Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-10-25 / 4. szám
59 60 engedjenek Graefe jellemzésére. Graefe megérdemlőit Iliiével gazdag anyagot gyűjt szakmájából ez intézetébe; kóreseteit gyakorlati tájékozással köDnyen és áthatólag dolgozza fel; szakügye fejlesztéséhez kiváló szellemének, legilletékesebb ismereteinek, a kivitelnek és megoldásnak minden eszközeivel rendelkezik. Számba vehetőbb siker eszközlésére műtészi módozatokat tökéletesít, sebzési eszközöket javít; a szemnek kétes kórtüneteit előszeretettel fürkészi, azokat mélyen elemező inductiójával világítani törekszik. A látás visszaállítása körül — az absolut vakságot kivéve — a mai lehetőség végbatárán belenyugvólag nem állapodik meg ; itt rést tör, és mit ujjat alkot, azt a verseny nemes terének adja át. És ismét ő az első, ki szellemének teremtményeit casuistikájának döntő özönével vagy megbuktatja — mint a halványnak bizonyos kötbártvalob elleni javalatait — vagy a tudomány valódi tételeivé avatja, mint például az üveghályoguak szivárványcsonkitás általi gyógyítását és egyebeket. — A napnak nagyobb részét ez intézetében tölti, melyből csak délutáni 5—6 óra tájban (délelőtti 10 órától) siet jó távolbani lakására, hogy a szembetegeknek ott reá váró ismét nagy seregét szolgálja ki; mondják, hogy késő éjjelekig dolgozik, sőt gyakran Íróasztalánál virrad meg. Ha ily fényes haladás, ily eredmény dús tevékenység láttára rágondolunk a mi szerény vidéki körünk vaczkor gyümölcseire, igy kell felsóhajtanunk: sic itur ad astra — sic nos manemus in glebis ! A szem edényeinek dugulásairól. Knapp a legújabb Archívban felette érdekes értekezést közöl a nevezett tárgyról, melyben a reczeg ütérdugulásain kívül még az agyöblök vérrögképződésénél előforduló szembántalmat, valamint a sugáredények eltömülését is bőven tárgyalja, a nevezett kórállapotokat egyes esetek rajzával ismertetvén meg. A reczegütér dugulását már évek során át ismerjük, azért az arra vonatkozó kövesetekkel itt részletesben nem foglalkozunk, de a második fejezetben tartalmazott kórnemet, mint majd nem új kórodai tárgyat, olvasóinkkal kivonatban megösmertetni érdemesnek tartjuk. A 30 éves, izmos, erős beteg, ki addig ép egészségnek örvendett, ok nélkül rázó hidegtől lepetett meg, melyre forróság, erős fejfájás, különösen a jobb félben, orrvérzés, hányás, valamint nagy bágyadtság következtek. Ezen tünetek mindinkább növekedvén, negyedik nap a würzburgi kórodéra vitték, hol arczát, úgymint a köztakarókat általán pirosnak, a hőmérséket 40, 5° C. az ütérlüktetést 104-re rúgónak találták. A jobb felső szemhéj mozdulatlanul lesülyed az igen előredűlt szemteke felé; a láta igen tágult, fénybehatásra nem húzódik össze. A beteg nem bírja megmozdítani a szemtekét, valamennyi izom húdöttnek látszik. A láterő igen csökkent, elébe tartott nagyobb betűket lát ugyan, de kisebbítve. A tülkhártya vörös és duzzadt. Még a bal szem is kevésbé mozgékony mint rendes állapotban ; látája szűk, de fényre nem húzódik össze. Beszéd és nevetés közben az arcz ferdén áll, a jobb oldal hüdött lévén. Szaglás és ízlés csökkentek. A kinyújtott nyelv bal felé áll. A hallás jó; nincs is jelen fülfolyás vagy más rendellenesség a fülekben. A nyakizmok merevek és fájdalmasak; a többi szervek, nevezetesen a tüdők és szív, rendesek. A beteg némileg álmos, de helyesen felel. A kórisme hangzott: Meningitis basilaris. A jóslat halálos. Gyógykezelés erélyesen lobellenes; calomel cum rheo, jéghólyag, sötétség stb. Már más nap jelen voltak az agynyomás tünetei. Most már a balszem is hűdve van, a tágult láta meg nem mozdul. A jobb szem köthártyája igen vörös és duzzadt, a szemcsillagot kocsonyás gyűrű gyanánt övedzi körül; ütérlüktetés 88. hőmérsék 39,8. A beteg nem felel, közönbös, röviden lélegzik. Rákövetkező nap átalános hűdés tünetei mellett meghalt. Bonczlelet (Förster tnr. szerint) a koponya mérsékelten vastag és nehéz, valamint vérdús. A pókhálókér alatti részekben meglehetősen sok világos vizes folyadék. A barlangos öblök (sinus cavernosus) puha, genyszerű alvadókkal telvék. A turhamirígyet (glandula pituitaria) környező, valamint a clivus mellett egészanagy likhoz terjedő kötszövet savós genyesen be' van szűrődve, zavaros és vastag ült. Ezen véres genyes beszürődés a sella turcicától mindkét oldalon egész a felső szemgödörhasadékig (fissura orbitalis superior) terjed, de nagyobb fokban jobb, mint bal oldalt. Mindkét szem előredőlt, a szemhéjak különösen jobboldalt vizenyősek ; a Tenon-féle tok savósan beszűrődött, vastagult és keményedéit. A szemütér (art. ophthalmic a) valamint a szemgödörben létező visszér fonatok üresek és változatlanok. A szemeken különben nincs rendellenesség. Az agyállomány némileg tömött, mérsékelten vérdús, erősen beszűrődött. Mindkét tüdőben számos kisebb beszürődés, nem éleshatárokkal, melyek hol sötét-pirosak, hol vörös-sárgák és genyesen szétmálottak. A tüdőüterekben fris rostanyalvadék; a mellhártya több helyen sárgás izzadmánynyal beszűrődött. A jobb belső fővisszérben (Jugularvene) régi, puha, genyesen szétbomló vérdugasz, mely lefelé sötét véralvadékba megy át. A boncztani kórisme következőképen hangzott: Thrombosis sinuum caver nosor um et venae jugular is dextrae. Infarctus pulmonum metastaticus multiplex. Knapp, ellentétben az ezen esetet közlő Girard tudorral, az öböl vérrögképződését nem tekinti az eredeti bajnak, hanem másodlagosnak, mely az agykérlobból fejlődött, véleményét erre nézve Dusch e tárgyra vonatkozó tapasztalásaival támogatván. Hogy honnan támadt az agykérlob oly egészséges egyénnél, az homályban marad, de K n a p p gyanítja, hogy talán csontbaj volt jelen, bár nincsen a leletben említve, mivel alkalmasint a pars petrosa-t valamint a koponya alapját gyökeresen nem nyomozták. Knapp megvizsgálta négy héttel.a halál után a nevezett egyén két szemét, melyek addig festsavas haméleg oldatban tartattak. A balszemen semmi rendellenest, a jobb szemben egy a sárga folt táját illető kóros változást talált, mely közvetlenül a sárga folt felett az üvegtestben székelő nyákos álhártya (schleimige Glaskörperschwarte) volt. A reczeg felülete a látidegtől kezdve egész a sárgafolton túl 7 mm. hosszú és 2—3 mm. széles helyen érdesnek, egyenetlennek, felületesenszétesettnekmut atkozott (oberflächlieber Zerfall). A finom átmetszeteken tett górcsői vi zsgálat kimutatta, hogy a nevezett hely közepén a membrana limitans hiányzott, továbbá az idegrostrétegben gyéren elszórt szemcsesejtek (Körnchenkugeln) találtattak, végre, hogy a többi rétegek épsége mellett a külső, valamint a közti szemcserétegben (äussere und Zwischenkörnerschicht) számos sárga, félig átlátszó, az enyvnyédhez hasonló tekecsek tartalmaztalak, melyek azért nevezetesek, mivel csak épen azon helyen jöttek elő, hol a reczeg — ütérdugulásnál a másodlagos reczegtünetek előfordulni szoktak, t. i. a látideg és a sárga folt között. Knapp azért meg van győződve, hogy szemtükörrel a bonczolt szemben ugyanazon tüneményeket lehetett volna észlelni, a melyeket az embólia retinae eseteiből ismerünk. Knapp szóban levő értekezése ezen szakaszának főérdeke különben nem a vázolt górcsői leletben, hanem azon átalános szempontban összpontosul, melyből az agyöblök vérrögzülésénél előforduló szemtünetek felett szemlét tart. 1864-ig 92 ilyféle az irodalomból gyűjtött thrombosis eset közöltetett Duchek által, ezek közül csupán 3 eset volt, melyben a szem és a szemgödör részt vett a bajban, az itt közölttel együtt tehát összesen 4. Ezen 4 eset közül megint kettő van, melyben a vérrögképződés a szemvisszérből az agyöbölbe terjedt át, és más kettő, a melyben ellenkezőleg a thrombosis az agyöbölből átterjedt a szemvisszérbe. Ez utóbbiakhoz tartozik a mi esetünk is. A jellemző tünetek, úgymint : dülszem, a szem gödri kötszövet, valamint a köthártya vérdússága és vizenyője, fényiszony, tágult merev láta, a láterő hanyatlása és a szemizmok hűdése, az előbbi esetekben a megbetegedés elején, az utóbbiakban csak későn, a legsúlyosabb tünetekkel együtt léptek fel. Miután a nevezett tünetek más koponyabeli betegségeknél előjönni (legalább ily csoportban) nem szoktak, Knapp gondolja, hogy a vázolt szemtünetek agybántalomnál a sinus cavernosus vérrögképződésének felismerésére
