Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1866-07-22 / 7. szám
55 5fi fenekén 2 nehezék vereses savó; az öblökben kevés rostonya s véralvadék. A torkolati visszerekben kevés rostonya s véralvadék. Paizsmirigy vérszegény. Gőg s légcső nyákhártyája kissé belövelt, kevés habzó nyákkal fedett. A jobb tüdő szabad, a bal szálagosan oda nőtt; átalában dunna tapintatuak, vérszegények, légdusak, helyenként, kivált az alsó részletekben kendermag, egész mogyoró kiterjedésű, törékeny, sötét-barnásan színezett részletek találtatnak, melyek metszlapjáról barnás vereses folyadékot vonhatni le; s melyek vérszegények, légdusak, vízben alámerülök. A szívburokban fel obon tiszta savó. A szív közép nagyságú, jobb űrében kevés rostonya. A máj közép nagyságú, kissé vérszegény ; a lép szinte olyan. Az epehólyagban kevés zöldes-sárgás epe. A gyomor nyákhártyája duzzadt, kissé belövelt; űrében sok sűrű nyák. A belek légtől puffadvák s halványak. A vesék közép nagyságúak, kéregállományuk halványabb törékenyebb, csöves állományuk a szemölcsök felé halvány. * * * A szembajnak kórisméje ezen esetben nem járt nehézséggel. Két oldali mór, mely ily nagy gyorsasággal támad, mindig koponyabeli bajtól veszi eredetét. De itt még két mozzanattal találkoztunk, melyből — mondhatni - teljes biztossággal még a megvakulás közvetlen okát is lehetett felderíteni. Az egyik a jobb szemteke előesése, a másik a csontgenyedésnek oly nyilvánvaló jelei. Egy perczig sem kételkedhettünk, hogy a dülszem épen azon anyag a szemüregbe való behatolásának eredménye, melyet ha nem is kutaszszal, de mindenesetre észszel a külső fekélytől a belsőnek útján egész a szemüregig igen könnyen lehetne követni. Természetes, hogy a megvakulás még a bal szemben is előbb jöhetett létre, mint a dülszemnek legalább jelentékenyebb foka, mert már akkor is kellett támadnia, midőn a látideg keresztődzés-helyét érte el terményeivel az agyhártyalob. A lobtermény e helyen mindig mindkét szem látidegét nagyobb vagy kisebb mértékben, vagy pedig tökéletesen bénítja. Ezen esetben , mint a bonczleletböl kiderül, ritka nagyságú fokban és terjedelemben épen az emlitett tájon találtatott a bántalom. A szemtűkrözési kórisme tekintetéből érdekes azon tapasztalat, hogy ily körülmények alatt több mint 6 hétig tökéletes mór lehet jelen, a nélkül hogy a látidegen vagy körülötte lobos tünetek vagy is csak jelentékeny vérbőség mutatkoznék. Későbben a haladó koponyabeli lobos elváltozásokkal maga a látideg szembeli vége is kellett hogy a lobos tünetekben részt vegyen, mi valóban itt is megtörtént, nem csak a kidüledt jobb, de még a bal szemben is. Chrom hydrosis vagy Chromokriuiának egy esete. Rothmund tanártól. Ezen név alatt ismeretes azon kóros állapot, melyben állítólag színes izzadás választatik el a bőrtől, illetőleg a szemhéjak bőrétől. Alig egy éve, hogy Warlomont s több ügy társai egy ily esetet hű észlelés után közöltek, a nélkül hogy az által a némileg rejtélyes betegségre nagyobb világosságot vethettek volna. Még mindig igen szétágazók az orvosok véleményei e részben ; míg némelyek a dolog valódiságában hisznek, addig mások abban ügyesen véghez vitt tettetésnél egyebet nem találnak. Rothmund jelen esete azért igen érdekes és fontos, mert sem az egyik sem a másik véleménynek bizonyságául nem szolgálhat. 3 év előtt egy 17 éves, szőke igen csinos leányhoz hivatták , ki könyezve beszélte el neki, hogy időnként ily fekete ; izzadásban szenved. S találta is tettleg mindkét felső szemhé- | jat, kivált pedig az alsókat tökéletesen fekete színnel fedve, mely szín egészen eltűnt, mihelyt a bőrt jól letörülte, de 1—2 j óra múlva épen azon fokban tért vissza mint előbb. A köthár- i tya kisebb fokú hurutján kívül rendellenességet a szemeken j feltalálni nem lehetett. Természetes, hogy tettetésnek vevén a j dolgot, ily értelemben nyilatkozott a leány anyja előtt, ki az ! ellen erősen tiltakozott, állitván , hogy a baj hószámrendellenességekkel összeköttetésben áll, mivel a leány 6 hónap óta t csak egyszer kapta meg tisztulását, hogy akkor a fekete szín nem jelent meg, azóta pedig minden 4 héten mutatkozik. Rothmund a beteget még szorosabb vizsgálat alá vevén, górcsövei a letörült színben csak fölhámsejteket, zsírt s szabálytalan fekete tömeget talált. A fölhámsejteknek bennéke pedig színt nem mutatott. Mások példája után a szemhéjakat gyapmázzal kente be — a szín akkor nem jelent meg. Ezen körülmény még inkább megerősítette a tettetés gyanúját. De más részről a leány jelleme, nevelése es egyszerűsége homlokegyenest ellenkezett a tettetéssel, különösen pedig azon kellemetlenségek is, melyekkel e baj ő reá nézve nyilván összekötve volt. így pl. egyszer épen akkor mutatkozott a fekete szín, midőn a bálba menni készült. Azért a tettetési eszmében belenyugodni nem lehetett. Egy nap feltűnt Rvnak egy körülmény , mely figyelmét mindaddig elkerülte. Észre vette t. i., hogy még akkor is, midőn a feketo szín hiányzik, különösen az alsó szemhéjakon igen nagy zsírfény mutatkozik, s hogy a zsírmirigyek bővebb elválasztása, valamint a vékony fölhám nagyobb lehámlása folytán a szemhéjak mindig számos pikkelyekkel fedvék; a felhám alatti irha (cutis) pedig vérdús s feltűnően el van látva fehér pontokkal, melyek a nyílt mirigynyilásoknak felelnek meg. A szemhéjak — szóval — faggyúárban (seborrhoea) szenvedtek. Ezen fölfedezés nyomán R. kísérleteket tett most egy másik, hasonló faggyúárban szenvedő egyénnél. Rá hintett t. i. a szemhéjakra finom szénport, midőn azt vette észre, hogy míg a port kis gyenge fúvás által könnyű szerrel távolithatta el mindenünnen, ott hol a faggyúár jelen volt, épen oly fekete színt idézett az elő, mint a milyent a leány szemhéjain tapasztalt. A beteg leány atyja kocsigyárnok lévén, családjával a gyárudvarban lakott, hol a sok kőszénfogyasztás folytán szüntelenül finom szénporral telt levegőben éltek. Hogy valóban ily módon s nem más forrásból támadt a baj , abból is kiderült, hogy a leány egyszer 2 hónapig falun lakván, ez idő alatt a színes szemhéj izzadástól ment maradt, még inkább pedig abból, hogy az végképen elmaradt, miután atyja üzletével felhagyott, daczára hogy a faggyúár meg nem szűnt és a hószám még mindig rendetlenül jelent meg. R. ezen eset alapján nem akar a mások által észlelt többi esetekre határozottan következtetni, de a következőkre mégis figyelmezteti a szakembereket. Le Roy de Méricourt által gyűjtött 18 eset közül 15 rendetlen hószámú leánynál fordult elő ; ismeretes dolog pedig, hogy a faggyúár hószám-rendellenességekkel felette gyakran van kapcsolatban. A faggyúár továbbá időnként nagyobb fokban szokott fellépni. Az is nevezetes, hogy lakváltoztatás több esetben szüntette már meg a fekete színt, valamint figyelemre méltó azon körülmény, hogy a szín az egyes esetekben különböző, majd kékes, majd baina, vagy barnás-fekete volt. Végre bizonyára feltűnő, hogy a chromhydrosisnak oly számos esete épen a belgiai és franczia gyárvárosokban fordult elő. Mindezekből Rothmundnak valószínűnek látszik, hogy a baj voltaképen csupán közönséges seborrhoea, a szín pedig kívülről hozzájutó véletlennek köszöni eredetét. (Kiin. Monatsbl 1866. 103 1.) Cvegtest-homályuk bujasenyv következtében. Hiitchinsoutól. Hutchinson szerint főoka az üvegtegt lobjainak a bujasenyv. Ha nem régen támadt mozgó homályokkal találkozunk, bujasenyvre kell gondolnunk, különösen ha abban mindakét szem szenved és az egyén még fiatal. A bujakóri homályok számos hártya jelenléte által különböznek azoktól, melyek belső vérzésekből erednek. Közönségesen 2 — 4 hónappal a fertőztetés után jelennek meg, gyakran bujasenyves szivárványlob előzvén meg őket. Néha az üvegtest. és a szivárványhártyán kívül még az ideg és érhártya is egyidejűleg szenved lobban. H. higanyt ajánl leginkább; a gyógykezelés hosszú ideig tart s tökéletes gyógyulás felette ritka. (Brit. med. journ. 1866. 269. sz. — Centralbl. f. med. Wissensch. 1866. 17. sz. —.un.— PESTEN, 1866. KlIÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJÁBAN. (Doroftya-utcza, 14. szám).
