Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1867-11-17 / 5. szám
71 72 gyógyítani. A pép mellett szunyáit és némely esetekben kínait is adagol. Igen figyelemre méltó szerzőnek azon megjegyzése, hogy az úgynevezett iritis serosa a glaucomatosus körfolyamatokkal rokonságban áll, miért is minden ily esetnél a szemteke keménységi állapotát, valamint a láttér mivoltát is szorosan nyomozni szokta. Saját tapasztalásom folytán tökéletesen osztom e nézetet. A sugártestlob (cyclitis) leírása rövid, de jellemző. Sértés után néha igen hevenyen lép fel; a sugártesttáj oly érzékeny, hogy még izmos férfiak is közel jutnak az elájuláshoz, ha ujjal érintetik. Hogy ezen szomorú állapot kiválóan idéz elő rokonszenves lobot a másik szemben, a szerző előtt is tény, melyet számbeli adatokkal bizonyít be. Arokonszenves szemlob okait 3 csoportra osztja fel: 1) a sugártest közvetlen sértése; 2) a sugártest erőművi izgatása, legyen az idegen test, mesterséges szem, lenyomott lencse, szarucsap stb., mi az izgatást okozná; 8) az edényhártya akármelyik részének lobja, ha hozzá sugártestlob csatlakozik. Valamennyi esetben a sugártest említett érzékenysége árulja el a másik szem kezdődő veszélyét. A szemteke eltávolítása az egyetlen mód, melylyel a másik szemet megmenthetjük. Az irido-choroiditis, valamint a glaucomáról közlött adatok ép oly számosak mint érdekesek. A szivárványmetszés gyógyeredményei bő tárgyalásra találnak, s itt valóban minden sorban a sokat és józanul tapasztalt szakemberre ismerünk, úgy hogy nem kivonatot, de az egész szöveget kellene adnunk, miért is utalunk a könyv olvasására. Mint nevezetességet felemlítjük a glaucoma két esetét, melyekben szivárványmetszés után a csarnok soha többé vissza nem állíttatott, bár sipoly nem volt jelen. A lencse bántalma, azaz a szürke hályog azon tárgy, melynek előadása a 10-ik fejezet tartalmát képezi. Itt szintén le kell mondanunk, a tárgy gazdagsága miatt, kivonat adásáról, szorítkozván arra, hogy Mooren, ki — a mint fenn említettük — egy eredeti műtétmódnak feltalálója, mégis G r a e f e új vonalmetszését ajánlja mint leggyümölcsözőbbet. Számbeli kimutatásából kitűnik, hogy a régi karélymetszéssel a szemek 9 °/o, saját módjánál 6 %, az új vonalmetszésnél pedig csak 3 %-ka veszett el, az arány tehát közöttük úgy áll, mint 3:2:1. Azért még sem helyeselhető szerző ama nyilatkozata, hogy meggyőződése szerint most „az elérhetőnek határát értük el.“ Bocsássuk meg a tanítvány mestere iránti lelkesedésének, hogy szem elől téveszti a tudománytörténet tanait, melyek akárhányszor meghazudtolták már hasonló önámitásokat. Ritkaság kedvéért megemlítendő, hogy szerencsésen mütett egy esetet, hol a hályog 74 évvel előbb sértés után támadt; továbbá hogy egy ficzamodott lencse 36 évig megtartotta átlátszóságát. A ll-ik fejezetben a reczeg és látideg bántalmai tárgyaltatnak. A retinitis pigmentosának 85 esetét észlelte, ez oly szám, mely észrevételeinek becsét igen emeli; ő is meg van győződve, hogy a szülék vérrokonsága nagy befolyással van a baj keletkezéséré. Igen helyes azon észlelése, hogy a festenylerakodás az életkorral növekedik, s hogy azért — ha egy család több gyermeke van megtámadva — annál több föstenvt találunk, minél idősebb az egyén. Azon ismeretes reczegtünemény, mely szerint a látidegböl kiterjedő idegrostok hüvelyüket egy darabig megtartják s ezáltal átlátszatlanokká válván, a reczeg közép részén fehér csipkés foltot képeznek, M. szerint még sem tartandó oly ártatlannak, mint milyennek eddig tartatott. Igaz, hogy sok esetben ő is találta ezen sajátságvs tüneményt oly szemekben, melyek tökéletesen épek valának, de másrészt 17 esetet észlelt, hol ezen általa túltengő sn e k nevezett állapot különféle látgyengüléssel, főképen pedig a reczeg túlizgékouyságával volt összefüggésben. Továbbá elismervén, hogy ezen reczegíbltok többnyire világrahozottak, mégis állítja, hogy egyszer volt alkalma keletkezésűket és növekedésűket íokonkint követhetni. Ezen állítás meglepő, sőt némileg kétséget gerjesztő, de azért nem mérnök, mint más oldalról történt, ámításnak nevezni. További észlelés maydan szerzőnél is tisztába hozandja a kérdést, váljon nem cserélt-e fel izzadmányos kórfolyamatot ezeu úgynevezett túltengéssel. A mit szerző areczeghyperaesthesiájáról mond, valamint megjegyzései is az iszákosok láttompulásának gyógyeljárására és jóslatára vonatkozólag igen tanulságosak. A felett, hogy izzag vagy psoriasis elnyomása folytán reczeglob támadhat-e, a mint azt M. állítja, nem akarunk vele vitatkozni. Gyógyeljárásából minden orvos sokat tanulhat, mint átalában oly lelkesült gyógymestertől, kiben még él a régi jó hit egy része. A genyszalag nála érvényre jut, ez magától érthető. A reczegbeszürődés 76 esetének igen érdekes táblázati összeállításában tanulságos áttekintetet nyerünk, mihez az egyes jellemzőbb eseteknél követett gyógyeljárás részletes leírása van csatolva. Következik a neuro-retinitis, valamint a látideg sorvadása. Tudom, meglepőleg fog hatni némely olvasóra, ha értesül, hogy egy bizonyos esetben a lábizzadás elnyomása folytán látidegsorvadás lépett fel, mely izzadás 01. Terebinthi., Spirit, formicarum bekenése által visszaállíttatván, a láterő szintén visszanyerő előbbi állapotát. De azért mégis figyelemre méltó az ily tapasztalás, ha a mai szemészet színvonalán álló szakember, ki észlelni tud és észlelni szokott, nem pedig a régi iskolából való, közli azt velünk. Tökéletesen osztom szerző véleményét, ha semmi ismétlődő reczegvérzés-esetet közönbösnek nem tart, a mint ezt más helyütt szokták. — A reczeg leválásának 146 esetét állítja össze, mely összeállításból az oki viszonyokat ismerteti meg. Saját tapasztalásomat, miszerint egyszerű leválás után ritka esetben glaucoma következik be, szerző szintén megerősíti. A 12-ik fejezetben az alkalmazkodási, valamint az izombántalmakkal találkozunk, melyek különben némileg röviden tárgyaltatnak. Megjegyzendő többi közt, hogy a szerző a hengeres üvegek irányában nem oly lelkesült, mint más kórodákon lenni szoktak. Alig jött elő évenkint8—10 eset, melybeu az astigmatismus általuk kielégítő módon megjavittatott volna. A rövidlátásról némi uj adatokat találunk; nevezetes különösen az, hogy egy addig emmetropicus szemen a glaucoma kifejlődésével rövidlátás lépett fel. A hypermetropia, valamint azzal összekötött kancsalságról a szerző sok tudnivalót közöl, mi dús tapasztalásának eredménye. A szemreszketést (nystagmus) egyszer felnőtt embernél szaru-szivárványlob alatt látta kifejlődni. Ritkaság az is, hogy egy esetben csupán az egyik szem szenvedett nystagmusban, a másik tökéletes láterőt ős izomműködést mutatván. Ismétlem e rövid kivonatok után, melyekből az olvasó alig képzelheti magának a munka becsét, hogy ez nem tankönyv, hanem rendezett gyakorlati adatok gyűjteménye, mely épen azért sok tekintetben kedvesebb lesz előtte a legtökéletesebb tankönyvnél, melynek hasznát veheti ugyan sok alkalommal, de a melyet olvasva nem élvezhet. Ki ne ismerné azon páratlan érdekeltséget és élvezetet, melyet a szakembernek tapasztalt ügytársávali találkozása és eszmecseréje nyújtani szokott; ily alkalommal saját emlékezetünkben sorban felelevenittetnek a régi észleletek és eszmék, melyek e nélkül feledésben maradnának; a mi mindaddig mintegy embryonalis alakban dermedt, valódi életképességre fejlődik ; benső sejtelmeink világosabb fogalmakká és meggyőződéssé válnak , és uj kedvvel, uj erélylyel fogunk mindennapi hivatásunkhoz, mely csak akkor háládatos, ha egész lelki életünket a természet bonyolódott tüneményei kutatásának szentelni képesek vagyunk. S valamint ily alkalommal a tárgyból soha ki nem fogyunk, s az órák, melyeket ily mulatsággal töltünk, nagyon is rövideknek látszanak, úgy az olvasót Mooren könyvének végénél azon óhajtás lepi meg, vajha az még pár száz lapra terjedne. Legalább mi reánk ezen benyomást tette. A szemteke valamennyi hártyáiban előforduló gammaféle uj-képletnek egy esete. I)r. llippeltöl. A. R. 45 éves férfiú makktyúján 1865. apóiban kis fekély volt jelen, mely 3 hét múlva erős fájdalmakat okozott, miért magát gyógykezelés alá vétette, és sublimat-labdacsokat kapott. A kezelés 14-dik napján a mony és a borék táján bibircsós küteg mutatkozott, mely ellen helybelileg pokolkő-oldatot alkalmaztak. Nyolcz nappal későbben két kemény göcs jelent meg a bal felső szemgödörszél táján, melyek nem sokára felfakadtak és fekélyeket képeztek, ezekhez hasonló fekélyek elég nagy számmal találtattak
