Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1866-04-29 / 4. szám
27 28 halad, s két igen kis pontot köt össze , de a láta középpontját i nem éri el. 2) A láttér feltűnően szűkülve van. 1 ölnyire mérve balra 6" , jobbra 7", lefele 2’/2“ , felfele l"-nyire szűkült. 3) Az alkalmazkodási működés ezen szemben merőben hiányzik. 4) A 1 áterő minden tekintetben oly nagyon csökkent, hogy olvasni nem bir, az ujjakat pár lábnyi távolságra nehezen számlálja, mert azok igen vastagoknak látszanak s e miatt széleik tisztán ki nem vehetők. 5) Két szemmeli látásnál a bal szem tengelye nem tér el helyes irányából. 6) A látideg valamint a belső hártyák épek, az üvegtestben némi finom zavar található fel. A kettős látás körülményes vizsgálása sok időt és fáradságot igényelt, minthogy a beteg igen könnyen elfáradt s egyszer közvetlen görcsös rohamba esett az erőltetés folytán. Különösen nehézzé tette a kutatást azon körülmény , hogy itt kettős látás szűk láttérrel bonyolódott, miért a kettős képet csak igen csekély téren bírtam tanulmányozni. Legczélszerübbnek bizonyult be sok kísérlet után oly kutatási mód, hogy 1 ölnyi távolságra elhelyezett fekete tábla előtt tartottam nem égő egész gyertyát, melyet a beteg azután vagy egy vagy kétszeresen látott, amint vagy puszta szemmel vagy bizonyos eszközökön keresztül nézte azt. Tettem pedig kísérleteket finom és vastagabb lyukkal, hasadékkal, hasábszerü üvegekkel, domború, homorú és sötétszínü üvegekkel, a fej különféle hajlásánál, mely vizsgálati módok egymással combinálva igen változékony eredményt adtak. Nem lehet szándékom itt a részleteket felemlíteni, melyek pár lapra terjednének ; elég ha megjegyzem , hogy a kettős látás a nevezett távolságra eltűnt, ha a beteg 10 sz. homorú üveget tartott szeme elé, továbbá hogy lyukon keresztül nem ugyan valódi kettős képet, de egy igen vastag képet látott, valamint akkor is, ha a hasadék vízszintes irányban tartatott; függőlegesen tartva sokkal kevésbé vastag volt az. Legérdekesebb volt azon kísérlet, ha a beteg fejét vagy bal- vagy jobbra erősen hajlitván a nasadékat rézsut tartotta, mire a diplopia tökéletesen megszűnt, s azonnal újra jelent meg, ha ahasadéknak vízszintes vagy függőleges irányt adott. A beteget a baj későbbi szakában nem igen vizsgálhattam, mert nagyon félni kezdett kísérleteimtől mint rohamát előidéző októl; ámbár még a nélkül is igen szaporán jöttek a rohamok, melyek martiusban még őrültségi tünetekkel is bonyolódtak, úgy hogy pl. az ágy fölött levő fatáblát összetörte, öntudatlanul őrjöngött, míg nem dermébe esett. Midőn febr. 18-án vizsgáltam, a láttért nagyobbodottuak, a kettős látást alábbszálltnak találtam. A kórházban julius 10-ig tartózkodott, hol a belgyógyászati osztályon részint hamiblaggal, részint atropinnal gyógykezeltetett. Elbocsáttatásakor engem is meglátogatott jul. 6-án, midőn a lencsehomályt változatlannak találtam, de a láterő nagyon javult, a láttér majdnem rendes mekkoraságú, volt a kettős látásnak pedig nyomát sem bírtam felfedezni. Ez utóbbi körülmény újra tanúságot tesz Stellwag azon véleményének alaposságáról, hogy a diplopia monocularis nem a lencsében netalán előforduló homályoktól, hanem rósz beállításától, illetőleg az alkalmazkodás hanyatlásától feltételeztetik. Az agybántalomnak , mely itt mind az egy szemmeli kettős látást, mind a láttér szűkületét eredményezte, föltevényes kórismerésébe annál kevésbé bocsátkozom, mert ugyhiszen Limniczer főorvos úr e kóresetről szintén fog értekezni. Mily nagy óvatosság szükséges, hogy az egy szemmeli kettős látás figyelmünket ki ne kerülje, azt olvasóim a következő adatból ismerhetik meg. Múlt hóban egy 49 éves könyvkötő jött hozzám, kinek bal szeme rögzítés alatt nyilván kissé eltér a rögzítendő irányból, s a ki azt állítja, hogy az eléje tartott kutaszt kétszeresen látja. A nélkül hogy panaszait kihallgattam vagy szemeit vizsgáltam volna, kutatni akarván a kettős látás körülményeit, a kutaszt minden irányban tartottam, melyet néha még 4 és többszeresen látni állított. Ez állítás valamint némely feltűnő szabálytalanságok, melyeket e vizsgálat alatt észre vettem, arra bírtak, hogy e kísérleteket félbe szakítsam, az egyes szem láterejét kutatandó. Mire kiderült, hogy a bal szem azért nem rögzít helyesen, mert majdnem tökéletesen megvakult — terjedelmes reczegleválás folytán, mely ősz óta jelen van — a jobb szem pedig roppant rövidlátó s egyúttal diplopia monocularisban szenved. Ha a kutaszt függőlegesen tartom lányira, akkor a tárgytól kifelé, tehát jobbra még 4 halaványabb tárgyképet lát; 5 sz. homorú üveg mellett ezek eltűnnek , de már 2'-nyira újra fellépnek, hol 3 sz. homorú üveg által ismét megsemmisittetnek. Vízszintes irányban a tárgy nem kettöztetik meg. Jaeger 20 sz. betűit csak 8“-nyira bírja olvasni, 3 sz. homorú üveggel 4'-nyira. A szemtükörrel igen nagy tülkhártyatágulatot (staphyloma posticum choroideae), továbbá az üvegtestben egy kis mozduló homályos rögöt találtam. A legérdekesebb szövemény, melyről a mostani dús irodalomban említés eddig nem történt, az, ha a diplopia monocularis oly egyénnél fordul elő, ki egyúttal diplopia binocularisban szenved. Bár csak egyszer észlelőm ezen bonyolódást, még sem lehet az felette ritka, mert alkalmasint rendesen akkor jön létre, ha igen rövidlátó ember izomhüdés folytán két szemmeli kettős látást kap. F. I. 44 éves szepesmegyei lelkész, tavaly midőn kertjébe ment, bámulatára két munkást látott, hol ő csak egyet szokott tartani. Nem sokára meggyőződött, hogy csakugyan minden tárgyat duplán lát, különösen a távol fekvő helységeket, hogy ha dombról néz ki a vidékre. Oszszel nálam volt e tartós baj gyógyítása végett, hol kiderült, hogy a bal szem felső ferde izma tökéletes hüdésben szenved. Az ezen hüdéssel járó sajátságos jellemű kettős látást az illető fejezetben tárgyalandom, itt csupán az érdekel bennünket, hogy a vizsgálat alatt nem sokára kitűnt, miszerint a beteg bizonyos irányban tartott tárgyakat nem kettősen, hanem sokszorosan lát. Azután nem volt nehéz az egyes szemek vizsgálata által felismerni a diplopia monocularist, melyben mindegyik szem kiváló módon szenvedett. Ha akármelyik szem elé függőlegesen tartottam fehér müszernyelet (a másik szemet bezárván) l'/i'-nyira, akkor a beteg 3 nyelet látott; 5 számú homorú üveggel egyet, így lett, hogy ő ugyanazon tárgyat mindkét szemmel hatszorosan látta, ha azt a nevezett távolságban a viszintes látsíkon alul (unter der horizontalen Visirebene) tartottam, t. i. ott, hol a trochlearis hüdése által feltételezett kettős látás leginkább válik feltűnővé. Ha mindegyik szem előtt egy 5 sz. homorú üveget tettem, akkor csak 2 képet látott, mert az által a diplopia monocularis megszűnt. Ha azonkívül még egy közép erejű hasábüveget (prisma) alapjával le- és némileg kifelé irányozva helyeztem bal szeme elé, akkor még a diplopia binocularis is semlegittetett, s a beteg csak egy tárgyat látott. Mindkét szemben jelen volt hátsó tűik hártya-tágulat, de üvegtest vagy lencsehomályt fel nem találhattam. Jól lehet egyik vagy másik olvasó ezen részletek elösorolását nagyon is elméleti taglalásnak fogja gondolni, meg vagyok mégis győződve, hogy azon ügytársak, kik a közönséges külső lobokon kívül még más irányban is tájékozni kívánják magukat szembetegeiknél, az imént vázolt tünettanulmányozásnak is nem egyszer veendik hasznát. Reczeg- és látideg-sorvadás festeny elfajulással, mint öröklött baj egy család négy nemzedékénél. (Folyt.) Brennessel Lipót, a család azon tagja, kivel először megismerkedtem, 21 éves, magas termetű, izmos egyén, ki a pesti indóház főnökének kertjében való munkálkodással csekély
