Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1866-08-20 / 8. szám
1 Melléklet az „Orvosi Hetilapé 34-dik számához. Hirschler lg n á c z tudortól. 8-ik SZíím. Vasárnap, augustus 26-án. 1866. Tartalom: A szemhéj másodlagos bujakóros fekélye. - Kisebb közlemények a gyakorlatból. IX. Friss csontdarab általi szemteke sérülés a csatában. X. Vasdarab 8 éven át a szemben. — Könytömlő-takát gyógyítása a tömlő mesterséges elpusztítása által — A szúrcsap gyógymódja lekötés által. — Szunya! és nadragulyaal hatásáról. — A porlasztó alkalmazása szembajok ellen. — Vegyesek. A szemhéj másodlagos bujakóros fekélye.*) (Blepharitis syphilitica). A kinek alkalma volt sok szembeteget megvizsgálni, annak figyelmét el nem kerülhette, miszerint nem épen ritka lelet az egyik vagy másik szemhéj szőrének részleges hiánya, melynek létrejötte felől az illető betegek vagy csak elégtelen, vagy épen semmi fölvilágositást nem képesek adni. Ezen betege k rendesen egyéb újon támadt baj miatt folyamodnak az orvoshoz, néha pedig nehány befelé fordult szemször eltávolítását kívánják, melyek a szem idült izgatására adnak akalmat. Ezen, többnyire csak csekély számú befelé fordult szemszorök többnyire a szemhéjszélnek egy egészen szőrtelen részével határosak, mely homorú alakú valódi állományhiányt képezvén, a szabad szemhéjszélnek kisebb-nagyobb területét elfoglalja. Ezen résznek tüzetes vizsgálata világosan mutatja, miszerint itt a szemhéjt alkotó valamennyi szövet tökéletesen hiányzik, s hogy a mellső és hátsó éllel ellátott úgynevezett szélközi rész (pars intermarginalis) helyett csupán egy élesen határolt fehér csomag létezik, mely felé mind a külbőr, mind a köthártya lejtősen lefut, vagyis inkább melyben mindkettő egybefoly. A külbőrön, valamint a határos köthártyán csekély elvékonyodást észlelhetni ugyan nehány vonalnyi távolságra, tulajdonképi hegképzés azonban nem található; mindannyiszor azonban az ily több é-k evésbé homorú helyen a szemhéj szőrök minden nyoma hiányzik. Ha ily esetekben a kórelőzményeket kutatjuk, mint említők,többnyire csak gyér adatokat kapunk az állományhiány eredetéről; a betegek vagy épen nem emlékeznek az azt eredményező folyamatra, vagy csak igen hiányosan említenek valamely gyuladást, melyben állítólag hosszú idő előtt szenvedtek légyen. Ha szemlét tartunk azon kórfolyamatok fölött, melyek a szabad szemhéjszélt eltorzítják, s a szemszőrök mennyiségét vagy állását többé-kevésbé módosítják, könnyen jutunk azon eredményhez, miszerint azoknak egyike sem képes az imént vázolt állományhiányt létrehozni. A mi először is az oly gyakori pillaszőr-mirígylobot (blepharitis ciliaris ; Mackenzie szerint Ophthalmia tarsi) akár fekélyes, akár fekélytelen alakjában illeti, az, mint tudva van, a szemhéjszél vastagodását és gumósodását igyekszik létesíteni, az egész szemhéjszélre terjed, s nem ritkán a szemszorök tökéletes hiányát vonja maga után; olykor pedig, midőn ez csak részleges, a szemszőrzet gyér maradványai a pillaszél egész hosszára terjednek, de rendes dús szőrzet sohasem található teljesen szőrtelen hely mellett. A különbség oly szembeszökő, oly lényeges, hogy a szakértő még pillanatnyira sem *) Előadatott a budapesti k. orvosegylet mart. 10-én tartott rendes ülésében. fogja a szóban forgó szemszörhiányt lefolyt pillaszőr-mirigylobnak tulajdonítani. Roncsoló (diphtheriticus) és rögös (trachomatosus) folyamatok mély és kiterjedt hegeket hagyhatnak hátra a köthártyán, s ez által a szemszőrök részleges vagy átalános befelé fordulását idézhetik elő, de sohasem terjednek a külbörre; s azért ily esetekben találjuk ugyan a szemhéj szél vékonyodását, de egyszersmind a pillaszörök ép talaját, mely a pillaszélnek elroncsolt belajka fölébe befelé kanyarodott. Végre a pokol var, valamint az üszkös orbáncz kiterjedt börhegeket szülnek egész a pillaszélig; de a pillaszörök többnyire oly kevéssé szenvednek, miszerint szemhéjképlésnél fölhasználásuk a cosmeticai czél elérését nagy mértékben elősegíti. Ha ilyképen az említett kórfolyamatok mint kórelőzményi mozzanatok már eleve kizárvák, egyes esetekben még külbehatásokra, sértésekre lehetne gondolni, melyek a szóban forgó állományhiányt netalán előidézhették volna. De részint ennek föltünőleg rendes alakja, részint a szemszörhiány igen éles határoltsága nem fogják valószínűségre emelni azon föltevényt, miszerint aértésszülte genyedés és sebgyógyulás ment volna előre. Azonkívül az emberek még kora gyermekségükben történt sértésről is rendesen tudnak valamit mondani, (így minap láttam egy embert, kinek alsó bal szemhéja gyermekkorában történt ebmarás következtében részleges állományhiányt viselt. Körösen metszett, de kis3é csipkés pillaszélheg volt, mely az itt megvastagult és duzzadt köthártyába elmosódott; a szemszőrök tökéletesen hiányoztak, egy egészen elszigetelt mintegy 10 szálból álló pamatot kivéve, mely az állományhiány külhatárán helyezve, egyenesen befelé volt fordúlva s a szemtekén idült izgatást okozott. A megfelelő alsó-külső szaruhártyaszél pedig 1 ‘/^"-nyira holdsarló alakú elhomályosodást mutatott). Ily körülmények közt természetes, miszerint végre a kizáró kórjelzés után bujakóros fekélyre kelle gondolni, mint az állományhiány kór-okára, s részemről már régóta kezdettem ebbeli kutatásaimat, melyek azonban jobbára eredmény nélkül maradtak főleg azért, mivel hosszabb ideig nem fordult elő oly eset, melyben a roncsoló bántalom lefolyását szemtanu8ág utján észlelhettem, s így véleményemet meggyőződésre emelhettem volna. Volt ugyan alkalmam, a szemhéj szabad szélén ülő elsődleges búj a kóros f e k é ly következményeit tapasztalni; azonban az itt származott heg lényegesen különbözött a fönt vázolt állományhiánytól. Ugyanis egy ügytárs barátomat érte a szerencsétlenség, hogy egy bujakóros fekély kiföcskendésénél a kórházban szemhéját megfertőztette. Közvetlenül ezután a belső szemzug táján mintegy borsónagyságú fekély támadt, mely szorgos tisztántartás mellett minden belső szerelés nélkül nem sokára behe-8 r SZEMÉSZET.
