobos állapotot támasztanak. Hasonlókép hatnak néha félrehajtott lencsék is, továbbá mészgyülemek, melyek belső lobok után néha a lencsében, a sugártestben vagy azon izzadmányrétegben fordulnak elő, mely a látában, vagyaz érhártya belső főlületén találtatik. 4.) Kokonszenvi megbetegedés oka gyanánt különösen lennének kiemelendők szarucsapos szaruhártyafolyamatok, mivel ritkán van erőművi eredetük és a másodlagos bántalom ritkán szokott hevenyen
