Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-02-12 / 2. szám
13 14 lanatnyi időre el-elhomályosul, a gyertyaláng körül szivárványkört lát a beteg, időnkint sugárfájdalmak (Cilarneurose), melyek valóságos zsábáig fokozódnak, s féloldali fejzsába és szédülés tapasztaltainak; a láta nem tágult ugyan, de lomhán mozog. Szemtükrözésnél a közegeknek említett opálfényét, a látideget övedzö kört, az edényeknek helyökböli Kitérését, s az ütérlüktetést észlelhetjük. A betegségnek további szakaiban az említett tünetek fokozódása mellett a láterő annyira hanyatlik, hogy azt domború üvegekkel, melyek eddig a távollátás következtében igen hasznosak voltak, sem lehet többé kellően javitani; a láttér jellemzetes hiányt mutat, különösen az orr-oldal felé a láttérnek ezen szűkülete annyira fokozódik, hogy a beteg későbben csakis azon tárgyakat láthatja, melyek azon hálántékoldal felé fekszenek. Most már a láta is kezd tágulni, mozgékonysága elvész, merevvé válik s haránt tojásdad alakúvá (quer-oval); a mellső csarnok mindig szükebb lesz, úgy hogy végre a szaruhártya majdnem közvetlenül a szivárványhártyán fekszik ; a szaruhártya piszkos, homályosodott s oly érzéketlen, hogy papirtekercscseii érintést sem érez meg. A teke kőkemény összeállású. A belövelést s a fájdalmakat kivéve tehát ugyanoly kórképet találunk itt, mint a heves üveghályognál, csak azon különbséggel, hogy az idültnél a közegek nagyobbára oly átlátszók, hogy az elősorolt szemuikrözési tünetek kellően észlelhetők. Említésre méltó még a tüneteknek bizonyos időszakonkint történő fokozódása és apadása, mely jelenség még néhány nappal a teljes megvakulás előtt is észlelhető, különösen áll ez a láterőről. A szédelgés azon tünet, mely még a tökéletes megvakulást is jóval túléli (Folyt, köv.) Porcza ártya-sérülés gyermekujj által Tiszt, olvasóink aligha nem ismerik tapasztalásból azon nem ritka eseményt, hogy szoptatok vagy egyátalában gyermekápolással foglalkozó nők a kis gyermek ujjai által szemükön annyira megsértetnek, hogy néha hetekig szenvedniük kell. All pedig az ilyen sérülés többnyire a porczhártya karczolásában, mely bár felületes és genyedésre sohasem hajlandó kórfolyamatot idéz elő, mégis elég nagy fájdalmakkal jár, miután a lemeztelenített idegszálak a lég behatásának ki vannak téve. Hogy genyedésre, nevezetesen tályogképződésre alkalmat nem szolgáltatnak, és az által kedvezően különböznek az oda pattant idegen testek által oly igen gyakran okozott genyes lobfolyamatoktól, annak tulajdonítható, hogy a karczolás a szerv rázkódtatása nélkül jár, mely utóbbi tulajdonképen a genyedéssel járó lobnak indító oka. De mindamellett elég nagy kínokat szokott szenvedni a megsérült egyén különösen az első pár napon , leginkább a szemhéjak folytonos mozgása által, mely a sértett szemfényt minduntalan izgatja s mint mondók, némely esetekben hetekig tartó kisebb-nagyobb érzékenységet tart fenn az illető részben. Csekélynek mondhatni a bajt, miután valódi kellemetlen következményét, tán egy alig észrevehető fölhámi homály kivételével', nem igen tapasztalni, s mégis gyakorlati szempontból igenis megérdemli. hogy ezdirányos gyógymódjáról pár szóval említést tegyünk. S itt egy főpontra akarjuk tígyelmeztetni a t. olvasókat. Maga a beteg, még mielőtt orvosi tanácshoz folyamodnék, hideg borogatásokkal igyekszik fájdalmát lecsilapitani; az orvos is leggyakrabban a jéghideg alkalmazásában remél biztos csilapitót. De ebben csalatkozik. Ha igaz is, hogy az első órában kis mértékű javulás következik be, ép oly bizonyos, hogy nem sokára a hideg majdnem hatástalan a fájdalom enyhítésére, sőt nem ritkán a szem sajátságos érzékenységét s nyugtalanságát még szaporítja. Magától értetődik, miszerint a hideg a tulajdonképeni kór-okra t. i. a lemeztelenített idegszálaknak a szemhéj mozgása által folytonosan történő izgatására hatni nem képes; pedig ebben fekszik a főjavalat ilyen esetekben. Teljesíthetjük a feladatot öiyan kötéssel, mely a szemhéjak mozgását majdnem tökéletesen akadályozza, az ezen lapokban többször említett, úgynevezett nyomkötéssel, a milyent egymásra rakott tépéspamatok, úgymint nyulékony (flanell vagy kötött pamutból készitett) pólyával eszközölni szoktunk. Ezen kötés alkalmazására az izgatottság azonnal lecsendesedik, s az alvás, mi egész éjen át a hideg borogatás daczára kerülte a beteget, úgyszólván varázsképen áll be. Naponként többször uj tépést rakunk a szemre, mi felfrissítés kellemes érzetével jár, s 2- 3 nap múlva a baj minden utójel nélkül el fog tűnni. Egy második igen hathatós szer, mihez nagyobb fájdalmak jelenléténél szoktam folyamodni, a szunyái bőralatti beföcs kendezése a szemöldök fölött, mely eljárásról más alkalommal szintén bőven tettünk említést. A jelen észrevételekre alkalmat szolgáltatott egy a múlt december hóban kezelt eset, melyben mindkét említett gyógymódot kénytelen voltam alkalmazni. Kitűnő sikerrel ezen esetben is. A sértés harmadfél éves leány által játék közben az édes anyja bal szemén történvén, ki egy éjszakát álmatlanul s roppant kinos állapotban töltött volt, mikor a beteghez hivattak. A szem kényekkel elborítva alig volt képes nagyobb tárgyakat tisztán kivenni; a hideg mitsem használt; a sértés kendermag mekkoraságu felületes felhám hiányából a porczhártya alsó külső quaaransában állott. A szunyáinak y8 szmr részét beföcskendezvén, némi mérgezési tünetek, nevezetesen kábultság s émelygések következtek, de a fájdalomnak azontúl vége vala, s 3 napig folytatott bepólyázás a kis sebet tökéletes hegedőshez vezette. Alkalmazkodási hü.dés garatcroup után. E lapok tavalyi utolsó számában említést tettünk ezen gyakran előforduló utóbajról. Azóta ismét két ily kóresetet észleltem egymásután. Mindkettőnél, bár nem láttam a beteget a toroklob lefolyása idejében, a hátramaradt garatüregbeni változásokat tekintetbe véve, valószínűleg nem valódi diphtheriticus, hanem inkább úgynevezett crouposus lerakodmányok voltak jelen, melyek genyedésbe menvén át, a mondolákban mély barázdákat és állományhiányt okoztak. Az egyik beteg, egy tudós ügytársunk 7 éves fia, ismételve szenvedett ezen bajban, a másodikat, egy 8-éves leányt az csak először támadta meg. A látzavar csak kisebb tárgyakra, illetőleg betűk olvasására szorítkozott, de ez nagy mértékű vala, úgy hogy am • blyopiának vehette volna az, a ki tekintetbe nem veszi, hogy ez esetekben domború üvegek vagy finom rekeszük szem elé alkalmazása által a lát,erőt tökéletesen helyreállítani lehetett. Az alkalmazkodás készletének hüdése ugyanis tökéletes volt, a többi test részeiben hüdési tünet nem mutatkozott, de átalános gyöngeség és halvány bőrszín A fiúnál következetes hideg vízzel való zuhanyozás, tápláló étkezés és fris levegőnek élvezete pár hét alatt tökéletes gyógyulást eszközölt; a leány javulóban van. Pagenstecher a heidelbergi gyűlésben jelentést tett egy idevágó járványról, mely 2 év óta a Wüppervölgyben uralkodik. Tapasztalása szerint hüdési tünetek leginkább a garat, a szem s a végtagok izmaiban mutatkoznak. A szemben mind az alkalmazkodást mind a szemteke mozgatását eszközlő izmok megtámadtattak. Az utóbbiakban nagy változékonyság szokott uralkodni, úgy hogy ma pl. a külső, holnap a belső egyenes izom működése válik hiányossá. A garatüreg izomműködése az által jellemeztetett, hogy féloldali volt, úgy hogy a nyelvcsap, a szájpadvitorla stb. ferdén állottak. 2*
