Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1866-08-20 / 8. szám
1 — 53 — konyak voltak, de most már jó hatást nem gyakorolnak. Ő úgy gondolja, hogy a gránát töredék bele pattant a szembe, hanem azt nem merné állítani, hogy még most is benn volna a tekében. Ez utóbbi, t. i. hogy az idegen test még a szemtekéből ki nem küszöböltetett, több mint valószínű volt, mert máskép a mindinkább fejlődő és növekedő átalános szemgyuladást (Panophthalmitis) nem értelmezhetni. De miután a kutató ujjnak az idegen testet feltalálni nem sikerült, egyelőre műtői eljárásról szó nem lehetett, a beteget pedig arra kellett figyelmeztetnem , hogy az enyhítő szerek sikertelen alkalmazása esetében, s különösen, ha a szemteke még folyvást növekednék, a bal szem is bizonyos veszélynek volna kitéve, a miért is ily körülmények között a szemteke kiirtását nagyon kellene ajánlanom. Egyelőre langyos aromaticus borogatást rendeltem székfüforrázattal, belsőleg szunyáit adagolván. Midőn másnap a beteget édes anyja pinczelakásában meglátogattam, értesültem, hogy a porok daczára az éjét rosszul töltötte a beteg, miután a fájdalmak nagy fokra emelkedtek. Most enyhébbek. A szemteke nyilván nagyobbulván, szóba hoztam ismét a kiirtást, de mind ő mind édes anyja ez ellen tiltakoztak, hogy „lik ne legyen fejében.“ Harmad nap késő este rögtön oda hivattam a beteghez, mivel iszonyú fájdalom s többszöri tévbeszéd lépett állítólag fel. Most már ráállnák az ajánlott kiirtásra, mert attól tartanak, hogy belehal a fájdalomba. Bőralatti szunyái — befecskendezés (% sz.) oly annyira csilapítja a fájdalmat, hogy 10 perez múlva elaludt, s egész éjszaka fel nem ébredt. Másnap ismétlem a befecskendezést, mert a műtétről már megint nem akart hallani semmit; nappal oly jól érezvén magát, hogy sört hozatott magának. De miután 25-kén újra támadtak iszonyú fájdalmak, és a szemteke ijesztő mekkoraságra nőtt, beleegyezett a kiirtásba. T. Sókai főorvos engedelmével a gyermekkórház épen üresen álló egyik szobájába helyeztem el a beteget, kit sötét pinczejében mütenni nem igen lehetett volna. Mikor 26-kán hangyhalvag által már félig kábult állapotban fekszik, még egyszer akarván gondosan kutatni a szem tekét, a véghezviendő műtét előtt s ezért csipeszszel távolitván el a vastag genyrétegeket, észre veszek egy halvány sárga egyenlőtlen fogas tárgyat, mely a kutaszszal érintve keménynek mutatkozik. Hogy ez az idegen test, kétségkivüli volt, de egyszersmind az is, hogy nem vas, egyátalában nem fém, hanem inkább fához vagy csonthoz hasonló, képzelhetni valamennyiünk bámulását, mikor némi forgatás alatt elég könnyen kivétetik egy darab lapos csont, mely háromszögletű, 5"'-nyi hosszú S'/V'-nyi széles, az egyik oldalon tökéletesen síma és fényes csontfelületet, másik felén érdes sejtszövetet, s szélein a sejtekbe kiömlött vérszínt mutat. Miután így az idegen testet, mely oly borzasztó pusztítást hozott létre, váratlanul feltaláltam, s kivehettem, már a kiirtás kérdése másképen állott, minthogy a panophthalmitis nagy foka daczára az okozó tárgy eltávolitásától a folyamat visszafejlődését és jótékony sorvadást várhattam némi joggal. A beteg örömteljesen vette a hirt, hogy a gyűlölt műtéttől elállók, s hogy a gránátdarab kijött a szemből. Midőn a csontot meglátta, azt mondá, hogy Isten tudja, mivel tölti a burkus a gránátot. De kétséget nem szenvedett minden szakértő előtt, a ki a csontdarabot megvizsgálja, hogy ez friss állapotban jutott a szerencsétlen szemtekébe, s hogy miután saját testén legkisebb sértés sem mutatkozott, csak egy közel álló sebesült testéből , alkalmasint koponyájából pattant betegünk szaruhártyáján keresztül igen mélyen a szemtekébe. Megemlítendő, hogy a csontdarab síma felületén egy kis finom repedés létezik, mely fémfényt mutat, ha oldalról szemléltetik. A panophthalmitis valóban visszafejlődött langyos borogatások és jó táplálás alatt lassan. Fájdalmakról már az első naptól kezdve szó sem volt. Még erősen genyedett a szem 14 napig, a teke elsorvadt, de oly csonk maradt fenn, hogy álszemre igen alkalmatos, de már e nélkül is nagyon kielégíti a beteget, ki csak attól irtózott, hogy „lik marad a fejében.“- 54 — X. Vasdarab 8 éven át a szemben. Egy újabb tapasztalás alapján megint hozhatok egy példát arra, hogy valamely idegen test milyen hosszú ideig időzhet a szemteke belsejében, ott konok lobos állapotot okozván, a nélkül hogy még ügyes szemorvos által is felfedeztethetnék. Minap egy lakatos jelent meg nálam, kinek munka alatt kis vasdarab pattant a jobb szemébe 8 év előtt. Pozsonyból, hol ekkor dolgozott, Bécsbe ment, itt egy ottani kórodában kétszer történt rajta a szivárvány metszés siker nélkül, miután az uj láta izzadmány által nagyobbára hasznavehetetlenné vált. A láttér vizsgálata gyanittathatja különben, hogy a látaképzés sikertelensége részben legalább mély változásoknak, talán reczegleválásnak tuldjdonitható. Azóta az izgatottság soha sem szűnt meg egészen. Mikor hozzám jött, a szemteke erősen be volt lövelve, összeállása nagyobb rendesnél, az igen heges szaruhártya középpontja a mesterséges láta fölött elöredúdorodottnak mutatkozott, s egy fekete pont vonta magára figyelmemet, mely a tágulatban szenvedő szaruhegy legmagasabb csúcsát foglalta el, mit kutaszszal vasnak ismertem fel. Másnap a Rókus-kórházban kis metszés után kivettem egy igen szabálytalan, kendermag-mekkoraságu vas darabot, mi a heg mögött 8 évig rejlett. Az óta az izgatottság megszűnt. Künytiímlő-takár gyógyítása a tömlő mesterséges elpusztítása által. Ezen gyógymód, mely mintegy 10 év előtt nagyon divatos volt mind a franczia mind a német szemészeknél, mely későbben Bowmann csapolási módja által többé kevésbé háttérbe szorittatott, újólag kezd kedvelőkre találni. Többek közt Little közöl 6 esetet, melyek a manchesteri kórházban sikeresen gyógyittattak az említett mód szerint Wiucsor Tamás ottani szemész által. Nem szükséges az egyes eseteket részletesen ismertetnem, miután a szokott tüneteken kívül mi nevezetességet sem mutattak. De igen is emlitendő, hogy mind a hat beteg, nő volt, mint egyátalában ezen betegség kiválólag nőknél szokott előfordulni. 3 egyén volt 50 éven túl, 1 46 éves, 1 35 éves, végre 1 20 éves. A hat sikerrel koronázott eset nem válogattatott ki egy nagyobb összegből, hanem rövid idő alatt egymás után kezeltetett; több más esetet W. szintén azon módon gyógykezelt jó sikerrel, a mint másfél év óta rendesen szokott tenni, ha a takár mellett tömlőtágulat van jelen. A W. által követett eljárás a következő. Közönségesen elaltatja betegeit (mi talán mégis fölösleges), azután egy elég hosszú metszéssel kinyitja a tömlőt egész terjedelmében, mire bennékét kiüríti s ezüst kutaszokat visz a könycsatornácskán keresztül, hogy belső nyilásuk észrevehetőkké legyenek. Erre két vagy 3 napig tépéssel tölti ki a tömlőt. Ezen idő lefolytavai egy kis tépés csomagot, melynek felülete gondosan van bekenve horgán y-h alvag péppel tesz oly módon a tömlő üregébe, hogy az a tömlő egész falazatával lehetőleg érintkezésbe jöjjön, s ott hagyja körülbelül egy óra hosszáig. Ezen étetés jó nagy fájdalmat okoz, és megleletős daganatot hoz létre, a pörk pár nap múlva leválik és 14 nap — 3 hétig tart, míg a seb tökéletesen behegedt. Arra figyelmeztet a szerző, hogy 1-ör az egész tömlőt kell így étetni, különben később újra támadhatna tágulat és tályog is. 2-or hogy a külbört gondosan meg kell óvni az ótető szer érintésétől. Azon ellenvetés, hogy a könyezés ily elpusztítás után nem szünhetik meg sőt nagyobbá kell hogy váljék, nem áll; mert a tapasztalás mutalja, hogy valóban igen csekély lesz az idővel, mit magam is megerősíthetek, ki több esetet nem a nevezett péppel hanem sűrített sósavval sikeresen kezeltem. A nevezett pép a következő módon készíttetik: 35 szemért a horgany-halvagból egybe keverünk egy nehezék liszttel, mihez fél nehezék viz körülbelül elég, hogy puha péppé váljék. (The Ophthalmic Review april 1866) 8• I I
