Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-07-05 / 3. szám
35 36 és egy oly búvár hitelességének gyanúsítása, ki mint a természet hű észlelője ismeretes, de még amazok sem tökéletesen döntők, miután bár állatoknál nem, az emberben fennállhat a Beer által sejtett együttérzési viszony a háromosztatú agyideg első ága és a fényérzö készülék között. K u e t e *) ugyan az említett kísérleteket elegendően döntőknek tekinti arra, hogy a homlokideg sértése és a mór között sejtett oki viszonyt egyszerűen tagadja, de mások e tekintetben nagyobb óvatossággal nyilatkoznak. Ha egyátalában a fennforgó kérdésbe világosságot hozni akarunk, mindenekelőtt szükséges hogy mindazon eseteket, mint nem idetartozókat kizárjuk, melyeknek kórszármazási (nosogenetisches Verliältniss) viszonyát más utón biztosan megállapítottnak tekinthetjük. Fenn említtetett, hogy már Beer is adott erre nézve kellő útmutatást, midőn a kérdésben levő keretből azon megvakulási eseteket kihagyandóknak mondotta, melyekben a sértés alkalmával maguk a szemteke belső nemes részei megrázkódtatst, szakadását vagy helyváltozást szenvedtek. A szemtükör segítségével mai nap nem lehet nehéz az ily mór eseteket, mint reczeg vagy érhártyabántalmakat felismerni. De még azon, a szemgödörben előforduló csonttöréseket és vérömlenyeket is, melyek talán alátideg közvetlen nyomása vagy vonszolása által mórt idéznek elő és egy vagy más, az irodalomban idetartozóként említett móreset értelmezésénél fel nem ismertettek, többnyire kórismézhetui azon idegek hüdésének tekintetbe vétele által, mely idegek a felső szemgödörhasadékon keresztül a szemgödörbe lépnek. Ha végre a mórnak óka a koponyaüregben rejlik, akkor a mórt kisérő hallási vagy szaglási zavarok, az elme bántalmazottsága, görcsök vagy hüdések, oly félreérthetlenül utalnak a mór kútforrására, hogy azt senki sem vélendi a homlokideg netán jelenlevő sértése által magyarázandónak. Ha a szóbanforgó mór nem bonyolódott kórképe tisztázásában tovább megyünk, a látatágulatra akadunk, mint oly tényezőre, mely kétségkívül sok esetben oka volt a kórisme ferde fölfogásának. Magátol érthető, hogy a sugáridegrendszer megrázkódtatásával fellépő roppant látatágnlat gyakran egyedül okozhatja a fennálló amblyopiát, de valószínű, hogy esetenként maga B e e r is áldozata volt ily hibának. Annál inkább valószínű ez, mivel feltűnő, hogy őszámos esetekről szól, melyeket tapasztalt, a valódi consensuelinek nevezendő mór esetei pedig igen ritkán jönnek elő, és azért is, mivel különösen kiemeli, hogy roppant látatágulat mellett a szem vak volt ugyan, azonban fényérzéssel bírt. Annyi bizonyos, hogy még azon esetek egynémelyikében is, a melyekben a fogidegek bántalma mint a mór oka hozatott fel, az úgynevezett mór csupán a nagy látatágulat látzavaró hatásának volt tulajdonítható, mint ezt Teir link * 2) észlelése bizonyítja. Más fogbántalmaknál az izgatottság és tályogképződés kiterjedtek a szemgödörre, ily módon másodlagosan hozván létre mórt. Az ily esetek, mint mondva volt, az irodalomban számosán fordulnak elő, mint az ötödik ideg sértése által consensualis módon keletkezett móresetek, ide azonban épen nem tartoznak, mivel vagy a látatágulat keretébe valók, vagy szemgödri bántalmak által értelmezhetők. De Sichel 3) azért nem ítél helyesen, midőn az úgynevezett amaurosis trifacialis valamennyi eseteit csupán x) Die Physiologie in ihrer Anwendung auf die Augenheilkunde. Wagners Handwörterbuch der Physiologie IH. Band II. Abtheil. 276 1. és Lehrbuch der Ophtalmologie 2. Auflage 1854. II. Band. 470 und 474 l. 2) Annales d’oculistique XIX k. 92 1. 3) Traité de l’ophthalmie, la cataracte et l’amaurose par J. Sichel Paris 1837. 697 1. mint a hüdési látatágulat (mydriasis paralytica) következményeit tekintendőknek állítja. Mert, ha az említett és ezekhez hasonló esetek nem sorozhatók is az amaurosis trifacialis fogalma alá, mivel náluk a láterő nyilván közvetítő tényezők által lett meg zavarva, fennmaradnak mindazonáltal némely bár ritkább esetek, melyekben a fellépő mór vagy láttompulat másképen nem értelmezhető, mint az érző idegek izgatottsága és a fényérző szerv működése közt létező, bár közelebbről nem jellemezhető együttérzés (consensus) által. Stell wag ^valószínűnek mondja, hogy a háromosztatú ideg még távoleső ágainak izgatott állapotjai is a sugáridegek rendszere útján a fényérző szervezetre elterjedhetnek, és ez utóbbin izgatottságot, vértorlódást sőt lobot is idézvén elő, mórt okozhatnak. Miután az imént nevezett szerző azon észleléseket felemlítette volna, melyek idézett véleménye mellett szólnak, más részről azon körülményeket is fontolóra veszi, melyek e tárgyra vonatkozólag kételyekre jogosítanak, egyebek közt a fennt említett, állatokon véghezvitt kísérletek nemleges eredményére utalván ; kiemeli továbbá, hogy a jellemzett consensualis befolyások csupán kivételes, ritka esetekben vezetnek mórhoz, valamint azt is, hogy míg egyrészt a Fothergill-féle arczsába legborzasztóbb fokaiban is csupán esetlegesen szövődik láttompulattal vagy mórral, másrészt a háromosztatú ideg tökéletes és maradó hüdése a láterőt soha nem veszélyezteti más módon, mint magának a szemtekének pusztulása által. S t e 11 w a g ily módon azon végnyilatkozathoz jut, hogy a homlokideg izgatásának a fényérző szervre való átterjedhetőségét állító feltevényt óvatossággal el kell ugyan fogadnunk, de egyúttal elleneinek annyit meg engednünk, hogy az úgy nevezett amaurosis trifacialis csupán kivételképen fejlődik, míg az e czím alatt az irodalomban előforduló esetek legtöbbjei, részint mint félreismert látatágulati esetek tekinthetők, részint egészen más körfolyamatokon alapulnak, melyek a fényérző szervrészek működését hol a szemteke belső bántalmai, hol szemgödri vagy koponyabeli bajok útján zavarták meg. Arit 2) említést tesz az e tárgyra vonatkozó hosszú vitáról, ezen utóbbit még be nem fejezettnek nyilvánítván, miután — úgy mond — a mór kérdéses consensualis útoni keletkezésének lehetőségét tagadni nem lehet. Sajnálatát fejezi ki a felett, hogy a leírt esetekben a sértett felső vagy alsó szzmgödörideg környékén fennálló érzési viszonyokra elegendő figyelemmel nem voltak. „Diese von der Physiologie gebotene Untersuchung und die Anwendung des Augenspiegels werden in künftigen Fällen dem Sachverhalte wohl eher auf den Grund sehen lassen.“ A tisztelt kórodai tanár ezen szavaihoz a következő eset leírását csatolom, nem csak mivel a beteg vizsgálásában az Arit által nyilvánított két kívánalomnak elég tétetett, hanem mivel egyébként is azon ritka esetek közé tartozik, melyekben a viszonyok világossága és egyszerűsége nem is igen engedték, hogy valami rejtett nosogeneticus tényező figyelememet kikerülhette volna. Kórtörténet. Zor . . . S. Hont vármegyei 26 éves gazdatiszt, 1867. december hó 9-kén jelent meg nálam, jobb szemének nagyfokú látzavara miatt, melynek keletkezését már azért is összeköttetésbe hozandónak vélte egy 14 nappal előbb történt sértéssel, mivel azon !) Die Ophthalmologie vom naturwissenschaftlichen Standpunkte aus bearbeitet. Erlangen 1855 II. Band I. Abth. 657 1. 2) Die Krankheiten des Auges für praktische Aerzte geschildert. Prag 1859 HI. Bd. 105 1.
