Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1866-04-29 / 4. szám

SZEMESZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 17-dik számához. Hirschler Iff n á c z tudortól. 4-ik szám. Vasárnap, április 29-én. 1866. Tartalom : A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. IV. A lencse bántalmai által okozott látzavar. (Vége). — Reezeg- és látiilegsorva­­dás festeny elfajulással, mint öröklött baj egy család négy nemzedékénél. (Folyt.) — Kisebb közlemények a gyakorlatból. IV. Langyos borogatások szarubártya-genytüszőnél. V. Pokolkő-oldat szetnhéjgörcs ellen. VI. Alkalmazkodási büdés gyermeknél. — Graefe új hályog-mütétmódja. A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. IV. A lencse bántalmai által okozott látzavar. (Vége). Az egyszemmeli kettős látás (Diplopia mono - cularis), mint az különösen rövidlátóknál hosszabb erőltetéssel járó dolgozás után szokott fellépni, bár elemezése a tudo­mányos búvárra nézve igen érdekes is, a gyakorló orvos előtt még sem bir oly érdekkel, hogy e helyt tárgyalásával tüzete­sebben foglalkozhatnánk. Fontos tünetté válik pedig e rendel­lenesség s egyszersmind kórisménket is lényeges módon meg­zavarni képes akkor, ha valami más, vele semmi vagy csak igen távol összeköttetésben levő kórállapottal egyetemben for­dul elő, mint azt többször volt alkalmam tapasztalni. Ezt tudni annál inkább hasznos, minthogy a betegek az egyszem­meli kettős látásra ritkán lesznek figyelmessé, ha a másik szem ép láterővel bir ; de azért koránsem bírnak mindig azon észlelési képességgel, miszerint világos tudomásuk volna arról, hogy a kettős kép csak egy szemben s melyikben jön létre; csak átalában panaszkodnak diplopiáról. Egy későbbi fejezet­ben szó lesz azon igen gyakran előforduló kettőslátási esetek­ről , melyek mindkét szem együtt való működése alatt kelet­keznek s az egyik vagy másik szemtekeizom hüdésének eredményei. De már itt is meg kell említenem, hogy minden kettős látásnál első teendőnk, a beteget arra szólítani fel, miszerint az egyik és a másik szemét behúnyva nézzen s e kísérlet alapján jelentse ki, hogy a kettős látás két szemmel, vagy egy szem­mel történi k-e, s ez utóbbi esetben melyik szem a bán­talmazott. Továbbá megjegyzendő, hogy a kettős látás , mely egy szemen keletkezik, rendesen eltűnik, ha a szem finom lyukon keresztül néz, mert akkor a rendetle­nül tört oldali sugarak kizáratván, a sugarak csak egy gócz­­ban egyesittetnek össze. A finom hasadék nem úgy hat mint a finom lyuk, mert ez csak bizonyos irányban fogja elmulasztani a kettős képet, más irányban tartva megmarad az. Végre a fénytörést javító üvegek is képesek megszüntetni a kettős ké­pet, minthogy a lencse hiányos beállításából származó sza­bálytalanságot fénytörési erejűkhez mérten ki bírják egyenlí­teni. Saját tapasztalásomból egy esetet sem ismerek, melyben domború üveg ily hatásssal lett volna, mindig vájt üve­get kellett erre használnom; ez pedig csak bizo­­nyos távolságra tette szolgálatát, melyen tála kettős kép újra fellépett, míg egy elegendően erős vájt üveg azt tökélete­sen megszüntette. Mily bonyolódott s mondhatni furcsa módon nyilvánul ezen láttani tünemény, arról legjobb tanúságot tesz egy eset, melyet 1864-ben Lumnitzer főorvos osztályán sokszor vizsgál­tam s melynek kórtörténeti kivonatát nevezett t. ügytárs enge­­delmével, itt röviden közölni fogom. Kenderessy Otto, Nyitramegyéből, 25 éves, szakács, 1864. jan. 16-án vétetett fel a kórházba, a hová kiséret nélkül gya­log érkezvén, sajátkezüleg levetkezett, s miután az ápoló nőnek baját elmondta volna, eszméletlen állapotba esett, melyből csak a rá következő nap délutáni 2 órakor jött magához. A roham­nak görcsös jelleme volt. A szemek nyitottak, a szemtekék fel­felé fordulvák. Az állkapocs csukva, mozdulatlan, merev. A fej tarkójában hátravont, merev, úgy hogy a fejnél fogva a törzs is felemelhető. A végtagok nyújtott helyzetben merevek, de nem teljesen hajthatlanok. Az egyén hanyatt fekve, érzé­ketlen, homloktáját bő izzadás fedi — a nélkül, hogy a test hőmérséke fel lenne magasztalva. A légzési mozgások alig észrevehetők, néha mélyebb belégzés történik. Ütérverés 60. A láták közép tágulatban fényre nem visszhatók. A bal szem­héjak a szemgödör széle felé vérrel aláfutvák. Úgy szintén a bal szemteke szaruhártya körüli köthártya hajszáledény vér­ömlenyt mutat. A bal halántéktájon, közvetlen a fül előtt — bőrszín változás vagy horzsolás nélkül — látszólag csak a lágyképleteket illető kék duzzadat tapintható, mely helyen ujjali nyomás alatt az egyén mélyebb belégzésnél érzékeny fáj­dalmat látszik külölni. Föleszmélve a beteg következőleg adja elő baja tör­ténelmét : Pestre utazván, a buda-vörösvári úton közel Budához felfordult és az említett ütést a halánték tájára nem esés által, hanem a szekér kerék által szenvedé. Rögtön felkelvén szédel­­gett, mely érzés azonban pár perez múlva eltűnvén , útját tovább folytatta s Budán egy ismerősét kereste fel, hogy tőle utasítást nyerjen, miként juthatna a kórházba nem a szenve­dett sérelem, hanem lábaiban régebben érzett szaggatása miatt. Onnan gyalog Pestre, előbb a városházba, azután a kórházba ment, hol fél órával később eszméletét elveszté. Állítása szerint mindig ép , egészséges volt; 4 év óta azonban bal alsó vég­tagjában gyakran voltak fájdalmas görcsei; jobb alsó vég­tagját ülve nem bírta reszketegség nélkül felemelni. Szeszes italokkal nem élt. A tárgyilagos vizsgálat leletéből felemlítem, hogy látái kissé lomhán mozognak, hogy mindkét keze izomerőt nem igen tud kifejteni, hogy alvégtagjai erősek, végre hogy jobb oldalt a nyakon kezdve a derekáig s felső jobb végtag­ján csípésre és szúrásra érzéketlen — e részben különben állí­tásai kissé bizonytalanok. Másnap ismét rohama volt, mire 8 nadályt kapott. 20-án kisebb roham. 21 és 22-én rohama nem volt. Ez utóbbi napon a beteg panaszolja, hogy bal szemével minden tárgyat nagy­nak lát (Megalopsia), s ha jobb szemét befedi, a tárgyakat kettősen látja (Diplopia monocularis). A beteg kínait vett, s majdnem minden nap egy-egy majd kisebb majd nagyobb rohamon ment át. En szemeit jan. 26-án , tehát 10 nappala sérelem után vizsgálván, bal szemében találtam 1) egy igen gyengéden raj­zolt, de mégis ferde világítással akárki által szabatosan felta­lálható lencsehomályt, az az egy vékony vonalt a mellső tok táján, mely belül- és kívülről — ki- és lefelé haránt

Next

/
Oldalképek
Tartalom