Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1866-04-29 / 4. szám
29 ŐO napszámi díjt keres, élete 12-ik évéig igen jói látott, miről tanúságot tesz azon állítása, hogy 3 nyelven olvasni és írni tanult. Mostanában látereje már annyira csökkent, hogy épen csak a nevezett munkára képes, fényesen világított helyen kevesebbet lát mint árnyékos helyen, alkonyat felé legbiztosabban végzi munkáját; de későbben, mikor besötétedett, neki megy az embereknek vagy útjában találkozó tárgyaknak. Utczai lámpák, úgy mint gyertyalángok hoszszú sugarakat vetnek szemébe, melyek öt nagy mértékben szinte úgy mint a nap, elvakitják; még inkább teszi ezt természetesen a nap kelte vagy nyugta. Az emberek arczvonásaira nem ismer rá, de az ujjakat 2'-nyira meg bírja számlálni. A 1 á t té r nála mindkét szemben igen feltűnően szűkült, pedig minden oldalról majdnem egyformán, kivéve a belső felet, hol a tompaság nagyobb fokot ért; eltekintve ettől a központi szűkülés (concentrische Verengung) jellemét könnyen fel lehet ismerni. Szokott módon ujjakkal kutatva, 8"-nyi távolságra a szűkülés mintegy 3"-nyi minden irányban, úgy hogy a láttér egész átmérője, ilyen távolságra mérve, 6"-nyire rúg. Az eredmény megfelelő, ha nagyobb távolságban gyertyalángokkal viszszük végbe a kísérletet. A központi láterő nem csak aránylag, de igenleg is legtöbbet hanyatlott, úgy hogy a rögzített tárgyat mindig legroszabbul veszi ki, sőt perezekre épenséggel nem látja azt, mi különösen a bal szemben még a gyertyalángra nézve is áll. E szemben a középponton kívül a láttérnek még belső, azaz jobbra eső fele oly tompa, hogy ott is 4''nyi távolságra egy közönséges gyertyaláng egészen eltűnik. A színeket igen hiányosan birja megkülönböztetni; a sárga színt épen nem ismeri fel, a vöröset, hogy ha némikép sötétebb árnyalatú, bajosan ; a kéket néhányszor fehérnek vette. Jobb szemével különben biztosabban látja a színeket mint a ballal. Mind a domború mind a homorú üvegek roszabbítják a láteröt. A fénytörés rendes (Emmetropia). Szép nagy szeme van, bár kifejezésök némileg életnélküli; a szivárványhártya szine mint anyjánál világos kék-szürke, a szemcsarnok tág, a láta közép nagyságú, szélének összehúzódása lassú és nem elegendő, de nem feltűnően hiányos. Az atropin behatása nála szintén tökéletlen, a kitágult láta átmérője 3"'-nyintúl nem megy. A 1 á t i d e g színére és átlátszóságára mind edényeinek ürterére nézve a sorvadásnak jellemeit viseli. Jobb szemében azon kivül élettani vájultság, a balban alsókülső széle mellett az érhártya egy széles félholdra korlátolt sorvadása mutatkozik. A festeny lerakodása mindkét szemben leginkább a sárga folt táján található fel, sőt mondhatnók, hogy ezen táj majdnem kizárólag annak székhelye. A rakodmány elrendezése, bár a vizsgálat első perezében rögtön fel nem ösmerhetöen, bizonyos szabatos alakot mutat ;a festen ynek egész összesége t. i. gyűrű alakjában veszi körül a sárga folt helyét, ez inkább szabad maradván a festenytől. A gyűrű kétszer akkora mint a látídegkorong, itt-ott meg van szakadva, s számos részint igen apró, részint nagyobb fekete pontokból van összeállítva, melyek sugaranként ajközépponttól a körzet felé irányozvák. Sehol még megközelítőleg sem találni oly nagy festeny foltokra, mint milyenek az anyja szemében láthatók, a legnagyobbak még a fennálló képben is kis borsónál nem nagyobbak; sokkal számosabbak az apróbb kendermag nagyságú pontok, melyek sűrűén egymás mellett vannak elhelyezve. A bal szemben a gyűrű külső szélén egy kisebb piszkos-sárga folt vehető észre az érhártyán. A reczeg maga mind a gyűrű közepén, hol festenytől nincs fedve, mind a gyűrűn kivül fekvő egyenlítő és körzeti tájon nagyobb verőfényt mutat, kevésbé átlátszó, mintegy selyemszövetü fénynyel bir, az érhártya nagyobb edényei itt-ott — de nem igen tisztán — láthatók; a reczeg edényei pedig, bár nyilván vékonyabbak és halaványabbak, sehol festanyaggali beburkolást nem mutatnak. Brenessel Erzsébet, 15 éves, egészséges arezszínnel, piszeorrú ; e sajátság, valamint az orr hátának kisebb magassága által különbözik anyjától valamint fivéreitől; 12 évig a legfinomabb női munkákat végezte, mely idő óta látereje évről évre alábbszállt. Mostanában Jaeger 20 sz. nyomtatásából csak igen nehezen lát egy pár betűt, bal szemével annyit sem. Jobb szemével még pontosan fel birja ismerni a vörös, kék és fehér színt, baloldalt csakis a^f e h é r és kék s z í n t; itt a vöröset sötét barnának veszi. 0 is alkonyaikor lát legjobban. A láttér középpontilag szűkült, különösen a bal szemben, hol 10''-nyire mérve minden irányban 6‘‘-nyire terjed, de úgy, hogy csak 4*-nyire jelölhető ki rendes fokú érzés, onnantól még 2"-nyire már tompább. A középponti láterő, bár a mint e m li 11 e t e 11, nagyon csökkent, mégis még mindig sokkal élénkebb mint a körzeti láterő, tehát aránylag leszállitottnak mutatkozik. A szivárványhártya színe világos-szürke, a láta rendes mekkoraságu, élénken mozog. Szemtükörrel nála is nagyobb mértékben találni fel a festeny lerakodmányát a bal mint a jobb szemben, nála is szintén főleg a sárga folt tája a baj székhelye ; de a festeny nem képez gyűrű alakot, hanem inkább kisebb-nagyobb fekete pontok és foltokból álló korongot. A fekete foltokon kivül nagy számban találtatnak kendermag mekkoraságu rózsaszínű és sárga foltocskák, melyek a fekete foltokkal együtt igen tarka képet mutatnak. Ezen világos-piros és sárga foltok még az ellenkező tájon t. i. a látidegtöl befelé is észlelhetők, de kisebb számmal mint a sárga folt táján, bár az egyenlítő felé és onnan túl is terjednek. Az alattuk fekvő érhártya szövetét nem látni, miért a reczeg alsó és az érhártya felső azaz belső rétegének izzadmányos elváltozásaként tekintendők. A látidegdombcsa színe némileg kékes-fehér, kevésbé átlátszó mint rendes állapotban; az edények nem látszanak vékonyabbultaknak, sem festanyaggal nincsenek beburkolva. Az ütérlüktetés csekély ujjnyomásra jön létre, de a szemteke összáliása a rendesnél nem nagyobb. Végre megjegyzendő, hogy bár testalkatása elég erős, mégis kifejlődésében annyiban hátramaradt, a mennyiben hószáma csak egyszer jelent meg. Azonkívül kis fokú golyvája van, mely kilenczedik évében mutatkozott először. (Vége köv.) Kisebb közlemények a gyakorlatból. IV. Langyos borogatások szaruMrtya-geny tüszőnél. A meleg borogatások az utolsó években mindinkább érvényre jutottak s különösen valóban ott nélkülözhetlenek, hol a szaruhártya mélyebb rétegei is nagyobb terjedelemben genyedésbe átmenvén, ezen hártyát végképi roncsolással fenyegetik. Néha még kétségbeejtő tünetek jelenlétében bámulatos gyógyerőt fejtenek ki. Egy olyan eset a következő: Kovács Ferencz, 31 éves, bognár, Érsekújvárról jött 1864. nov. 28-án. Jobb szemében a szaruhártya alsó felében borsó mekkoraságu sárga színű beszürődés, melynek felülete fekélylyé változott át, a láta egy részét fedi s egész a legbensöbb rétegekig hatni látszik. A víznedv zavaros, a szivárvány felülete elszinesedett, a láta szűk, széle itt-ott duzzadt. A szaruhártya körül,különösen lefelé nagy fokú chemosis. Mindez annál súlyosabb, miután mindkét szemhéj jél évvel előbb jelen volt pokolvar következtében nagy kiszegélyben szenved. A fájdalmak csekélyek, de a látás majdnem megsemmisítve. A chemosist bevágtam, langyos borogatást és atropin-becsepegtetést rendeltem. Másnap a genygócz roppant nagyobbulást mutatót ; alig maradt 1 ’/j^'-nyi szabad szél, melyen keresztül még a szivárványt észrevehetni. Az egyénnek semmi ápolása nem lévén, a borogatást nappal csak igen hiányos módon, éjjel pedig épen nem vitte végbe. Ez oknál fogva a betegnek azt ajánlottam, hogy magát a szt. Rókus kórházba Lumniczer főorvos osztá4*
