Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1865-11-26 / 11. szám

SZEMESZET.

Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 48-dik számához. Hirschler Ignácz tudortól.

11-ik SZŰm. Vasárnap, november 26-án. 1865.

Tartalom : A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. II. A szaruhártya bántalmai által okozott látzavar. Foly. — Diptheriticus köthártyalob gyógyítása higany-beken esek által. — Ideghártya-vérszegénység a látideg másodlagos sorvadásánál, — A járványos agy- és gerinczkérlobnál észlelt szembetegségek.

I

A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete.

II.

A szaruhártya bántalmai által okozott látzavar.

(Folyt.)

Nézzük most, hogy mily módon jutnak a betegek ily szaruhártyafoltnak öntudatára.

Hogy ennek nagyságát s alakját láthassuk, erre szükséges, hogy ez árnyékát a reczeghártyára vesse, a mi csak akkor történik, ha egy к ö zü sugarak esnek a reczeghártyára, ha tehát a foltnak megfelelő reczeghártyarész világitatlan marad. Egyközes sugarak azonban a reczeg hártyát csak akkor érik, ha azok a szem mellső góczslkját ól indulnak ki. Ez körülbelül '/^"-ra fekszik. Ha tehát az ily beteg finom nyilással ellátott lemezt W'-nyire tart szeme előtt és azon keresztül az eget nézi, azonnal meglátja a szaruhártyája közepén létező foltot, mint árnyékot a láttérben.

Ez okból egyátalában igen kevés betegnek van tudomása arról, hogy szaruhártyafolttal bir, vagy csak azon esetekben, hol az nagyobb kiterjedésű, vagya fényt erősen visszaveri. A legtöbb beteg csak a szemorvos által tudja meg, hogy egyik vagy másik szemén szaruhártyafoltja van. Igen természetes tehát, hogy a legtöbben csak akkor veszik a szemorvos segélyét igénybe, ha a folt valódi látakadályt hoz létre; valódi Útakadályról szólok, mert annak azon látási akadályt nevezem, mely nem csupán a vizsgálat alkalmával, nemcsak az egyik szem láterejének a másikéhozi összehasonlításánál jön a betegnek tudomására, hanem már hivatása körében, vagy a társadalmi életben, a munkánál vagy a távolrai látásnál, mint a láterönek valódi csökkenése önkénytelenül jelenkezik. Ez nagyon ritkán történik egyoldali szaruhártyafoltnál, mivel a központi folt hosszasabb tartama után — legyen ez akár félig átlátszó, a mi a föntvázolt fényszétömlést okozza, akár egészen átlátszatlan — a betegek vagy már hozzá szoktak a képnek csekélyebb világosságához, illetőleg a fényszétömlés által eredményezett csekélyebb tisztaságához, vagy pedig egészen elszoktak a két szemmeli látástól, s a bántalmazott szemnek gyakran föllépő kancsalsága mellett, csak a másik, ép szem használtatik, s így a beteg Útakadályról mit sem tud. Néha azonban a betegek; történetesen becsukván egyik-ép-szemöket, a másik, szaruhártyafolttal biró szem működési képességének csökkenéséről meggyőződvén, a szemorvost épen csak a látzavar miatt keresik 'föl.

Hihetetlen, hogy mily sok ember létezik — még a műveltebb körökben is — kik egyátalán mit sem tudnak arról, hogy egyik szemök sokkal csekélyebb láttehetséggel bir, mint a másik, vagy hogy épen már annyira gyöngült, hogy nagyobb nyomtatást sem bírnának ezen szemmel olvasni. Nagyon sajátságos ellentétben áll e körülmény azon érzék megfelelő

j viszonyához, melyet közönségesen a látérzékkel hoznak pár- I huzamba t. i. a hallérzék működéséhez. A megnőtt ember, ha egyik fülén rosszabbul hall, mint a másikon, nagyobbára ösmeri hallás-szervei működésének eme ktilönféleségét. S ez nagyon természetes, mert a füleknek oldalfekvése mellett az egyik oldalról jövő hanghullámok nem érik el mindig az ellenkező oldalon lévő fület oly erővel, hogy még itt is kellően értékesíttethessenek, a mi pedig halk beszélgetés közben, vagy ha egyidejűleg sok hang hallatszik, csakhamar tudatja az illető egyénnel, hogy egyik fülén kevésbé élesen hall, mint a másikon. A látszervnél azonban máskép áll a dolog. Mindakét szemnek látterei egymásba nyúlnak s részleg egymást födik, s mivel továbbá még a gyöngébb láterejü szem is — különösen, ha a láterő csökke! nése kis szaruhártyafolt által okoztatik, a miről ép e sorokban I van szó — hozzájárul a közös láttér nagyságához s világosságához, különös alkalomra van szükség, hogy az egyik szemnek látgyengesége fölfedeztessék. Természetes, hogy ily alkalmak bővebben fordulnak elő a műveltebb körökben, mivel a tanulmányok , a láteszközökkeli foglalkozás , vagy bizonyos hivatási munkálatok ily alkalmakat szolgáltatnak. Vadászok például igen jól tudják , hogy melyik szemük bir csekélyebb kitérővel, de a legkülönfélébb kézi munkákkal foglalkozók is, a kik, ha — munka közben elfáradván — egyik vagy másik szemöket pillanatra becsukták, az egyik vagy másiknak gyöngébb voltát fölfedezik; tanulók nem ritkán akkor tudják meg csak , ha először tesznek górcsői vizsgálatot, sokan egy napfogyatkozás szemlélésénél, mások egy jnépszerü szcmészi czikk olvasása vagy előadása által tétetnek arra figyelmessé..

A mondottak egyébiránt majdnem kizárólag csak a kicsiny foltokra illenek, melyek különben boncztani viszonyaik s eredetük szerint különfélék. Léteznek ugyanis hámfoltok,, (macul. epithel) infoltok, (macul. fibros), körülírt hegek, vagy terimbeles homályosodások, [mely utóbbiak a szaruhártyaállomány különféle rétegeiben léteznek, s valódi szaruhártyalobnak maradványai. E homályosodások ugyan, — mint fönt mondottuk — csak ritkán vezetik a velők járó láttehetségi akadály miatt a beteget a[szemorvoshoz. mindazonáltal, bár sok esetben sikertelenül kezeltetnek, betegeinknek nagy részét képezik, mivel, ha a láterő csökkenését nem is veszi észre a beteg, környezete, különösen az anyák, illetőleg a dajkák meglátják a szaruhártyafoltot, s a szemorvoshoz fordulnak azon aggodalmukban, hogy a folt az egész szemcsillagot fogja elfoglalni.

De ha az említett, kisebb kiterjedésű homályosodások mindakét szemen fordulnak elő, akkor a láttehetségi akadályok már oly tetemesek leendenek, hogy különösen a tanulás vagy a kézi munkávali foglalkozás megkezdése idejében az előmenetelt gátolják, s a szemorvos fölkeresésére indítanak.

11