Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1866-11-18 / 10. szám
SZEMESZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 46-dik számához. Hirschler lg nácz tudortól. 10-ik szám. Vasárnap, november 18-án. 1866. Tartalom : Kisebb közlemények a gyakorlatból. XI. Idült reczeg- és látideglob ; nagy fokú Iáttompulat; a genyszalag jó hatása. — Kórodai adatok a nyak-együttérzideg szemágai hüdését illetőleg. — A könymirígy kiirtása könytömlő-bajok ellen. — Az erőmüvi tülkhártyarepedés oktanához. Kisebb közlemények a gyakorlatból. XI. Idült recseg- és látideglob; nagy fokú Iáttompulat, a genyszalag jó hatása. A genyszalag rég múlt időnek gyermeke, melynek mai nap alig jut a legkisebb tér a gyakorlatban, míg a múlt században s későbben is javalatai oly számosak voltak, mint a mákony vagy bármely más kedvelt gyógyszeré. A bécsi iskola szigorú bírálata alatt sok más gyógyszerrel ez sem pállhatta ki a próbát, s így történt, hogy az utolsó 25 év alatt nyilvános helyen, azaz kórodán többé nem alkalmaztatott a genyszalag, sőt a magángyakorlatból is mindinkább eltűnt az, miután még tanácskozmányok alkalmával is szinte szégyelték az orvosok, a megvetett régiséget indítványba hozni. Igaz, hogy a száműzött szer a szemészek táborában mégis némi menhelyre talált, de nem mondhatni, hogy ezen pártfogás a gyógymód hitelét emelte volna, s nem is emelhette az azért, mert szokássá vált régóta ott alkalmazni a genyszalagot, hol gyógyithatlan vakság vagy már jelen volt, vagy legközelebbről fenyegetett. Jóvá akarván tenni, mit magam is e^tekintetben'vétkeztem, a következő kóresetet mint olyant közlöm t. ügytársaimmal, a melyben legelőször (számos nemleges eredmény után) a genyszalagnak üdvös hatását a gyógyulásba észlelni véltem. A mint az olvasó látni fogja, még ez esetben is távolról sem mondhatjuk megállapítottnak azon meggyőződést, hogy épen a genyszalag lett volna az, mi a késő javulást okozta, de tagadni nem fogja a nagy valószinüséget, mely ezen feltevés mellett szól. Észszerűbb s biztosabb lesz minden esetre, az abbeli Ítéletet függőben tartani, s csupán arra szorítkozni, hogy váljon utánzásra felbátorithat-e az eset vagy sem. Ez jelen közleményem czélja. íme röviden a kórtörténet: Melch Ferdinánd 31 éves, szűcs, 1865 febr. 6-án először jelent meg nálam azon panaszszal, hogy szemeinek több mint fél év óta tapasztalt hanyatlása most már nemcsak keresetre képtelenné teszi őt, hanem hogy napról-napra növekedő rosszabbulás már-már a vaksághoz közel állapotot idézett elő. A rósz látás munka közben lassanként s ismert ok nélkül kezdődött 1864 aug. hóban. Az első tünet, melyet a beteg észrevett, az úgynevezett repülő legyek (mouches volantes) voltak. A látzavar észrevétlenül nagyobbodott, valódi köddé vált, mely szüntelenül szeme előtt van, úgy hogy már több hónapja, munkájával felhagyni kénytelen vala. Előbbi bajai iránt kérdeztetve, csupán egy 5 év előtt jelen volt bujasenyves fekélyt említ, mely dobbal bonyolódott, de másodlagos tüneteket nem vont maga után. A beteg középtermetű, izmos egyén, barna, némileg sárgába játszó arczszínnel; járása lankadt, félénk , fejtartása olyan, mintha nehezen esnék neki az egyenes magatartás. Arczkifejezése aggodalmas, a homlokbőr redős, szemei félig zárvák, mintha feje fájna az egyénnek. Az ez irányban hozzá intézett kérdésre azt feleli, gyengébb fejfájásban majdnem mindig szenved, hogy e fájdalom inkább nyomó mint éles, a mellett pedig leginkább s z é d e 1 g é s r ő 1 panaszkodik, mely lehajlásnál igen fokozódik, sőt az által bizton előidéztetik , ha előbb nem is volt jelen. A koponya akár mely tájának ujjal való megütődése fájdalmasnak bizonyul be. A 1 á t e r ö vizsgálata a következő leletet nyújtja :a beteg az előtte tartott ujjakat csak körülbelől 10—12"-nyire bizton olvashatja; távolabb tartva azokat csak az egyik perczben látja, a másikban nem. De máskép áll a dolog, ha nem rögzíti az ujjakat,hanem csak oldalt tartatnak akár balra, akár jobbra; akkor az ujjakat nemcsak tisztábban veszi ki, hanem még 2y2 — 3 lábnyi távolságra is bizton különböztetheti meg. Ezzel összhangzásban beszéli a beteg, hogy mikor a holdra néz, nem látja azt, ellenben azonnal megpillantja, mihelyt mellette az éj más tájára fordítja szemeit. A láttér terjedése és határai átalában rendesnek mutatkoznak, de mint az imént kiderült, a központi vagy úgynevezett egyenes látás (directes Sehen) nemcsak aránylag a körzetihez, hanem magában is véve nagy mértékben alábbszáll t. A látzavar ez esetben főleg egy úgynevezett központi folt (centrales Scotom) alakjában lép fel, mely utóbbinak terjedelme l'-nyji távolságra mérve 2 %‘‘-nyi átmérővel bir. Midőn a beteg olvasni akar, ugyanez okból a könyvet oldalt tartja és pedig úgy, hogy a jobb szemnél jobb felé a bal szemnél bal felé essék az, különben nem képes kisebb betűket mint Jäg. 18 számút megismerni 6‘‘-nyíre, ezeket is igen nehezen; erős domború üveggel (15) csak némileg segít a nehézségen, a mennyiben akkor még a 16. számúból is meglát egyes betűket. A két szem között csak kisebb fokú különbség létezik, a mennyiben a leírt zavar a jobb szemen nagyobbnak mutatkozik mint a balnál. A láták lomhán mozognak, de mekkoraságukra nem térnek el a rendestől. A közegek tiszták. A háttérben mindenekelőtt a reczegedények s kiváltképen a visszerek rendk ivüli tekervényessége tűnik fel. Ez már az idegdombcsán veszi kezdetét és változatlanul megmarad az egyenlítő táján túl is. Ezen tekervényesség oly szerfelett nagy fokban van jelen, hogy hasonló példáját ezen tünetnek saját tail) T
