Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1866-05-20 / 5. szám
SZEMÉSZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 2G-dik számához. Hirschler Ignácz tudortól. 5-ik szám. Vasárnap, május 20-án. 1866. Tartalom: A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. V. Az üvegtest bántalmai által okozott látzavar. — Reczeg- és látideg-sorvadás festeny elfajulással, mint öröklött baj egy család négy nemzedékénél. (Vége). — Kisebb közlemények a gyakorlatból. VII. Ólmos szemvizböl származó üledék szaruhártyafekélyen. Gyógyithatlan homály. VIII. Élő hólyagféreg (Cystioercus cellulosae) a reczeg mögött. — Az üszkösödö szemhéj-vizenyő kórisméje. i A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. V. Az üvegtest bántalmai által okozott látzavar. Tudva levő dolog, hogy az üvegtest rendes átlátszóság a, minden legkisebb kóros folyamat által, mely ezen szervet éri, csakhamar csökkenni szokott. Az üvegtest nem bírván saját edényekkel, annak táplálása közvetve eszközöltetik az érhártya véredényei, nevezetesen az érhártya azon része által, mely sugártest nevét viseli. Természetes tehát, hogy a sugártest lobos vagy más betegségei, de még az érhártya többi részeinek betegségei is igen könnyen, sőt szükségképen hoznak magukkal táplálási zavart, s ennek folytán elhomályosodásokat az üvegtestben. Még sokkal érthetőbbek az üvegtest homályosodása azon esetei, melyek belső vérzések folytán jönnek létre, miután mind a reczeg, mind az érhártya edényeiből történt vérömlések az üvegtestbe ömlenek, s az utóbbiak is — bár némelykor az érhártya és a reczeg közti tért foglalják el, a reczeget helyéből kitolván — ha közvetlenül a reczeg beszakadása által nem, még is közvetített módon a táplálási zavar útján homályositják meg az üvegtestet. Vérzéseknél, melyek a sugártesthez közel vagy épen benne történnek , vér mindig ömlik az üvegtestbe. Hogy az üvegtest elemeiben valódi lobos elváltozások valóságos genyképzéssel előjönnek, arról az újabb életkórtani kísérletek világos tanúságot tesznek; de azonkívül is ismerjük az üvegtest sejtéinek oly sajátságos — talán nem lobos — bujálkodását, mely a megtámadott rész átlátszóságát néhány nap , sőt pár óra alatt nagyobb-kisebb mértékben csorbítani képes. Nemegyszer tapasztaltatok , hogy az üvegtestben csak pár óráig heverő idegen test körül oly homályosodás keletkezett, melynek nyomán még később is fel lehet ismerni az útat, melyen az idegen test behatolt. Ily körülmények mellett nem csodálkozhatunk, ha az üvegtest homályosodásai igen gyakran jönnek elő a gyakorlatban , s hogy v. Graefe ezeket tárgyaló czikkében (Archiv Bd. I. Abth. I. 351. 1.) mondja, hogy 1000 láttompulati eset közt 300 eset az üvegtest zavarodására vihető vissza. Annál fontosabb pedig eleve megismerkedni azon látzavari tüneményekkel , melyek az üvegtestben rejlő homályosodás folytán keletkeznek, minél nagyobb befolyással bir ezen ismeret jóslatunkra az egyes esetekben , s minél könnyebben kerülheti ki figyelmünket finomabb, vagy igen körzetileg elhelyezett üvegtest homály a láttükörreli vizsgálat alkalmával. A látzavar minőségét illetőleg, képzelhetni, hogy bizonyos átalános s mintegy genericus főjelek létezése daczára mégis igen különféle lehet az, a sokféle homályosodás szerint. Szükséges azért, hogy úgy az átalános, mint a specialis tulajdonságokkal megismerkedjünk. E czélra pedig kívánatos, eleve tanulmányozni azon különféle alakokat, melyeket az üvegtest terén naponta észlelünk. A homályok alakjai, mondja Graefe emlitett czikkében, valamint a betegek erre vonatkozó panaszai igen szétágazók ; fel lehetne azokat osztani pont-, fonal-, hártya-, pehelyszerü és szabálytalan alakokra. Szemtükörrel vizsgálva, leginkább kikerülhetik figyelmünket a pontszerű homályok, melyek közönségesen mint szétömlött homályok (diffuse Glaskörperopacitiiten) emlittetnek , mivel csak szoros vizsgálat által képesíttetünk az eleinte finom fátyol gyanánt megjelenő homályban számtalan apró pontocskát feltalálni, melyek majd egy, majd több rétegben szét vannak szórva. Ha csak egy rétegben fekszenek, akkor finomul pontozott hártyát állítanak elő, mely igen gyöngéden reczézett szövet alakjában a szemháttér előtt lóg, majd összehúzodva, majd inkább szétterjedve. Ha több rétegben rejlenek, akkor legfinomabb por vagy eső formája alatt tűnnek fel e pontocskák, melyek a szemteke mozgásaival rögtön egy helyen nagyobb tömegekké csoportosulnak, hogy aztán nyugodt rögzítés beálltával lassanként és különféle irányban az üvegtest fenekére sülyedjenek. A betegeknek úgy látszik, mint ha köd borítaná a tárgyakat, vagy mint ha rovarok csoportosan röpülnének a levegőben szemeik előtt. Ezen finom homályok sokkal inkább gyöngítik a láterőt, mint nagyobb, de korlátolt homályok, mert az ez utóbbiak között fekvő átlátszó, üvegtest a reczeg működését nem gátolja. Itt hasonló viszony létezik a látképességre nézve, mint milyent a szaruhártya homályai alkalmával említettünk, hogy t. i. sürü de korlátolt foltok, melyek a láta egy részét szabadon hagyják, sokkal kevésbé háborítják a beteget, mint finom, félig átlátszó, de szétömlött szaruhomályok. Azért a finom lik (stenopaeicus készület) még sem bírja annyira javítani a láterőt ily pontozott üvegtest-homályoknál, mint az emlitett hasonló szaruhártyahomály jelenlétében; természetesen azért, mert a finom bkon keresztüljutó sugarak minden rétegben új fényszétömlést szenvednek, mihez még az e készülettel járó nagy sötétség jár, mely az ilyen esetekben amúgy is már többnyire tompán működő reczeg érzképességét még inkább alábbszáliitja. Afonalszerü homályok (filamentose Opacitaeten) szemtükörben mint sötét egyszerű vagy egymással szövődött fonalak vagy kacsok tűnnek fel, melyek a szemteke mozgásai alatt majd hosszabbulnak majd önmagukba összehuzódnak. A betegek azokat kígyók, rovar vagy póklábak formája alatt szokták leírni. A hártyaszerű homályok (membranose Opacitaeten) többé-kevésbé áttetsző, némelykor pettyegetett hár5
