Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1867-05-05 / 2. szám
21 22 Azt mondottam, hogy nincs gyógyszer, melyet oly gyakran alkalmazunk a gyakorlatban, mint az atropin, s valóban rövidebben is lehetne felsorolni azon kóralakokat, melyekben annak hasznát nem veszsztik, mint azokat, hol javalva van. Könnyebb áttekintés kedvéért 3 fejezet alatt tárgyalandom az atropinnak számos javalatait. I. A kórisme megállapítása. Ez irányban használjuk az atropint 1) Midőn a szaruhártyán oly finom és világos színű idegen test (pl. üveg) fészkel, vagy oly igen csekély fölhámkarczolás történt, hogy azt inkább csak sejtenünk lehet mint látnunk. Ily esetekben néha még a ferde világítás sem nyújt tökéletes biztosságot; ellenben ha a látát kitágítjuk s az által fekete háttért állítunk elő, a legparányibb részecskék is, melyek a szaruhártya felületén találkoznak, azonnal láthatókká válnak. Ugyanaz áll a csarnokba behatolt idegen testekre nézve. 2) Ha az iránt akarjuk magunkat tájékozni, hogy a látaszél mely helyeken van odatapadva a lencsetokboz, s milyen terjedelműek az odanövések. 3) Közönséges látán keresztül még ferde világítás mellett is csak igen kevés ember képes a körzetileg elhelyezett lencsehomályokat feltalálni, holott kitágult láta mögött, a puszta szem is tökéletesen kiveheti azokat. De azon kívül még előrehaladt hályognál is a mag terjedelmét, a kéregállomány mivoltát, a hátsó kéreg minőségét, a réteges hályog egyes rétegei egymáshoz való viszonyát stb. csak látatágitás mellett lehet tüzetesen felismerni. 4) Legfontosabb a műleges mydriasis a szemtükrözésnél, mi végett azt igen gyakran veszszük igénybe. Mondhatni, hogy a kevésbé gyakorolt vizsgáló szűk látán keresztül egyátalán nem képes kutatni a szemháttér mibenlétét. Már a szaruhártya verőfénye egymaga meghiúsítja ebbeli törekvését, s a hosszú tapogatódzás csakhamar kifárasztja mind a beteg, mind az orvos szemét. De még a legjártasabb szemorvos is, midőn a már feltalált rendellenesség kisebb részleteit akarja tanulmányozni, szükségképen folyamodik az atropinhoz. Ezen vizsgálat egymaga már nélkülözhetienné teszi azt a szemészi gyakorlatban. Azt azonban nem tagadhatni, hogy a látatágulat s az átala okozott látzavar oly kellemetlen a betegnek, hogy azt néha a kezelés további folytatásától viszszaijeszti. Képzeljük csak önnön magunkat a tudatlan beteg helyzetébe, ki csekély tünemények végett kérte ki tanácsunkat, s ki most a vizsgálat után sokkal roszabb állapotban, sőt félig megvakitva távozik el tőlünk, és meg fogjuk érteni és méltányolni panaszát. Meg kell bocsátanunk neki bizalmatlanságát, midőn még orvosok is vannak, kik e mesterséges és múló vakitás tiszta fogalmával nem bírnak s az atropinnak ily czélból tett használása, mint valami helytelen eljárás ellen szót emelnek. Exempla sunt odiosa. Ha a beteget a bekövetkezendő látzavarra előre figyelmeztetjük, néha ex scylla in charybdim esünk, mert akkor meg sem engedik az atropin alkalmazását. Legtanácsosabb csak keveset szólni a dologról, csak némileg figyelmeztetni a beteget a bekövetkezendő változásokra, és utólag a stenopaeicus készlet segítségével bebizonyítani neki, hogy a láterő tulajdonképen nem szenvedett. Igen aggodalmas egyéneknél a calabar-kivonattal a láta mesterséges szűkületét is lehet előidéznünk, mire a látatágulat egy idő múlva ugyan visszatér, de már nem oly nagy mértékben, mint a melyben előbb jelen volt. Legjobb természetesen, ha mydriasis nélkül is bírjuk végezni a szemtükörreli vizsgálatot, s ahhoz csakis szükség esetén folyamodunk. 5) Nélkülözhetlen az atropin alkalmazása, ha fiatalabb hypermetropicus egyéneken szorosabban akarjuk megtudni a fénytörés mivoltát. Idősebb hypermetropicus egyének t. i. nem bírván már nagy alkalmazkodási képességgel, jobban látnak a távolba domború üvegekkel, s a legerősebb domború üveg, melylyel a távolba tisztán látnak, meghatározza a hypermetropia fokát. De fiatal egyének ily fénytörés daczára nem látnak jobban, legalább erősebb domborüveggel és pedig azért, mert a távolba is önkéuytelenül használván az alkalmazkodási izmot, soha sem tüntetik elő lencséjük fénytörési hatalmát a sugárizom nyugvó állapotában. Itt tehát atropin nélkül a hypermetropiának csupán egy részét (hypermetropia manifesta) ismerjük fel domború üveggel; a másik részt ellenben (hypermetropia latens), mit az alkalmazkodás működése álczáz, csak akkor találjuk fel, midőn és mihelyt az alkalmazkodási izom atropin által hüdötté lett. Az astigmatismus némely eseteiben hasonlóképen elő kell idéznünk az alkalmazkodás hüdését, hogy a fénytörés különbségeit a különféle délkörökben helyesebben felismerhessük. II. Mint a hályogmetszést előkészítő és elősegítő szert már régen használták a belladonnát, habár voltak is hires műtők, kik azt nem tették. Mai nap a látának kitágítása atropinnal hályogmetszésnél átalán eszközöltetik, mert a késnek keresztülvitelét a csarnokon át kétségkívül könnyíti. Igaz ugyan, hogy látatágulat, tehát a szivárvány összehuzódott állapota mellett a beszúrás kissé kényesebb, mert e helyen tömörebb szivárványrészre találunk, de ha a műtét ezen veszélyes pontján túlestünk, a kés sokkal biztosabban jut a kiszurási ponthoz. Tudva van , hogy a viznedv kiürülésével, tehát a szarumetszés bevégeztével, a láta ismét oly szűk lesz, mint ha atropin nem használtatott volna, ez a belső nyomás megszüntetése által a véredényekben eredményezett változás következtében jön létre; mindamellett azonban újra szűkült állapotában is a láta zárizma sokkal könynyebben enged a kitoluló lencsének, mint a hogy ez atropin nélkül történni szokott, minélfogva annak hatása még magát a lencse kivételét Í3 sokkal könnyebbé és kevésbé veszélyessé teszi. Készemről az atropin előleges alkalmazását még arra is használom fel, hogy a műtét második időszakában, a szivárvány előleges kimetszését a látatágitás fokától teszem függővé. Vannak t. i. oly egyének, kiknek szivárványa, a nélkül hogy legkisebb szerves változás észlelhető volna rajta, az atropin hatásának bizonyos mértékben ellentáll. A láta kitágul ugyan, de csak 2—2 '/2-"'-nyira. Ezeknél czélszerű előleg véghezvinni szivárványmetszést, mert a tapasztalás azt mutatja, hogy ily szemekben a lencse kissé nehezen hatol keresztül a látán, mi — mint tudva van — az ezzel párhuzamosan járó szövetzuzódásnál fogva, némileg veszélyezteti a végeredményt. A többi műtételek közül, melyeknek véghezvitelére az atropin előleges alkalmazása szükséges, csak azon tű műtéteket említem meg, melyek a szemteke hátsó részén, reczegleválás, cysticercus-tömlő s egyéb okoknál fogva végrehajtatnak. Ezen műtétek lefolyását a kitágúlt látán keresztül szemtükör segítségével nem csak lehet, hanem kell is szemlélnünk. Mellékesen említem meg, hogy a glaucoma ellen véghezviendő szivárványmetszésnél megelőzőleg szokták szűkitenia rendesen nagy látát calabarral, nehogy az amúgy is ezen bajnál igen keskeny szemcsarnok az összehuzódott szivárvány által még inkább szűkittessék, mi ezt megszurás veszélyének tenné ki. III. Egyenesen gyógyczél tekintetében szorosan javalva van az atropin. 1) Szivárvány- és szivárvány-érhártyalobn á 1. Még nem régen múlt el az idő, midőn a szemészek azt hitték, hogy a belladonna alkalmazása iritisnél csak a lobos időszak 2*
