Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-02-12 / 2. szám
15 16 A végtagokon különösen a nagy nyújtó izmok szoktak hüdve lenni. Ezekkel együtt szembántalom is járt mindig, ellenben a szemizomhüdés gyakran a végtagok egészséges állapotánál is észleltetett. Pillaszőrt tartalmazó tömlő a szivárványhártyán. Stöber az „Ophtalmol. Congress“ mult évi September hóban Heidelbergben tartott közgyűlésében a következő érdekes kórtörténetet közölte : Egy 11 éves fiú jobb szemén megüttetett, de a nélkül hogy a sérelmezett szerven a legkisebb változás lett volna észrevehető ; csak negyed napra mutatkoztak csekély izgatott- j sági tünetek, melyek azonban ehány nap alatt ismét elenyésztek. Néhány hónap múlva újólag föllépett izgatottság közben kis fehér folt vala a szaruhártya mögött észrevehető. E folt szemlátomást nagyobbodott, a láterö csökkent, s a beteg 10 hónappal a behatolt sérelem után Stöberhez hozatott. Ez következőket talált: a mellső szemcsaimokban kis borsónyi nagyságú, tojásdad fehér dagot, mely a külső látaszélhez oda volt nőve, s a láta közepéig terjedett; belső végétől egy barna pillaszőrhöz hasonló csík vonult a benső látaszél mögé. A szaruhártyán heg nem volt látható. St. a szaruhártya belső szélén át behatolván , a dagot s a szivárványhártya azon részét, melyhez az nőve volt, csipeszszel elővonta s a szivárványrészt kimetszette; — a beteg hatod napra elbocsáttatott. A dag zsírsejtek s epefaggyany-iegeczekkel (Cholestearinkrystalle) telt tömlő volt, az említett csík csakugyan pillaszőr volt, melynek duzmája a tömlőben létezett. Különben a gyermek pillaszőreihez teljesen hasonlított. St. azt hiszi, hogy a sérelem következtében a mellső csarnok megnyílt, s egy pillaszőr az ejtett seben áthatván, a tömlős dag képződését eredményezte. Hogy pedig a szaruhártyán heg nem volt látható, ezt onnét magyarázza, hogy a seb valószínűleg a szaruhártya legkörnyibb részén létezett. (Zehender, Kiin. Monatsbl.) Eláradt sebzési ütérdag a szemtekében. (Aneurysma traumaticum diffusum). Szokalszky, varsói tanár észlelte e kiváló érdekkel biró esetet. Egy 50 éves varga mester favágás közben lepattant fa darab által sértetett meg bal hálántéka táján. Az erre következett zúzódás lobellenesen kezeltetett, csakhamar el is múlt, de a sértett hely érzékeny maradt a tapintásnál. Néhány hét múlva a bal hálánték táján lágy, hullámzó dag mutatkozott, melyet a falusi borbély minden áron meg akart nyitni, de a beteg erre ráállni nem akarván, Sz-hoz fordult. A bal szemteke mell-, le- s befelé tetemesen volt elödudorodva, mozgásaiban nagyon akadályozva$ de a láterö ép, csak igen kellemetlen kettőzött látásról panaszkodott a beteg. A felső s alsó szemgödri szél s a szemteke között egy laposodott, a szemüregbe mélyen beható, mellfelé éles széllel végződő, s világosan lüktető dag volt látható. — A bal hálánték táján egy más, kerekded, tallérnagyságu dag létezett, mely a hálánték izom s a csont között feküdt, s mellfelé a hálántékbőnye ragpontjáig terjedett, (azaz a linea arcuata frontalis-ig). A szemgödri szél képezte a válaszfalat eme két dag között, de mindazonáltal összeköttetésben voltak, mivel az egyikre történt nyomás a másikat szemlátomást fe- | sziiitebbé tette. Mind a két dag a szívveréssel egyidejűleg { lüktetett, a mit nem csak érezni, de látni is lehetett. A kü- j lönben rendes vastagságú szemgödri szél azon helyen, hol a járomcsont a homlokcsonttal egyesül, igen fájdalmas volt a I tapintásnál, s egy hasadást mutatott, mely a szemüreg külső falazatában terjeszkedni látszott. A közös fejütérre I (carotis communis) alkalmazott nyomás félbeszakitá a két dagnak lüktetését. A hallgatódzásnál az oly sajátságos ütérdagi zörejt mind a kettőben lehetett észlelni. Ez elősorolt tünetek az ütérdag kórisméjét kétségbevonhatlanná tevék ; keletkezése módját illetőleg az említett csonthasadékot kellett előidéző oknak tartani, mivel általa azon finom ütérelágazások, melyek a könyütért a mély hálánték ütérrel összekötik, a legvalószínűbben szaporodtak. Mindenekelőtt a fejütérre alkalmazott újjali nyomás kísértetett meg. Ezt 56 óráig következetesen folytatták, de minden siker nélkül, s mivel végre a nyomás helyén felevődés (excoriatio) támadt, ábban hagyták. — Az ütérlekötésre a beteg magát el nem szánhatván, a kórodát elhagyta. Három hó múlva ismét visszatért. — A szemteke már felényire ki volt tolulva, mellette pedig a szemüregi dag anynyira nagyobbodott, hogy a szemgödri szélt egészen elfödte, s a hálánték dagja felé esett. Ez is jóval nagyobb volt, s a beteg folytonos, kinzó fájdalmakról panaszkodott. A bal szem látereje meg volt semmisítve, a szaruhártya egész kiterjedésében hoipályosodott. Mivel az újjali nyomás pártolói Sz-nak azon szemrehányást tették, hogy az előbbi kísérletnél nem elég következetességgel, hanem hibásan járt el, mivel az különben okvetlenül czélhoz vezetett volna, a kísérlet még egyszer ismételtetek, de sikertelenségéről maguk is meggyőződvén, a közös fejütér leköttetett. Az érlüktetés mind az ütérdagbau, mind az illető fejütér összes elágazásaiban azonnal megszűnt. — Az ily lekötések után következni szokott agytünetek ez esetben egészen elmaradtak, a mit bizonyára (?) az előrement újjali lenyomásnak lehetett tulajdonítani, mivel ennek alkalmazása alatt az oldalagos vérkeringés, részleg legalább — kiképződhetett. Sz. ezek után indulva, sürgősen ajánlja az ütér lekötése előtt az újjali nyomás alkalmazását, nem a baj gyógyítása, hanem a műtét veszélyeinek elhárítása érdekében. — A műtét további eredménye kedvező volt. — A dagok 6 hét múlva enyészni kezdettek, lágyultak, kisebbedtek, az előtolult szemteke viszsza felé ment, de a láterö többé helyre nem állt, a szaruhártya homályosodása nem engedvén. Két hó múlva a beteg gyógyultan elbocsáttathatott, de már néhány hét múlva ismét visszatért, s most a csipcsont taréján volt egy hullámzó, lüktető dag látható, mely a koronás csipütérrel (art coronar. ilei) állt kapcsolatban. — Ez új ütérdag keletkezését Sz. csak is azon föltevés által magyarázhatja meg, hogy az egyénnek ütér falazatai átalán nagyon lazák. (Zehender Kiin. Monatsblätter.) Vegyesek. (Csudálatos betegség) Néhány — különösen franczia — orvos, egy sajátságos betegségről tett említést, melyben t. i. a testnek bizonyos része színe s izzadtságot választ el, — A dermatologok nagy része, nevezetesen Hebra, a betegségnek létét tagadja, s az egészet merő csalódásnak tartja. — Az „Opht. Congress“ utolsó közgyűlésében War lomont egy ily esetet közlött. A beteg a legsajátságosabb, majdnem hihetetlen, s a delejesség büvészeti mutatványaihoz nagyon közel álló hystericus tüneteket mutatott, s a színes veríték ez alkalommal a szemhéjakból indult ki. A genti orvosi társulat küldöttei észlelték először e csodálatos esetet, s azon véleményt adták, hogy a betegségnek léteiét kétségbevonni nem lehet. Warlomont, Roosbroeck s Librechtaz ember szállására mentek, s itt közvetlenül ennek ágya mellett észlelték a beteget, hogy minden lehető csalásnak elejét vegyék. Véleményök a genti orvosokéval azonos. — Mindazonáltal az „Opht Congress“ tagjai, jelesül Graefe s Donders nem téríttettek meg, s a csudálatos betegség léteiét el nem ösmerték.---H:í-— PESTEN, 1865. K1IÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJÁBAN. (Dorottya-utcza, 14. szám).
