Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1866-11-18 / 10. szám

75 76 pasztalásomból nem ismerek. *) A visszerek egyszers­mind tágultak, de nem túlságosan. A látideg szomszéd­ságában a visszerek még más rendellenességet mutatnak , itt­­ott t. i. nem tisztán észre vehetők, mintha fehér-szürkés fátyol fedné be egyik vagy másik részecské­jét. Különösen a bal szemben az alsó visszér közvet­lenül az idegdombcsa mellett mintegy szét­­szakitottnak látszik oly fedő anyag által. A látidegdombcsa mindkét szemben szürkés­vörös színt mutat, mintegy szennyesnek mutatkozik; határai különösen a jobb szemben nem élesek, egy­szersmind rendellenes dudorodottnakf bizonyul be az idegdombcsa mindkét szemben az által, hogy a tőle induló visszerek, épen a szélén feltűnő nagy íveket ké­peznek, jeléül, hogy magasabb helyről mélyebb síkra szálla­nák jle, mit kétszemü tükörrel, de gyakorlott vizsgáló még a nélkül is kétség feletti biztossággal ismer fel. Ily világosan kifejezett tárgyilagos lelettel szemben a kórismét illetőleg perczig sem maradhattam kétségben. Ha más nincs is jelen, mint az edények oly felette nagy tekervé­­nyessége, már nem lehet vala haboznom az iránt, hogy jelen­tékeny vértorlódással van dolgom; a mennyiben pedig az idegdombcsa széle már nem is volt éles, maga a dombcsa pedig nyilván doinborodottabb, s a közel fekvő reczegrészek itt-ott átlátszatlanok, teljes joggal oly szöveti elváltozásokra lehetett következtetni, melyek az ideg- és reczeglob kezdetét szokták jellemezni. Az alanyi tünetek e lelettel teljes ossz­­hangzatban találtattak. Vértorlódási folyamatra nevezetesen azon roszabbulás mutat, melyet a beteg lehajlás közben, sőt még a legkisebb erőltetés, valamely tárgynak rögzítése alkal­mával is érez. Hogy a betegség fél évi tartása után a láttér sehol sem mutat félbeszakadást, sem szűkületet, vagy részletes hiányt, hanem csupán középponti tompulattal (Cen­­rales Scotom) bir, az szintén jellegző tünemény a láttompulat vértorlódási eseteiben. Régi időben ezen esetet az erethicus lát­tompulat (amblyopia erethica) rovatába sorozták volna. S épen ezen utóbbi pontban, hogy itt t. i. csak közép­ponti tompulattal, nem pedig láttéri hiányossággal talál­kozunk, leli fel leginkább a jóslat kedvező vá­rakozásának indokát. A láttér egy részének vagy épen felének hiánya mindkét szemben, ha nem is mindig az agyvelönek, de jelenti igen is az egyik vagy másik, vagy mind a két látidegtörzsnek oly bántalmát, mely tökéletes helyreállításra kevés reményt nyújt; a központi Scotoma ellenben sok oly láttompulati esetben fordul elő, mely tökéle­tesen gyógyitható. A kisérő tünetek összesége több mint va­lószínűvé teszik, hogy a vértorlódás eredetileg az agykérben keletkezett, s onnan terjedt át lassanként a látideg burkára. Agykéri vérbőség jelei még jelenleg sem hiányoznak. — Ne­héz vagy inkább lehetetlen a vértorlódás távolabbi okát ezen esetben kikutatni, mert a beteg szeszszel vissza nem élvén, semmi kórelözményi adatokat uem nyújt, ha netán bujasenyvi alapot feltenni nem akarunk, mire tulajdonképen feljogosítva még sem vagyunk. A gyógy javai at világos volt. A vértorlódást csök­kenteni egyrészről, a már jelentkező szövetelváltozást felszí­vódás útján megszüntetni másrészről; e két javalat korlátái közt foroghatott csak a megválasztandó gyógyeljárás. Megfe- ' —— - • ' • ' ' ' I *) (Ezen esetről említés történt a szemtükörrel! vizsgálatét tárgyaló I ez -lekeni Mm. Lásd Szemészet 1865 8 sz. 18 L) lelő életmód rendelése mellett majd nadá lyok, majd az úgy­nevezett Heurteloup-féle mesterséges nadály alkalmaztattak; belsőleg részint hashajtó középsők, részint hydr. sublimatum növekedő adagban, s későbben hamiblag is adagoltatott a be­tegnek. Azonkívül hó'yaghuzók s mustárolaj bekenések hosz­­szabb ideig használtattak. Minő sikerrel ? Bár az első nadá­­lyok alkalmazásával jobban is vélt látni a beteg, ezen látszó­lagos javulás még is csak pár napig tartott, s 8 V* hónapig, azaz October ig folytatott leggondosabb keze­lés mellett legkisebb haladás nem mutatko­zott sem tárgyilagos sem az alanyi tünetekre nézve. October 15-én *4" széles genyszalag huzatott a nyakszirt táján. Körülbelöl 3 héttel későbben, midőn már a genyedés nagyban folyt, először lehetett javulásról szó, miután nem csak a beteg ezt önkényt és határozottan ál litá, de a lát­­erő vizsgálata is kétségen kívül emelte. És ugyanez időpont­tól kezdve folyton haladt a javulás s még akkor sem szűnt, midőn december hóban gyomorhurut és váltóláz csatlakoztak a szembajhoz, melyek hánytató és kinal adagolását tették szükségessé. Rövidség kedvéért naplómból csak egy pár megjegyzést iktatok ide, a léptetve haladó javulás ezekből elegendően Ítélhető meg. 1866 j an 8. A beteg a holdat még mindig csak akkor látja, ha mellette oldalt néz. A lámpával ugyan úgy van a dolog, az ujjakat is még mindig körzetileg jobban látja mint a központban. De most már az ujjakat 3'-nyire js olvassa, mit múlt évben csak 10“-re volt képes. Jäger 16. számú nyomtatását tí“-ra folyékonyan olvassa s egyátalán mindent tisztábban, egyszersmind távolabbra lát . A fej teteje még fáj­dalmas, ha sokáig egy tárgyra szegzi tekintetét, a szemszédel­gés néha beáll. Szemtükörrel a visszerek még tek érvényesek­nek, de egyszersmind kevésbé tágultaknak mutatkoznak. A bal alsó visszé még mindig szétszakitottnak látszik. Apr. 6. A beteg jobb szemével az ujjakat egész szobám hosszán, bal szemével annak feléig látja tisztán; míg a falon felfüggesztett betütáblából annyit lát szoba hosszára, hogy lát­képessége (Sehschärfe) most V» mely pedig a baj első idősza­kában yi00 vala. Különben az olvasás még most is igen nehéz, csak Jäger 13. sz. betűit bírja jól olvasni. A körzetileg elhely­­zett ujjat mig mindig jobban veszi ki a központinál. Szemtü­körrel körülbelöl ugyan azon lelet, melyet jan. 8. feljegyez­tünk, azon egy kivétellel, hogy a félbeszakadást okozó fehér ra­­kodmány a bal szem alsó visszerén többé már nem található fel. Máj. 11. A genyszalag még mindig bőven genyed;a láttér rendes. A központi láterő először bizonyul be élesebbnek mint a környi, még pedig oly nagy mértékben javult az utolsó hetekben, hogy jelenben mindegyik szemével Jäger 3. szám u nyomtatását olvassa; szoba hosszára olvasván a nagy betűket a látélesség most %. A javulás ennyire haladván, jobbna k gondoltam, a nagy genyedést fokonként leszálltán i, s a szervezetet ismét a mester­ségesen előidézett elválasztástól lassankint ismét elszoktatni, miért is a szalagot sokkal keskenyebbé vágtam. Megjegy­zendő, hogy nyár idején megint hamiblagot szedett a beteg. Most már régen nem láttam ; midőn utoljára vizsgáltam, a háttérnek rendellenes külleme még mindig jelen volt, az ideg­dombcsa szélén a visszerek még nagy iveket képeztek, de a tekervényesség a reczeg síkján már sokat engedett volt. A láterő oly következetes haladást mutatott, hogy a tökéletes helyreállítást kétségbe vonnom nem lehetett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom