Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1866-08-20 / 8. szám
55 56 A szarucsap gyógymódja lekötés által. Ezen műtét eredetileg 1858-ban Borelli által közöltetett. Czélja ép úgy mint Critchett módja, melyet olvasóink ismernek: I a szemteke nagyobbszerü genyedésének elhárítása, mi közön- 8ég3sen be szokott következni, ha a csapot egyszerű vágás által távolitjuk el, mire aztán rendesen igen kisebbített csonk marad vissza. Windsor T. ezen átalában nem igen ismert műtét módot újra alkalmazásba hozta 3 betegnél, és pedig oly kitűnő sikerrel, hogy ezt most minden oly esetben különösen javaltnak tartja, hol a csap mellett kisebb nagyobb darab tiszta szaruhártya áll még fenn, mely talán idővel még látaképzésre is alkalmassá teszi majd a szemet. Következő az eljárás: Elaltatás után, két tű vezettetik keresztezetten a szaru alapján keresztül, mire erős fonalat kötünk körülötte a tűk mögött. Ezután kihúzzuk a tűket, és bekötjük a szemet pólyával az ismert módon. Három vagy négy nap alatt a lekötött csap leesik, egy síma heget hagyván maga után. Az első esetben, mely forró fém általi égetés folytán támadt, a csapon kívül még a szemtekének az alsó szemhéjjali részleges összenövése (symblepharon) volt jelen, mely előbb a köthártya átültetésével párosult szétválasztás által gyógyittatott. Négy hónappal későbben történt a nagy terjedelmű csap lekötése. A beteg egy 43 éves munkás ember volt; a sebesülés 10 hónap előtt történt. A második, egy 15 éves fiút illető esetben a csap szintén majdnem az egész szarut foglalta el, és hat hónap óta létezik fekélyedés folytán. A harmadik műtét történt egy 10 éves fiun, kinek jobb szeme egy évvel előbb mész által égettetett meg, s hol a szaru tökéletesen elpusztult. (The Ophthalmic Review April 1866). Szunyái és nadragulyái hatásáról. Mitekéi, Keen és Morkouse által az amerikai orvosi lapban közzétett e tárgyra vonatkozó kísérletekből a következő kivonat némi érdekkel bír. Megemlítendő, hogy bőr alá fecskendezés alakjában tették kísérleteiket. 1. Bürökal (Coniin), nadragulyái (Atropin) és D a t u r i n nem képesek fájdalmat csilapitani. 2. Szunyái e czélra a legalkalmatosb és egyszersmind a leghatalmasabb gyógyszer, mely annál erélyesebben hat, minél közelebb föcskendeztetik be a fájdalom székhelyéhez. 3. Szunyái leszállítja az ér ütések számát pár ütéssel; nadragulyái ugyanazt teszi az első 10 perezben, későbben szaporitja 20—25 ütéssel; tíz óra múlva megint a rendesnél kevesebb ütés van ielen, míg 24 óra múlva a rendes állapot újra be szokott állani. 4. Szunyái nem képes a nadragulyái előbb említett hatását meggátolni, úgy hogy e tekintetben nem ellenhatók. 5. A nadragulyái hatása által előidézett érlüktetés — módosítás tartama alatt a belégzések száma alig van változtatva. 6. A szemet illetőleg a két szer ellenhatási viszonyban áll egymáshoz (úgy látszik a látatágulatot értik ez alatt), csak hogy a nadragulyái hatása sokkal tovább tart a szunyáiénál. 7. Az egyik gyógyszer által okozott agyi tünetek megszüntethetők a másik által bizonyos mértékben; de nehéz az egyensúlyt bizton előállítani, mivel különböző erélylyel támadják meg a nevezett szervet s azért is,hogy a nadragulyái h atása sokkal hosszabb időre terjed. 8. A nadragulyái által okozott szájüreg-szárazság nem kisebbittetik, ha egyidejűleg vagyis megelőzőleg szunyái adagoltatik. 9. Szunyái után bekövetkező émelygésnek nem lehet elejét venni nadragulya! beföcskendezésével. 10. Mindkét gyógyszer szokott bizonyos egyénekben húgyrekedést létre hozni, tehát e tekintetben sem ellenszerek. 11)A nadragulyái nem képes a szunyái jó hatását a fájdalmak csilapitására csökkenteni. 12. Az agyi tünetekre nézve a két szer ellentétben áll, de ezen ellentét nem terjed az egyes gyógyszer valamennyi hatás módjaira, úgy hogy bizonyos tekintetben megint épen ellensúlyozzák egymást. Az amerikai búvárok közlése végén találkozunk a következő megjegyzéssel. Miután a nadragulyái a szunyái némely kellemetlen agyhatási tüneteit megszüntetni vagy csökkenteni képes, anélkül, hogy az utóbbi gyógyszer zsábák elleni jótékony hatását legkevésbé is gátolhatná, legjobb ha mindkét gyógyszert egyesítve alkalmaznék oly módon, hogy a szunyái jó befolyását nyerhessük a kellemetlen melléktünetek lehetőleg tökéletes elhárításával. Meg is kisértették ezen egyesitett gyógyhatást igen jó sikerrel húgyhólyag valamint az ivarszervek betegségeiben — némelykor végbélcsap vagy pessarium alakjában is. (The Ophth. Review I Jan. 1866). A porlasztó alkalmazása szembajok ellen. Olvasóink emlékeznek alkalmasint elöleges közlésünkre a „Szemészet“ ez idei második számában. Az „Annales d’ oculistique“ legújabb füzetében (máj.—jun.) egy hasonló tartalmú czikkre akadunk Oyr tudortól. C. a porlasztó gyógyhatásúban látja összesítve a szemvizek és kenőcsök pharmacodynamicus hatását a szemzuhany erőmüviével. Továbbá úgy hiszi, hogy az erőmüvi hatás következtében támadt vérbőség és túlérzékenység (hyperaesthesia) kiváló módon segítheti elő a tulajdonképeni gyógyszer behatását, hasonlólag ahhoz az eljáráshoz, mikor a bőrt előbb dörzsölés által pirossá teszszük, s aztán a beszivandó gyógyszert bekenjük. Az esetek közül, melyeket eddig a porlasztó segítségével sikeresen gyógyítottak, megemlítendő igen kifejlődött rögös köthártyalob két esete, melyben tannin ily módon volt alkalmazva Demarquay által, s pedig növekedő adagban : előbb 1 rész tannin 30 rész vízre, későbben kétszer és háromszor nagyobb adag. Hasonlóképen gyógyult más idült köthártyalob ugyanazon gyógyszer porlasztása által. A tanninon kivül még pokolkőoldat, kénsavas rézéleg, híganyhalvag és bizonyos ásványvizek alkalmaztattak, melyek vas és réz-sókat tartalmaznak. Vegyesek. (Ophthalmia brasiliana). — Ezen czim alatt dr. Gama Lobo egy bizonyos szembetegségről Rio de Janeiroban tett tapasztalásait közli, mely az ottani rabszolgák gyermekein gyakran előfordul. Leírása szerint, melyben a betegség három időszakát különbözteti meg, úgy látszik, mintha az egész nem volna valami ismeretlen baj (a nevezett orvos állítja, hogy hasonlót az európai kórodákon nem látott), a szaruhártya elmállásából vagy felernyedéséből állván, mely nálunk^roszul táplált egyéneknél szintén nem igen nagy ritkaság. 0 is azt tartja, hogy a baj tulajdonképen nem helybeli, hanem az egész test gyöngülésének kifolyása. Rabok gyermekeinél 2—7 évig észlelte kizárólagosan, mindig lassú lefolyással ; a köthártyától kezdődve tovább terjed a szaruhártyára, innen az érhártyára és reczegre. Ott, hol ezukrot és kávét termesztenek, a rabok sorsa valóban borzasztó ; alig kapnak valaha húst vagy halat, egyedüli táplálékuk bab vagy daraliszt zsír nélkül, nem csodálhatni, hogy pangásokban, fekélyekben és farkasvakságban (hemeralopia) szenvednek. (Kiin. Monatsblätter f. Aug. März. -Mai-Heft). PESTEN', 1866. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJÁBAN. (Dorottya-utcza, 14. szám).
