Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-01-26 / 1. szám
15 16 tora üveget, mely a legjobb látást eszközli. Ha ezt kővetőleg a tábla úgy forgattatik, hogy a nyomtatás előbbi elhelyezésével egyenes szögletet (90°) képezzen, és itt megint meghatároztatik azon üveg, melylyel a szem legtisztábban lát, az astigmatismus foka meg van találva, mert ezt azon törtszám fejezi ki, melyet kapunk, ha az egyik délkörben talált fénytörést a másikból levonjuk. (Például ha az első délkörben találtunk Myopia y4, a másikban M. %, az astigmatismus foka lesz Via)- Az astigmatismus foka és minősége ki lévén találva, most a szem elé a megfelelő hengeres üveget tartjuk, melylylyel — ha számításunk helyes volt — kell, hogy a szem az első tábla 12 sugarát kellő távolságbanegy enlően tisztán lássa. A 3-ik tábla 60 egyes betűsort tartalmaz, szintén sugárként elhelyezve egy központ körül. Ez a szabálytalan astigmatismus kutatására szolgál, mely a lencse rendellenes törésének következménye (a szabatos astigmatismus a szarutól származik) és gyakorlatilag nem igen fontos. (Ophth. Hosp. Eep. Vol. VI. 861.) Idegen testek eltávolítása a szaruhártyából. Lawson két esetet közöl, melyben az idegen test eltávolítása nagy nehézségre talált. Mindkettőben keskeny szálka volt az idegen test, körülbelül y8" hosszú, mely a szaruba behatolt, de oly mélyen, hogy külső vége a szaru felülétén túl a szövetben rejtőzött el, míg belső vége a csarnokban volt látható. Kívülről csipeszszel megfogni lehetetlen vala, mivel minden ily kísérlet által csak tovább tolatott volna az a csarnokba. A különbség a kettő közt csak abban állott, hogy az egyik szálka vas, a másik fa volt. Az elsőnek kihúzása a következő módon sikerült. L. bement oldalról a csarnokba széles tűvel, s lapját a szálka belső végére illesztvén, azt oly módon tolta vissza a szaruba, hogy a szálka ugyanazon úton jött ki, melyen előbb behatolt volt, mire csipeszszel megíogatott és könnyen kihúzatott. A másik esetben L. újra megkísérelte ezen eljárást, nem vevén tekintetbe, hogy a faszálka már physikai természeténél fogva új nehézséget szülhetne. Ez csakugyan be is következett, a fa t. i. átnedvesülve vastagabbá lett, s midőn a tűvel hátulról a szaru felé nyomatott, a helyett hogy a sebcsatornába ment volna, azonnal a szaru belső fala felé hajolt, úgy hogy többé a sebcsatornán át történő kihúzásról szó sem lehetett. Szükséges volt nagyobbitani a tű által eszközölt oldalnyilást, ezen keresztül finom szivárvány-csipeszt vezetni be s ezzel huzni ki a faszálkát. Mivel a megfelelő szivárványrész a szálka kihúzása alatt kis sértést szenvedett, L. ezen részt utólagosan szintén eltávolitá. (Ophth. Hosp. Kép. Vol. VI. 36 1.) Látideglob, összeköttetésben a liiganymérgezéssel. A látideglob ritkább okai között van a higanymérgezés is, melynek ebbeli hatása sokkal kevésbé ismeretes, mint az ólomé. Square egy idevonatkozó esetet észlelt Moorfields kórházban. Egy erős, izmos ember, ki highalvacs (calomel) készítésénél van alkalmazva, apr. 2-án jött a nevezett kórházba. Állítása szerint látereje már öt héttel előbb hanyatlást mutatott, mely oly gyorsan növekedett, miként 14 nap alatt tökéletesen megvakult. De már azon idő előtt is szenvedett pár hónap óta testegészsége, mennyiben fejfájás, reszketés és erős végtagszaggatás voltak jelen. Bár nem soványodott és jó étvágynak örvendett, mégis csak nehezen tudott járni, némelykor feltűnő ok nélkül elesvén az úton. Azóta, hogy megvakult, többször úgy tetszett neki, mintha fényes világosságot képes volna kivenni. Mikor a kórházba jött, semmi fényérzés sem találtatott nála. A láták igen tágultak, mozgás nélküliek, az átlátszó közegek pedig tökéletesen tiszták voltak. A látidegkorong előreemelkedőnek mutatkozott, különösen a rajta látható reczegedények, melyek izzadmány által előre voltak tolva és itt-ott félbeszakítva. A korong határa elmosódottnak találtatott. Ápr. 8-án rosszabbul volt, mennyiben nagy fejfájás lépett fel, éjjeli tévbeszéddel. Május 1-én már oly javulás volt jelen az átalános bajra vonatkozólag (a gyógymód nincsen említve), hogy kimehetett a kórházból. Szemtükörrel megvizsgáltatván, látták, hogy az izzadmány nagyrészt fel volt szívódva diagonal irányban belülről kifelé, maga után hagyva a látidegkorong ismeretes sorvadási fehér szinét, igen tágult visszerekkel, ellenben szűkült üterekkel, míg a látidegkorong széle még mindig csipkézett küllemet mutatott. A láterö nem tért vissza. (Ophth. Hosp. Rep. VeL VI: 55 1.) A szemteke eltávolítása, átalános szemlob (Panophthalmitis) heveny időszakában. Míg a szemészek többsége szerint a szemteke enucleatiója heveny lob lefolyása alatt veszedelmesnek és ellenjavaltnak tekintendő, Hutchinson azt kivétel nélkül gyakorolja, mihelyt a szem elpusztulásáról meg van győződve, ez által a beteget megkímélvén hosszú fájdalmas betegségtől, valamint a másik szem rokonszenves megbetegedésének veszélyétől is. Számos ily eset közűi egyszer sem tapasztalta a műtét valamely sajnos következményét. Igaz, hogy nagyobb vérzés szokott jelenlenni, mint mikor a kötszövet nincsen beszűrődve, s hogy a műtét véghezvitele nehezebb mint nem lobos állapot mellett, nehéz különösen akkor, mikor lobos dülszem van jelen. Egy esetben, hol‘18 éves leánynál lökés folytán, lobos dülszem mellett a szövetek iszonyú beszürődésével még a dagadt szemhéjak nagy kiszegélye is volt jelen, a szemteke kivétele után a szemhéjak daganata még fennállott és az enyhülés mégis igen nagy volt, úgy hogy a beteg a nyolcz napig tartott kínos állapothoz képest közvetlenül a műtét után magát igen boldognak érezte. Egy 14 éves fiúnál, kinek szemébe gyutacsdarab pattant, két nappal későbben történt a műtét, mivel a heveny szivárványlob, az üvegtest homályosodása és tökéletes vakság mind a láterő örök elvesztését, mind nagy belső lob kezdetét kétségtelenné tették. A fiú szívesen beleegyezett a műtétbe, mivel igen nagy kínok gyötörték. A bonczolás az üvegtestrészleten beszűrődést, a reczeg egész felületének izzadmánynyal való beborulását, valamint az idegen testnek a sugárnyujtványok mögött izzadmánynyal történt beburkolását mutatta ki. (Ophth. Hosp. Rep. Yol. V. 327. 1) Látideglob kisdedeknél. Hutchinson 12 idevágó esetet állít össze táblázatban, melyből a tünetek, valamint a körülmények összehasonlítása útján a következő átalános megjegyzések folynak. A szembaj majd mindig súlyos heveny betegség után állott be, melyet lázas tünetek, tévbeszéd és más agykórjelek kisérnek. Csak midőn a gyermek már felüdült, mutatkozott részletes vagy tökéletes mór, mely szemállapot nem változik, bár a gyermek testi egészségére nézve egyébkint tökéletesen helyreállhat. Hemiplegia vagy másféle hüdés csak igen ritkán van jelen, valamint az ész működése sem szokott szenvedni. Nincs hajlam a vissszaesésre. Ezen jelenségek által különbözik a kórkép attól, melyet felnőtteknél észlelünk. A szemtükörleletet illetőleg rendesen feltalálni a látideglob ismeretes jeleit, de azonkívül némely esetekben még a sárga folt sajátságos változását is. Míg t. i. a reczeg különben nem mutatja lobfolyamat jelét, a sárga folt táján mégis apró, igen fényes pontok csoportja vehető észre, melyek symmetricus módon helyezvék el, s póktojás-csomóra emlékeztetnek. Ezek felnőtteknél igen ritkán fordulnak elő. Ha a betegek későn mutattatnak be, néha a lob jeleit csak igen nehezen ismerhetni fel, mivel a sorvadás már nagyon előre haladt; a látideg külleméből, valamint más esetekhez való hasonlításból bizton következtethetni mégis legtöbb esetben, hogy a látideg sorvadása lobos módon keletkezett. Elsőleges látidegsorvadást, azaz olyant, mely lob, valamint agytünetek nélkül lépne fel, mint azt oly gyakran tapasztaljuk felnőtteknél, Hutchinson kisdedeknél nem látott, kivéve néhány esetet, hol a kórelőzmény a bujasenyv jelenlétét kétségen kívül helyezte. (Ophth. Hosp. Rep. Vol. V. 307 1.) PEST , 1868. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA. (Dorottya-utcza 14. szám). (
