Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1865-11-26 / 11. szám

83

84

Varrnak rnég azon felül szaruhártyahomályodások, melyek bár nem foglalják el az egész látakört, sőt csak igen kis részét, s nem is igen sűrűk, s mégis igen nagy fokú látzavart okoznak, mely nem a föntemlitett hanem egész más láttani föltételeknek köszöni léteiét. Néhányát rövideden fogom említeni.

Legelőször is a szaruhártyának érdes és egyenetlen fölül etet, mely a ferde világításon felül még az általa képzett szabálytalan von szó lt tükörképeken ösmerhető fel. Könnyű belátni, hogy a tükörképnek eme szabálytalan vonszolt volta a reczegképeken is megfelelőleg fog ismétlődni a fénytörési szervezet főhatársikjának eme rendellenessége folytán.

Nagyobb befolyású még a szaruhártya rendellenes domborodása, mely oly gyakran különféle fokú homályosodásokkal van párosulva, és nem ritkán oly tetemes, hogy a csekély kiterjedésű központi vagy központkivüli homályosodáshoz arányban sem áll. Szaruhártya-kitágulások, mint tudjuk, gyakran járulnak lobos, különösen fekélyesedési folyamatokhoz, s vagy akkép támadnak, hogy a szem belsejében lévő nyomás folytán a fekélyesedett, tehát megvékonyodott szaruhártyarész mint csekélyebb ellenállási erővel biró hely (locus minoris resistentiae) enged s tágul, vagy pedig hogy a nem fekélyesedett, de terimbeles lob folytán fölernyedt, tehát kevésbé ellenálló szaruhártyarész a belnyomás következtében kitágul. Mindkét esetben állandó elődudorodás támad, az első esetben inkább részleges, nagyobbára központkivüli, kúpalakú, a másikban egyenletes vagy gömbalakú; mindkettőnél csekély, gyakran igen körülirt homályodások szoktak előfordulni, különösen a tágulatok első neme a kúp hegyén létező felhős vagy heges homályosodás által tűnik ki.

E tágulatok — tengely hosszabbodást eredményezvén — valódi rövidlátásra szolgáltatnak okot, s pedig oly nagy fokú s sajátságos rövidlátásra, hogy homorú üvegek majdnem sohasem képesek azon javítani. Ez utóbbi körűim, ny oka ismét azon aránytalanságban keresendő, mely az ekkép kitágított szaruhártya mellett a fénytörési készülék különféle födelelőinek görbületfokai közt létezik. Az astigmatismus, melyről alkalmilag bővebben szólandunk, épen abban áll, hogy a szaruhártya görbülete a födelelőkben különféle, hogy pl. a vízszintes delelőnek görbülete nagyobb, mint a függőlegesé. Ezen — úgynevezett szabályos — astigmatismusnál, melyet különben láttani vizsgáló eszközök nélkül nem ösmerünk föl, hengeresen csiszolt szemüvegek lényeges javítást eszközölnek, mivel szintén különféle átmérővel bírnak vízszintes s függőleges tengelyükben. De itt — a szaruhártyatágulásoknál — igen szabálytalan astigmatismus van jelen, hol még egy és ugyanazon delelőn is minden egyes pont másmás görbülettel bir, a miből aztán a reczeghártyán egész tömkelegé támad a szétszóródási köröknek, melyek között a tárgyak körvonalai alig vehetők ki tisztán.

Végre még megjegyzendő, hogy a szaruhártya hegek, melyekbe a szivárványhártya benőtt (synechia anterior) nem ritkán a lencsének ferde helyzetét vonják maguk után, egészen mellőzvén is a látának sokféle alakú vonszolását, kisebbedését, helyváltoztatását, mely ily benövések áltál keletkezik. Az ez állapotoknál előforduló látzavar azonban már nem tartozik tulajdonképen a szaruhártyn körébe, s később fog tárgyaltatni.

Gyakorlati szempontból véve még a következők jegyezhetők meg:

I A terimbeles szaruhártyalobnak nem rit- i kán első tünete a láterőnek ha nem is hirtelen, de 1—2 nap alatt támadt nagy fokú elfátyolozása, mivel ez első korszakban az izgatottsági tünetek gyakran oly csekélyek, hogy a beteg figyelmét egészen kikerülik, s a homályosodás is kevéssé föltűnő, s csak a láterőnek a beteg rémületére történő gyors hanyatlása figyelmezteti szembajára. Kezdetben majdnem kivétel nélkül csak az egyik szem betegedett meg, a kezelés ; alatt, vagy későbben a másik szem is szokott az elsőnek sorsában osztozni.

A — nagyobbára mindkét szemen előforduló — s z aruhártyarögnél előforduló nagyfokú látzavar, mely gyakran tökéletes vakságig növekedett, csak fénysejtést hagyván meg, eléggé ösmeretes, valamint az is, hogy a szarur ö p (pterygium) csak akkor válik kezelésünk, illetőleg a beteg aggodalmának tárgyává, ha a látakört elérvén, a látzavar fönt vázolt minőségeinek egyikét okozza. (Folyt, köv.)

Diphtheriticus küthártyalob bigany-bekeuések általi gyógyítása.

A köthártya bajai közt nincs nagyobb, nincs veszedelmesebb ellensége a szemnek, mint az úgynevezett diphtheriticus lob. A ki csak egyszer tapasztalta a közönséges gyógyszerekkel mily nehéz hozzáférni, a ki látta, hogy mintegy fegyvertelenül áll a szemész rendesen e rövid idő alatt roncsolást és elpusztulást okozó lobbal szemközt, szívesen veendi a most már két esetben általam észlelt sikeres gyógymód közlését.

A betegség leírásába nem ereszkedem, miután újabb tankönyvekben ezen tárgy kellően taglaltatik s különösen a közötte és a takár közti különböztető kórisme bővebben tárgyaltatik. Csak egyre akarom eleve figyelmeztetni a tisztelt olvasót. A takár és a diphth eritis két különféle természetű körfolyamatot képezvén, nem állanak rokonságban egymással ; az első a takhártya felső rétegeit és felületét, a második a mély rétegeket és az alatta fekvő kötszövetet választja székhelyének; az előbbi vérkeringés tekintetében a torlódás körében marad, az utóbbi ellenben valódi pangást (stasis) jelent és annak következtében majdnem mindig szövetroncsolást von maga után stb. De a két baj mégis sokféle viszonyban áll egymással, nevezetesen 1. a takár egyelőre lehet bonyolódva diphtheritissel, az úgynevezett vegyült formákban; 2. a diphtheritis második időszakában, t. i. oszlás idején valódi takártól alig különbözik a külső főtünetekre nézve, miért ezen időszak a takári időszaknak neveztetik; 3. a diphtheritis, úgy mint más hatalmas és mérges kórbefolyások által, szintén a takári ragály által idéztetik elő.

A két eset közül, melyekben a higany-bekenések üdvös gyógyhatását észlelni alkalmam volt, az egyik nyilván takár általi fertőztetés eredményének ismertethetett fel, a másiknak kóroktanára nézve csak annyit tudok mint bizonyost fölhozni, hogy keletkezésekor a másik szemen hatalmas genyedés, nem takár, hanem sértésre következő átalános szemlob folytán volt jelen, mely ezen szem tökéletes elpusztulásával végződött. íme a kortörténet rövid vázlata:

Kép Sándor 10 éves árva f. év oct. 3-án egy nő által hozatott a gyermekkórházba, kinek fia őt 3 nappal előbb tiiköriiveg-darabbal, melyet utána dobott, a bal szemén megsértette. A bal szemhéj nagy fokban dagadt, a szemhéj rése szült, de némileg kinyitható, a szemteke másfél akkorának látszik, mi részint az által magyarázható, hogy nagy fokban kidülled. A felső szemhéjat fel lehet emelni az ujjakkal, az alsó nem vonható le, ez a szemteke alsó feléhez szorosan odatapadónak látszik. A szemteke köthártyája erősen belövelt, duzzadt, kezdődő chemosist mutat. Csak felső felére a szaruhártyának ismerni még rá, de piszkos szürke színezetű, fénytelen, hullaszerü; az alsó részében egész a középpontig egyrészt, a tülkhártyába másrészt terjedő szaggatott szélű seb létezik, melyből a szivárványhártya s talán a sugártest czafa-