Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1866-11-18 / 10. szám

I Kórodai adatok a nyak-együttérzide«' szeiuágai hüdését illetőleg. Hutchinson ezen érdekes és még igen kevéssé tanulmá­nyozott kórállapot isméjét saját tapasztalásából merített meg­jegyzésekkel igyekszik bővíteni. Élettani kísérletekből tudva van, hogy a nyak-együttérzideg (vasomotorischer Nerv) hü­­désével a szivárvány sugárrostjainak hüdése párhuzamosan jár, s a gyakorlatból ismerünk több oly esetet, midőn ily hüdés ütér- vagy más dag által volt előidézve a nyak táján; de a szemészet ezen tüneteket még eddig csak igen ritkán érvé­nyesítette. A nevezett ideg hüdését a követk. tünetsorozat jellemzi: 1. A iátának szűkülése. A myosis különben nem feltűnő, a láta mekkorasága olyan, a milyen élénk világításnak meg­felelne. 2. A láta mozdulatlan. A mozdulatlanság majdnem töké­letes, a láta sem nem tágul, ha árnyékot vetünk reá, sem nem szűkül, ha a v ilágosságnak kiteszszük. 3. A szemteke mélyebben fekszik a szemgödörben. 4. A szemhéjrés szükebb. 5. Nagyobb hőmérsék a megtámadott részekben. 6. Az üterek ugyanott tágultak. 7. Némileg zavart láterö mind közel mini távol fekvő tárgyakra nézve. Hutchinson meg van győződve, hogy a szivárvány sugár­rostjainak hüdését gyakran azért nem ismerjük fel, mert szokva vagyunk ahhoz, hogy betegeinket jó világításnál vizs­gáljuk. Ilyenkor az egészséges szem látája a beteg láta mek­­koraságára összehuzódik. úgy hogy különbség nem található. Csak akkor, ha a beteget árnyékba helyezzük, hol az egész­séges szemben a láta tágul, míg a beteg oldalon szűk marad, akadunk reá a rendellenességre. Azért történhetik, hogy sötétben vizsgálván, az egészséges szemben kóros állapotot, t. i. látatágulatot vélünk föllelni, mely tévedés természetesen azonnal elenyész, ha a beteget jó világosságnak teszszíik ki, mert akkor a fölvett látatágulat elmúlik. A látáknak külön­böző mekkorasága a főtünet, midőn a kisebb láta egy­szersmind a mozduiatlan, épen úgy mint a harmadik agyideg, illetőleg a szivárvány-zárizom hüdésének főtünete a látáknak különböző mekkorasága, hol pedig a nagyobb láta a moz­dulatlan. Hutchinson a viszonyok tökéletesebb ismertetése kedvé­ért 6 esetet közöl, melyekben az említett tünetek összesége vagy egy része észleltetett, melyek pedig mind kórelőzmé­­nyökre mind lefolyásukra nézve igen lényegesen különböz­tek egymástól. Az első esetben egy 34 éves írnok panaszkodott kisebb fokú látási nehézségről a bal szemen, hol a láta szükebb és mozdulatlan állapotán kívül semmi más tünet nem jelentke­zett. Az első perczben, mikor a beteget rósz világításnál vizsgálta, az eset oly benyomást tett reá, mintha a jobb szem látatágulatban szenvedne, ez legalább háromszor felül múlván a bal látát. De mivel a beteg erősen állítá, hogy nem a jobb, hanem a bal szem hibás, élénk világításnál újra vizs­gálat alá vette azt, mire a jobb láta azonnal a bal raekkora­­ságára húzódott össze. A bal szem kis fokú hypermetropiát mutatott. Hőmérsékkülönbség sehol sem található fel, úgy hogy ez esetben csupán csak a szivárvány sugárrostjait ellátó idegszálak lettek megtámadva; a mint ellenkező értelemben hasonló esetet ösmerünk, hol a Játatágulaton kívül nem léte­zik egyéb hüdési tünet a szemmozgató ideg ágaiban. Calabar igen szűkítette a szűk látát, erős myosist állitván elő, tanúsá­gul, hogy a görcsös myosis sokkal tökéletesebb annál, mely hüdés által idéztetik elő. A 2-ik és 3-ik esetben, melyet a szerző röviden közöl, a kórokot erőmüvi behatásban találta fel, mely a nyak táját érte; az egyikben a jobb fül 2 fokkal nagyobb hömérséket mutatott, míg a jobb szemben az említett myosis szintén jelen volt. — 77 — A 4-ik eset szintén erőművi eredetű volt, a mennyiben a betegség egy magas épület állványról való leesésből keletke­zett, mely alkalommal mind a fej, mind a bal válltáj erősen megütődött az állvány oszlopain. Az agyrázódás tünetei pár nap alatt elmúltak, de a bal felső végtag mind érzési mind moz­gatási hüdése állandóan megmaradt. A bőrnek csupán csak azon része, mely a borda közötti vállideg által láttatik el, bír rendes érzési képességgel, t. i. a hónaljtól le a belső bütyökig. A hüdött végtag hömérséke mind alanyilag mind hőmérővel hűvösebbnek mutatkozik. Az izmok öt hónappal későbben nyilván sorvadtak, villam-ár által nem húzódnak össze. A bal szem kisebbnek látszik, részint azért mert mélyebben fek­szik, részint a szemhéjrés szűkülése folytán. A bal láta sok­kal kisebb, sötéten nem tágul, de élénk világosságnál szü­kebb lesz. A bal szem a jobb szemtől lényegesen nem külön­bözik, de a beteg némi látzavarról panaszkodik. Nadragulyaal jól hat, a háttér rendes. A hüdött részen a hajszáledények vérkeringése igen lassú, a bőr vörösebb, s a hajszáledények kiürittetvén, pár perczig tart, míg újra megtelnek ; az ujjak körmei görbültek és az ujjperczek vastagultak. A beteg gyakran szédül, külö­nösen felkeléskor, s ha legkisebb mennyiségű szeszes italt vesz magához. Az ilyen betegeknél H. szerint ez közönséges tünet, s a fejüteret kísérő edénymozgató (u. vasomotorii) idegszálak hüdésének köszönhető, minek folytán a vérkerin­gés a fejben igen könnyen zavarba jön. A fül a szenvedő olda­lon ugyanazon okból némileg melegebb, kiváltképen a baj kezdetén, de másrészt megjegyzendő, hogy H. sem ezen eset­ben, sem hasonló más esetekben magán a szemen legkisebh vérkeringési zavart sem talált; a köthártya nem mutatott vérbőséget, valamint a szemtekén semminemű táplálási vál­tozások nem voltak észlelhetők. Végre az eset összes tünetei világossá tették, hogy középponti megtámadásról szó sem lehet, ellenben hogy a hüdés a bal karfonat szétszakadásából vette eredetét. Az 5-ik eset olyan, hol szintén erőmüvi behatás után lépett fel a baj : fejre esés folytán agyrázkódás támadt, ké­sőbben látaszükület mutatkozott egy oldalon két oldali arcz­­ideghüdéssel. Ezen esetben eleinte szintén az egészséges sze­met vádolták látatágulattal, míg jó világításnál a valódi viszony kiderült. A 6-ik esetben, alkalmasint bujasenyv alapján lassan fejlődött ki a baj, mely igen bonyolódott tüneteket mutatott, minthogy a szivárvány sugárizmán kívül ugyanazon oldalon még az ötödik agyideg, az arczideg, valamint az abducens is hüdve volt. Az eset hamanyiblag adagolása alatt tetemesen javult. H. igen tanulságos czikke végén arra figyelmeztet, hogy látaszükület még a mórnak (amaurosis) bizonyos eseteiben is fordul elő, bár nem oly gyakran mint az ellenkező állapot, s hogy ezen kivételek alap oka még nincsen kellően kikutatva; megjegyzésre méltó továbbá, hogy az ezen mórral összekötött látaszükület kétoldalú, míg a fentvázolt és hasonló esetekben a látaszükület többnyire egyoldalú szokott lenni. Gyakorlati szempontból ismételve figyelmeztet, hogy a hüdési látaszükület soha sem oly nagy fokú, mint az, melyet a görcs idéz elő, hogy inkább tágulási képtelenség, mint szűkü­lés által van jellemezve, s hogy az ilyenek közül sok eset azért nem vonja az orvos figyelmét magára, mert tévesen azt teszi fel, hogy ily Iátának igen szűknek kell lenni. Ellenkezőleg alig van különbség a két láta közt, ha jó világosságnál vizs­gáljuk. Erős myosis esetében mindig inkább görcsre kell gon­dolnunk. Égy pótmegjegyzésben H. még azon körülményekről szól, melyek alatt a szivárvány sugárizma görcsben szenved; ez mindig ott lép föl, hol az együttérzidegtől származó vér­­edénymozgató idegszálak görcs alatt vannak. Brown-Sequard tanulmányai szerint átalános merevségnél (catalapsia) alkal­masint valamennyi ütér görcsösen van megtámadva, s hogy épen ezen ütérgörcsnek köszönhető a merevség; az érütés ily alkalommal felette kicsiny. Ily átalános merevség alatt, a — 78 -10* r

Next

/
Oldalképek
Tartalom