Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-07-05 / 3. szám
37 38 időig mindegyik szemén egyaránt jó láterővel bírt. A sértés abban állott, hogy szeg ütődött a jobb szem feletti tájra, mely szeg egy ló patkójáról mintegy 3 lábnyi távolságból lepattant. A felső szemhéj azonnalfeldagadt, olyannyira, hogy beteg 3napig nem bírta felnyitnia szemrést, mely idő alatt elég erős fájdalmat érzett a külső részekben. Midőn hideg borogatások használása alatt 3 nap múlva a szémet kinyitá, azt vette észre, hogy azzal igen rosszul lát. Azóta a láterő foka nem változott, az akkor a felső szemhéj on jelen volt vérömlenyes színezet megjelenése napján már nyomaiban sem található fel, a mint egyátalában a volt zúzódást többé semmi külsiő tünemény által sem lehetett felismerni. A szemteke külső részei a legkisebb eltérést sem árulják el a rendes állapottól. A szaru- és szivárvány hártya rendesek, ez utóbbi nem ingadozik, a mellső csarnok olyan, mint a másik szemen, úgy szinte a láta is, mely lx/2 vonalnyi és fénybehatásra tökéletes összehúzódással felel, az átlátszó közegek tökéletesen tiszták. Nadragulyái kissé lassan hat, a láta 25 perez múlva 3'"nyira tágúlván. A láterő igen csökkentnek bizonyul, miután a szem a legnagyobb betűket (Jaeg. 20.) sem bírja felismerni, de még az újjakat is csupán 8"-nyi távolságra látja. Azt is csak addig, míg az ujjak szigorúan a középirányt tartják; mikor pár fokkal oldalt állanak, beteg azokat többé nem képes megolvasni. Szorosabb vizsgálat alatt a láttér egyközepüszűkülést mutat, s pedig oly nagyfokút, hog 8hüvelyknyiremérve, átmérője különféle irányban l1/i —13/4 közingadozik; a legnagyobb radius kifelé talált ható. Ezen viszonyok fennállnak az atropin alkalmazása után, valamint kissé elsötétített szobában is. Két gyertyávali nyomozás 5'-nyi távolságra egyközepű szűkülést mutat, minden oldalon 5"nyi radiussal, azon kivétellel, hogy a víziránti átmérőben kifelé még az 5 hüvelyken túl körülbelül 2" széles öv találtatik, a melyben a szem a gyertyalángot bár csak tompán érzi. A szemháttérnek szemtükörreli legpontosabb nyomozása által sem fedezhető fel a legkisebb rendellenesség, semmiben sem különbözik az a másik ép szemtől; a fénytörés emmetropicus. Ezen nemleges lelet valóban meglepő volt és arra indított, hogy utólagosan hozzá fogtam a szémgödörszél, valamint környékének részletes megvizsgálásához. (Be kell különben vallanom, hogy talán még most is elmulasztottam volna, ha az amaurosis trifacialis eszméje szemem előtt nem lebegett volna.) A felső szemgödörszél ama helyének környezete, hol a felső szemgödörideg a homlokra átterjed nyomásra igen érzékeny, ezen érzékenység pedig el t ű r h e 11 e n k i n n á válik, ha ujjammal magát az ideget alólról nyomom. A különben nem érzékeny, igen erős ,izmos beteg ezen eljáráskor úgyszólván meg görnyed a fájdalom alatt. A szemgödör említett pontjától kezdve felfelé l"-nyira, vízszintes irányban pedig körülbelül l1/2"-nyira a bőr, mint mondám, még mérsékelt nyomásra is érzékeny, m inek következtében a beteg nyilván összerezzen, ha a halántéktájtól kezdve ujjam hegyét, bár nyomás nélkül, az említett felületen végig vonom;beteg az egészséges oldal megfelelő részén jól tűr tűszúrásokat, minden egyes legfelületesebb tüszúrásra összerezzen a beteg táj on, a z t igen nagy fájdalommal összekötöttnekállítván. Az érzékeny bőrfelület ily végig simítása (Streichen über die empfindliche Hautpartie.) ab et égnék sajátságos hidegé rzéstokoz, mely az ideg törzse felé mintegy halmozódik; úgy tetszik neki ugyanis, mintha az érzett hideg azon irányban terjedne és egyúttal növekednék. Ha az egyik kezemet a jobb, a másikat a bal szemöldöktájra legkisebb nyomást sem gyakorolván elhelyezem, akkor az előbbi szintén hideg érzést támaszt a megfelelő helyen. Az említett helyen kívül a szemgödörszél nyomásra seholsem érzékeny, ép oly kevéssé, mint a szemgödörnek az ujj számáré hozzáférhető egyéb részei; a lágyrészek daganatja vagy más kóros változás sehol sincs jelen, kivéve a külbőr némi vörösségét és melegségét, melyek oly csekély fokúak, hogy alkalmasint csupán a sok tapintás és nyomás következményei, mert megelőzőleg fel sem tűntek. Végre említésre méltó beteg azon állítása, hogy a sértés óta kalapját fel nem tehette, mivel széle a jobb homloktájon fájdalmat okozott, mely kellemetlenségen oly módon segített, hogy kendőt kötött homlokára, miáltal a kalapszélnek a bőrrel való érintkezése meg lett akadályozva. Ezen észrevételt beteg csak akkor közölte velem, mikor részint a vizsgálatmód, részint segédemmel való beszélgetésemből a baj minőségére figyelmes lett, mi nélkül semmiképen nem sejthette volna, hogy a bőr vagy csont érzékenysége a vaksággal akármi összeköttetésben álljon. A beteg, kire otthon sürgős teendők vártak, nem volt rábírható, hogy rendes kezelés és a baj észlelése végett Pesten időzzön, de megígérte, hogy 14 nap múlva ismét megjelenend, addig minden rendelésemet szigorúan követvén. Rendeltem neki 6 nadályt a fájó tájra, későbbre hólyagtapaszt, ezt következőleg szunyái endermaticus alkalmazását. A seb tökéletes behegedése után pedig mákony kivonattal vegyitet higanykenőcs bekenését ajánltam neki. A 14 nap elmúltával beteg nem jelent meg, miért levél által tudakozódtam mibenléte felől, mire meglepetésemre tudatja velem, hogy szeme már tökéletesen helyre van állítva. Levele folytában elbeszéli, hogy már Pesten léte idejében némi javulást vett észre a látásban, mit elutazása előtt velem közölni is akart, de hon nem talált. Haza érkezvén, nadályokat csakugyan alkalmazott a homlokra, de a nadályok rosszak lévén, igen kevesen fogták meg, s igy csak csekély vérzést idéztek elő. Ö egy hét hosszáig a rendelt kenőcsöt bekente, a hólyagtapaszt már azért nem alkalmazván, „mert látása naponta jobbnak mutatkozott. „5 nap alatt — írja levelében — mind jobbról, mind balról mindent láttam, de homályosságban is, és így tovább vártam : mire egy reggel felébredvén, hát szememen csak egy kis fájdalmat sem sejdítettem, úgy hogy már a kenőcsöm is elfogyott, és látom becses sorait jobb szememmel átolvasni úgy, mint azelőtt, és ugyhiszem, hogy talán a többi rendeléseit nincs szükség használni. De vérzés felül igen keveset írhatok, miután a nadályok rosszak voltak, hát igen csekélyen folyt. És a homályos vagy világos szobábau mindenütt egyformán látok, de mindamellett a meghűtéstől óvom. És a többi becses kérdéseire is egy szóval kell felelnem, mert mind azon tünemény és fájdálom elmúlt és a szem egész helyén és meggyógyítva mind ezentúl van. stb.w Utójegyzetek. A vázolt kóreset, a mint t. olvasó látja, elég jellemző sajátságokkal bír arra, hogy némi következtetésekre jogosítson a kérdésben álló, s egyszersmind kérdéses mórnemet illetőleg. Nem volt tökéletes mór jelen, de nagyfokú láttompulat, oly sértés után, melynek külső következményei kevés nap után tökéletesen eltűntek, sőt a beteg figyelmét is (kivéve a csekély kalapnyomást) ki
