Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-03-12 / 3. szám
SZEMÉSZET. Melléklet, az „Orvosi Hetilap“ 11-dik számához Hirschler Ignácz tudortól. 3-Ík SZám. Vasárnap, mártius 12-én. 1865. Tartalom : A szemtükörrel! vizsgálat. II. Folyt. — Szemüregbeni esúzos csonthártyától) — idegdombcsa-vizenyő — mór — gyógyulás. — Köthártyaalatti sejtszövetdag a bal szemtekén. — Bujasenyv a garatban. Szemtakár. Higanykenés. Gyógyulás. — Álczás váltóláz (febris intermittens larvata) szembajok alakjában. A szemtükörreli vizsgálat. » II. (Folytatás) Az üveghályog után az ideglob s idegsorvadás szemtükrözési tüneteivel kell megösmerkednünk. Az ideglobot rendesen neuro-retinitisnek is nevezik, s már maga ez elnevezés mutatja, hogy az idegdombcsával egyszersmind az ezt környező reczeghártya-rész is megbetegedett; legyen a bajnak kiindulási pontja akár az idegdombcsa, s a csak másodlagosan megtámadott a reczeghártya, akár pedig megfordítva, azaz az elsőben megbetegedett a reczeghártya központi része, s csak másodlagosan az idegdombcsa. — Miután ez utóbbi a későbben tárgyalandó reczeglob különféle nemeihez tartozik, e helyt csak a tulajdonképeni látideglobra (Neuroretinitis sensu strictiori) terjeszkedünk ki. A látideg-lobnak (inflammatio nervi optici) szemtükrözési tünetei a következők: Az idegkorong nagyobb, mint rendesen szokott lenni, s mintegy szélesedettnek látszik. Egyoldalú megbetegedésnél a másik, ép szemmeli összehasonlítás által könnyen felösmerhető. Az idegnek határai tisztán ki nem vehetők, sőt gyakran annyira elmosódtak, hogy a reczeghártya s az idegkorong közti biztos határvonalról szó sincs többé. (Ez utóbbi esetben nagyobbára a reczeghártya gyuladásának tünetei is fehér vagy szürke homályosodások, vérömlenyek stb. alakjában észlelhetők). Az idegnek szine föltűnően változott. A különben oly szép, átlátszó , sárga s rózsaszínből vegyült színezete szürkévé, piszkos vörössé vagy sötétpirossá lett, gyakran piszkos ibolya-piros szint mutat. Az edények a bajnak magasabb fokaiban tisztán szintén nem láthatók, mintegy fátyollal bevonvák; a visszerek nagyobbára szélesedettek, ibolya-szinüek, az előbbiek nagyon tekervényes menetűek (geschlängelt), s a látidegről a reczeghártyára áttérvén, oly hajlottak, hogy ezáltal a látideg s a reczeghártya között létező nem jelentéktelen vízszinti különbség feltűnővé válik. — Az edények, különösen a visszerek tekervényessége, a vértorlódás s következetesen a kezdődő reczeghártyalob tüneményének tartatik, s csakugyan gyakran észlelhető a reczeglobnak különféle fajainál. Mindazonáltal figyelmeztetjük a kezdőt, hogy egyedül az edények tekervényessége minden más szemtükrözési tünet távollétében még nem jogosíthat föl a lob- vagy vértorlódás kórisméjére. — A másik, ép szemmeli összehasonlítás csakhamar meggyőzheti őt arról, hogy — mivel emebben is jelen van — gyakran csak egyéni különféleséggel van dolga. Ily ideglobnak azonban az edények tekervényessége nagy becsű tünete, mivel ennél szokott leggyakrabban s legnagyobb fokban előfordulni, de a lobnak kórisméjét biztosan csak akkor tehetjük, ha más, a látideg színezetét, nagyságát s határait illető tünet nagyobb-kisebb mértékben van jelen. — Épen most kezelek beteget, kinél az ideglobnak ezen tünetei nagyon csekély fokban vannak kifejlődve, míglen az edények tekervényessége szerfelett nagy fokú. Mind az üterek, mind a visszerek, mind a nagyobb, mind a kisebb ágak a reczeghártya központi végétől a rovátkolt tájig oly tekervényes menetet mutatnak, hogy a szemháttér oly sajátságos külemet nyer, a mint én ezt mindeddig oly nagy mérvben nem láttam. — Ily nagy fokú tekervényesség csakugyan a legfeltűnőbb szemtükrözési tünetek egyike. V érömlenyek magán a dombosán csak ritkán észlelhetők. Legfontosabb tünete az ideglobnak a dombosának szembetűnő duzzadása, úgy hogy az a reczeghártya színvonala fölött, illetőleg előtt világosan kiemelődik. Az ideglob tehát szemtükrözési tekintetben épen ellentéte az üveghályognak, mert hisz ennél — mint már tudjuk — a reczeghártya színvonala mögé vonul az idegdombcsa. Természetes, hogy az idegduzzadásnak — ép úgy mint a vájulatnak fokonkénti különféleségei léteznek, — a mint t. i. a baj nagyobb vagy kisebb fokban van kifejlődve. A duzzadás által okozott vízszintes különbségek felösm érésé ugyanazon eszközökkel történik, mint a vájulatnál; megjegyzendő azonban, hogy a duzzadt idegnek középső része a legmagasabb, környi része a legmélyebb színvonalon fekszik. Fennálló képben tehát az ép fénytörésű szem a duzzadt dombosa központjáról jövő sugarakat — mivel a góczsik előtt fekvő pontról eredvén, széthajlón térnek ki a szemből — nem fogja egy eléggé világos képpé egyesíthetni, ha csak domború üveget nem vesz segítségül. Megfordított képben pedig a központi rész a tárgylencsének mozdításánál nagyobb mérvben tér ki helyéből, mint a környi részr tehát a vájulat tüneteivel épen ellenkezőleg. A két szemre való vagyis tömbi szemtükör (binocularer, stereoscopischer Augenspiegel), melylyel a vizsgáló mindkét szemével látja a vizsgált egyén látidegét, kitűnő szolgálatokat tehet, mivel a mélység nagysága fölötti ítéletünk csak a két szemmeli látásnál válik biztossá; de e kissé még drága műszer hiányában, az említett láttani eszközök segedelmével fogjuk a létező vízszintes különbségeket felösmerhetni. Az ideglobnak egy kisebb fokú fajtája létezik, melyet idegvizenyőnek (oedema nervi opt.) neveznek, s mely az által tűnik ki, hogy a dombosának csekély duzzadása mellett, határai s edényei mintegy finom fátyollal vonvák be. — A betegségnek elnevezése mutatja, hogy ez esetekben vérkeringési akadályok folytán csupán könnyű, nagyobbrészt ha-3
