Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1866-08-20 / 8. szám

5]

52

gedt. Csak csekély heg maradt hátra a köthártyán, mely a pillaszél belső ajkára is kiterjed; a pillaszőrök talaja azonban érintetlenül maradt. A tapasztalás azt is kétségen kívül helyezte, miszerint elsődleges fekélyek a szemhéjon bujacsók vagy fertőztetett ujjali érintés által is támadhatnak; de ilyféle esetek gyakorlatomban eddigelé elő nem fordulván, nem vagyok képes az imigyen támadt fekélyekből eredő hegeket jellemezni. Az imént közlött egy esetem folytán azonban föl kell tennem, hogy ezen hegek korántsem hatnak oly mélyen, s a szemhéj valamennyi rétegeit nem vonják annyira körükbe, miszerint a fent vázolt állományveszteségre adhatnának alkalmat.

Továbbá többektől állittatik és kétségbe nem is vonható, miszerint terjedelmes másodlagos fekélyek az orról homlokról a szemhéjakra is terjedhetnek, s azokat többé kevésbé a roncsolás körébe vonják, valamint ezt a bőrfarkasnál is elég gyakran észleljük. De természetesen nem ilyféle folyamatok lehettek azok, melyek az itt szóban forgó körülirt és kevéssé szembeötlő pillaszél hézagokat eredményezik. A mint most bizton állíthatom, azoknak forrása egy eredetileg a szemhéjon támadó másodlagos bujakóros fekélyzési folyamat, melyre e sorok által szándékozom figyelmeztetni a gyakorló orvosokat.

Hogy a szemhéj , még pedig mind az alsó mind a felső, másodlagos bujakóros terményeknek, habár nem épen kiváltságos széke lehet, az a szemészek és bujakórgyógyászok előtt már rég ismeretes. Az előbbiek közül Mackenzie az, kinél a legbővebb s legjobb közleményeket találjuk. O egyenesen állítja, miszerint mindazon esetben, midőn felnőtt egyénnél csak egy szemhéjon fekély észlelhető, mely több hét vagy hó óta létezvén helybeli szerelés alatt inkább roszabbult mint javult, bujakóros okot kell föltennünk. Nyomatékosan kiemeli, hogy ilyenkor a bántalmat nem szabad fölcserélni pillaszörmirigylobbal, vagy pedig a könytömlő gyuladásával, hogyha az a belső szemzug táján fészkel. A búvár éles észlelésével arra figyelmeztet, miszerint, ha a fekély a pilla szabad szélén székel, egyszerre a külbőrt, a porczot és a köthártyát szokta elroncsolni, hogy a külbőrből kiindulva, igen gyorsan hat az alatta levő szövetekbe, és piszkos külemet ölt. Határozottan állítja továbbá, hogy a szemhéjoni másodlagos bujakóros fekély nem ritkán egyetlen tünete lehet a bujakórnak, s javasolja, hogy az időt nem kell hasztalan szerekkel vesztegetni hanem azonnal a higanyt venni foganatba, mely egyedül (?) képes, a beteget megtámadt szemhéjának tökéletes vesztétől megmenteni.

Újabb bujagyógyászokat illetőleg, Z e i s s 1 művének idevágó czikkére utalok, melyben a szemhéjoni másodlagos fekély alakjai azon tüzetességgel vázolvák, melyek ezen szerzőt jellemzik. Említi ugyanis, hogy a fekély részint valódi gummából támadhat, mely a szemhéjt egész vastagságában elfoglalja, részint pedig eredetileg a köthártyán fészkelvén, innét a szöveteket rétegenkint áthatolhatja.

A helyett tehát, hogy részemről e tárgy rendszeres tanát adni megkísérteném, mely alkalmasint hiányos maradna, szándékolt gyakorlati czélomnak leginkább megfelelőnek vélem, ha azon eseteket röviden vázolom, melyek mint észleléseim tárgyai képesítettek, hogy a többször emlitett allományhiányt és részleges szörtelenséget 6 aj átlagosságában még akkor is fölismerjem , ha a fekélyedési folyamat már hosszú évek előtt lejárt s a betegek felőle elégséges tudósítást nem is adhattak.

De azonnal szembe tünendik, hogy a bajnak mind alakja mind lefolyása az egyes esetekben igen elütő egymástól, hogy majd tökéletesen gumma-féle, majd pedig ettől egészen különböző kóralak forog főn, hogy egyik esetben valóban aggasztó hevenyesség, másikban lassú idült lefolyás észlelhető, hogy azonban valamennyi abban egyezik meg ; miszerint: mindannyiba n a szemhéj valamennyi szövetei vesznek részt az elroncsoltatásban,sa heg mindannyiszor a fönt leirt jellemző sajátságot mutatja. A kórismét illetőleg nem akarom állítani, hogy az nehézséggel jár annál, ki csak egy esetet is észlelt; de mégis ki kell emelnem a lehetőséget, azt más kóralakokkal fölcserélni, a mint azt a következő esetek elsejénél enmagamnál is tapasztaltam. Hogy mennyire elütök egy - mástól az egyes esetek, kitetszik abból, miszerint az elsőt eleinte kelés-féle vagy tüszős lobfolyamatnak tarthatni véltem, inig a másodikat pillaszörmirigylobnak, a harmadikat pedig hártyás köthártyalobnak lehetett volna tartani. Ep oly érdekes azon körülmény, hogy mindhárom esetben különböző gyógykezelés vezetett czélhoz, s hogy tehát mint ebből önkényt foly, Mackenzie fönt idézett javaslata „azonnal a higanyt venni foganatba“ korán sem helyeselhető. (Folyt, köv.)

Kisebb közlemények a gyakorlatból.

IX.

Friss csontdarab általi szemteke-sérülés a csatában. Panophthalmitis.

A következő eset alkalmasint sajátságos unicumát mutatja a hadjárati sértéseknek, s mind a kórokra mind a lefolyásra nézve közlésre érdemesnek látszik lenni.

A pesti születésű 25 éves Berger Lárincz, a 32-ik gyalogezredben szolgálván, a mint állítja, egy repedő gránát töredék által sértetett meg jobb szemén a königgraetzi csata kezdetében. Egyebet nem tud mondani az eseményről, mint hogy a leghevesebb tűzben állván rögtön valamit nagy hévvel érzett jobb szemébe röpülni, mire nagyobb fájdalmat nem érezvén, hanem a szemet többé ki nem nyithatván a kötözőhelyre vezettetett, honnan később a sokáig tartó átalános futásban részt vett. A szemhéjak még ugyanaz nap nagyon feldagadtak, s némi fájdalmat érzett bennök. Előbb Brünnbe később a pesti katonakórházba vitték, az utóbbiban javulást nem tapasztalván, csak jul. 17-ig maradt, és 18-án hozzám jött, mikor a következő állapotot jegyeztem fel:

A jobb szem héjai duzzadtak, vörösek, alig fedik be egészen a dagadt szemtekét. A szemhéjak köthártyája igen duzzadt, vékony genyréteggel fedett, mely a szabad szemhéjszélen lágy pörköket képez. A szemteke nagyobbnak látszik, s mintegy némileg kidüliedtnek, egész terjedelmében sötét piros, megvastagult köthártyával fedve, mely a szemhéjrésnek megfelelőleg, haránt lefutó emelkedést mutat. A szaruhártya, egy a külső-alsó szélen létező D/V'-nyi átlátszó részt kivéve, egész terjedelmében hiányzik, minthogy helyét tömött, sárga, genyszerü hártya foglalja el. Ezen genypörk (Eiterschorf) 3—4‘"nyi mélységre egyenletes puha réteget képez, mely alatt sem a könnyen áthatoló kutasz sem a tapintó ujj idegen testre nem akad. A szemteke nyilván nagyobb összeállású, keményebb, falai feszültek. Felülete genynyel van fedve több helyen. Sem a szemtájakon vagy környékén, sem a szemgödör szélein legkisebb heg vagy állományhiány nem található fel. A szemteke minden irányban szabadon mozoghat. A beteg fájdalmakról panaszkodik, melyek a szemből kiindulva a szemöldökbe és az e felett levő homlokfélre kisugárzanak különösen éjjel; álma igen zavart, étvágya csökkent, érütése és többi testműködései rendesek. A kórházat oda hagyta, mert hideg borogatásoknál egyebet nem alkalmaztak szemére, ezek ugyan kezdetben jóté-