Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-12-21 / 6. szám
101 102 teljesen helyre állíttatott (Morton, Jos. Bell, David Greig). TJgy látszik, mint ha a szemre hatott nyomás futólagos láttompulatot eszközlött, azonban — talán egy eset kivételével — sehol sem találjuk a láttompulat minőségét és a belszemi leletet szabatosan leírva. Más esetben a teke tönkrejutott; de erről is csak ritkán vagy soha sem szolgáltattak pontos adatok. Néha egyidejűleg az arczideg, a távoztató és más szemizomi idegek hüdését, sőt a szemtekének merő mozdulatlanságát észlelték ; azonban ez utóbbit egyes esetekben valószínűleg nem annyira az izomhűdés, mint inkább a nagyfokú kidülledés okozta. E tünemények néha elmúltak, de néha, jóllehet a többi jelenségek javultak, részben vagy egészen változatlanok maradtak. Különösen megjegyzésre méltónak látszik előttünk azon körülmény, mely szerint az idevágó, nem igen nagyszámú esetek közül négynél két oldali lükhető dülszem észleltetett, még pedig Her pin, Guthrie, V elpeau és Desormeaux által. Az utolsó esetben a kétoldali dülszem közvetlenül esés után keletkezett és meglehetős biztossággal látszott e balesettől függni. Talán szabad feltennünk, hogy mindkét szemgödör edény repedése bizonyos sértések alatt ép oly könnyen jő létre, mint egyoldali, ugyanis akkor, midőn a sértés hatása részarányosán irányul a két látlik felé. Végre feltűnő azon kör ülmény, melyre legelőbb G e i s s 1 e r figyelmeztetett, hogy t. i. a lüktető szemgödri növedékek megannyia közül csakis egyet észleltek Némethonban (Pássávant). Maga Graefe, kinek jegyzőkönyveiben jelenleg mintegy 80—90,000 szembeteg van felvéve, eddigelé egyetlen egy szemgödri-ütértágulatot sem látott. Ez azonban ifgalább annyiban van más észleletekkel némi összefüggésben, a mennyiben, megbízható tekintélyek *) biztosítása szerint az ütértágulatok Némethonban egyátalában a ritkaságok közé tartoznak. — Egyébként ép oly feltűnő lehetne a bajnak Angliában való aránylag igen gyakori előfordulta. Az általunk ösmert eseteknek csaknem % Angliában észleltetett és műtétetett. A fejütér lekötése bizonyos, az esetek aránylag nagy részében oly szerencsés eredménynyel vitetett végbe, hogy más, netalán előreküldött kísérleti kezelés után, megannyiszor jogosultak vagyunk végre ugyancsak megint ezen hősies szerhez folyamodni. Az idetartozó esetek sokkal kisebb részénél az igaz más módon is eltávolították vagy legalább megkísérelték eltávolítani a bajt. Virchow* 2) (lüktető ?) dűlszemet, melynél valószínűleg a barlangos öböl vérrögzülése okozta a pangást, műtét nélkül látott elmúlni. Holmes3) (Illinois) anyarozsai és zsáspal (veratrum) használata alatt tapasztalta egy esetnél a gyógyulást és H e r p i n 4) jeges borogatásokat alkalmazott három hónapig állítólag jó sikerrel. Pétrequin-nek egy esetben, melynél a lekötés sikertelen maradt, ép ily eredménytelen volt a villámszúrás. A beteg ezen, kétségkívül még tökéletlenül végzett gyógymód után rövid idővel meghalt. A villámszúrás ugyanis ez esetben először alkalmaztatott kisérletképen szemgödri növedéknél. A Valsalva-féle gyógymódot, melynél a beteg étkekkel mentői szűkebben tartatik, azonkívül pedig többször kis érvágások által lehetséges kimerülésig juttattatik, nehány esetben szintén >) Otto Weber in Pitha-Billroth’s Handbuch der allgem. und speciellen Chirurgie. III. köt. 2. r. 191. 1. Erlangen, 1865. 2) Die krankhaften Geschwülste. 111. köt. 1. fél. 358- 1- Berlin 1866. s) Amer. Journ. of. the med. Scienc. XLV11I. 44. 1. July. 1864. 4) Ga» des Höp. Nro 132- 1852-megkisérlették siker nélkül. Csak Collard jutott kedvező eredményre ; úgy látszik azonban, hogy nem jelezte egész biztossággal az ütértágulatot. Feltűnően kedvezők voltak az olvasztó folyadékok befecskendése által elért eredmények. B r a i n a r d gyógyulást eszközölt oly esetben, hol elébb a fejütér lekötése, azután izzó tűkkeli acupunctura meghiúsultának, tejsavas vasélecs befecskendése által. Bourguet egy esetet, miután a villámszúrást siker nem követte, vashalvacs befecskendése által gyógyított hasonló eljárás által. Desormeaux és Wecker hasonló sikert arattak. Walton- 5) és Taylornál 6) szemgödri edénynövedék két esete van feljegyezve, melyek csersav befecskendései által gyógyúltak. Az utóbbi tetemes mekkoraságú volt, az elébbi csak több évi fennállás után vétetett kezelés alá. Még azon eseteket kell iogy megemlítsük, melyek Vanzetti gyógymódja szerint ujjnyomással kezeltettek. Gioppi (Padua) e módon egy „iszonyú“ ütértágulatot kezelt. A fejütér összenyomása csakhamar ájulást okozott, tehát csak 1 vagy 2 perczig lehetett folytatni. A nyomást részint maga a beteg, részint mások eszközük. Az eredmény fényes volt; már másod nap csökkent a lüktetés; a 4-ik nap végén teljesen megszűnt. — Végre a szemteke visszahúzódott a szemgödörbe, a végkép eltűnt láterő ismét visszatért, csakhogy a beteg kissé rövidlátó és a láta tág maradt. — Scar a muzz a (Verona) szintén gyógyított hasonló lüktető szemgödörnövedéket. — Egy 49 éves mosónő teljesen megvakult, bal szeme annyira kitódult a szemgödörből, hogy a szemhéjak nem voltak többé képesek a tekét befedni. A szemgödör fölött és a bal halántéktájon érlökések és zörejek voltak hallhatók. A beteg ezenkívül a szív és a függéri ív tágulatában szenvedett. — Az ujjnyomást csak nagy óvatossággal és azon időben csak 5 perczig volt szabad alkalmazni. A nyomás 18 nap alatt mindössze 7 óráig és 20 perczig tartott. A gyógyulás tökéletes volt7). — Végre Freemann szól egy harmadik lüktető dülszemi esetről, mely ujjnyomás által gyógyíttatott meg tökéletesen. Azonban nem szabad elhallgatnunk, hogy az ujjnyomás ismételten és nagy kitartással lett minden siker nélkül alkalmazva. Bowmann egy esetben 10 napig folytatta, 2-szer napjában 5—5 perczig. -- Hart az általa közzétett esetben 3 héten át, naponta több óráig alkalmaztatta a nyomást. A szerfölött kedvező eredményt és a fejütér útólagos lekötésének könnyű gyógyulását H a r t az előrement nyomás hatásának tekinti. 0 tehát a nyomást, habár csupán a műtét hatását biztosító rendszabály szempontjából tekintve, rendszerint előreküldendő és előkészítő gyógymódként ajánlja.— Nunneley az ujjnomást szintén siker nélkül kísérelte meg hosszú időn át. Ő azon véleményben van, hogy a fejütérnek nincs nyomásra alkalmas fekvése, és hogy ezen eljárás nem alkalmazható rajta. — Legouest esetében a fejütér törzsét szintén haszon nélkül nyomták 4 napig. — Végre Szokalski 56 óráig eszközölte a nyomást szakadatlanul és a legnagyobb kitartással. Növendékei 20 perczenkint váltották fel egymást és éjjelnappal folytatták a nyomást mindaddig, miglen a külbőr sebessé vált és a kezelés folytatása lehetlenné lett. Miután a beteg elbo-5) Roy. med. et cMr. Society 1858. Med. Times and. Gaz. Febr. 6. 1858-6) The Lancet. Mai 21. 1858. ’) Giorn. d’Ophtalmol. ital. April. Mai, 1858- u. Vanzetti Ann. uni vers. 145. 1. 1858- Mind a két eset előadatik a „The Lancet“-ben Mart. 15. 1862, 273- 1. 6 * I J
