Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-10-29 / 10. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 44-dik számához. Hirschler Ignácz tudortól. 10-Ík SZÜm. Vasárnap, October 29-én. 1865. Tartalom : A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. II. A szaruhártya bántalmai által okozott látzavar. — Láttompulat és mór. (Amblyopia et Amaurosis). Folyt. — Terimbeli szaruhártyalob. Szivárványmetszés. Sugárzsába. Mireny hatása. — Irodalom. Klinische Vorträge über Augenheilkunde, von Dr. Josef von Hamer. A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. II. A szaruhártya bántalmai által okozott látzavar. A szaruhártya minden megbetegedése látzavarokkal jár, ha a bántalom a szaruhártya azon részét éri, mely a láta ellenében fekszik. Különösen a fekélyesedési s a rögféle (pannusartig) folyamatok azok, melyek állandó, a különféle lobos bántalmak pedig, melyek többnyire múlandó homályosodást hagynak hátra a szaruhártyának megbetegedett részén. De e homályosodások nem zavarják ugyan azon fokban a láttehetséget, és egészen szabatos törvényekkel bírunk, melyek szerint az egyes eseteknél előforduló látzavaroknak nagyobb vagy kisebb fokát kell értelmeznünk. Mindenekelőtt a szaruhártyahomályosodásnak helyiségét kell szemügyre vennünk. Mondottuk már, hogy azon homályosodások, melyek a szaruhártya környi részén fekszenek, s legkisebb részökkel sem esnek a láta körébe, a láterőt legkevésbé sem háborgatják. (Csak is tágított látánál lehetne e homályosodásnak láterői jelentősége). — Ha azonban a homályosodás a látakör valamelyik részét eléri, az e helyre eső sugarak — ha a homályosodás csak némileg is sűrű — nem juthatnak a szem belsejébe, s a láttér ugyanazon irányban hézagot mutat. — Ha a homályosodás az egész látakörtfödi s az a mellett még egyformán sürü s tetemesen átlátszatlan, lehetetlenné válik valamely tárgynak e szemmeli felösmerése, s csak is mennyiségi fényérzés (quantitat. Lichtempfindung), azaz a képesség, világosságot a sötétségtől megkülönböztetni, van jelen. Részleges, a láta körébe eső homályosodások közül az épen központi irányban létező sokkal inkább zavarja a láterőt, mint a központtól többé-kevésbé távolabb fekvő, mert az előbbi a központi az utóbbi csak a környi látást érinti. Ezek egyébkint oly viszonyok, melyek átalánosan ösmeretesek s könnyen értelmezhetők. Kevésbé ösmeretes azonban — a nem specialista előtt — a látzavaroknak azon különfélesége, mely a szaruhártyahomályok különféle sűrűségéből ered. Sokan ugyan is azt képzelhetnék, hogy ezen homály annál nagyobb mérvben háborgatja a láterőt, mennél sűrűbb és átlátszatlanabb. E nézet azonban csak is azon homályosodásokra nézve áll, melyek a láta kört tökéletesen elfödik, s a hol e szerint — mint épen mondottuk — csak mennyiségi fényérzés található, mely természetesen annál élénkebb, minél kisebb a homályosodásnak sűrűsége. De ha a homályosodás a látának csak egyik részét fedi el, épen megfordítva áll a dolog; azaz a tökéletesen átlátszatlan, élesen körülirt, gyöngyfényű fehér folt sokkal kevésbé akadályozza a látást, mint a félig átlátszó ködfolt, melyet az orvos még töményitett világításnál is gyakran csak igen bajosan bir föltalálni. E körülmény is azonban nagyon könynyen értelmezhető. Ha csekély kiterjedésű, egészen átlátszatlan gyöngyfolt van jelen, az arra eső sugarak tökéletesen visszaesnek, a látást tehát nem zavarhatják, a folt körül pedig még létezik elég tiszta szaruhártyarész, melyen át elegendő világosság hathat be a látába, hogy a reczeghártyán a rögzített tárgyaknak képe kellő élességgel képeztethessék. — Ezen kép csakis annyiban kölönbözik attól, mit a rendes szem alkot, hogy nem oly világos, mint ez, mivel a sugarak egy része a szaruhártyafolt által elvágatott, élességre nézve azonban, mint mondottuk, egészen kielégítő. Nézzük most azon félig átlátszó ködfoltokat, melyek a szaruhártya egyik központi részét foglalják el. Az ily foltokra eső sugarak részint visszaveretnek, részint pedig áthatnak á szem belsejébe. A beható sugarak, mivel e helyen nagyobbára nem rendes fénytörést szenvednek s képpé nem egyesithetők, magáta félig átlátszó foltot fénylő koronggá alakítják, melyről minden irányban fény sugárzik ki, mely a reczeghártyát szabálytalanul kivilágítja. Könnyen megérthetjük e viszonyt, ha a szobalámpáinkon alkalmazott, úgynevezett tejüvegből készült golyókat nézzük, mert ehez tökéletesen hasonló, fénylő korongot képez a félig átlátszó szaruhártyafolt, mely a mint mondottuk, fényt minden pontjáról kilövelvén, a tárgyaknak a reczeghártyán alkotott képét fényszétterjedés (Diffusio) által gyengíti s tisztátlanná teszi. Igen feltűnő a láterőnek javulása, ha ily szem elé ugynevezet stenopaeicus készületet, azaz igen finom nyílással ellátott fekete lemezt tartunk. A beteg elcsudálkozik, hogy mily kitűnő lett hirtelen láttehetsége, s még orvosoktól is nem ritkán láttam bámulatukat kifejezni, hogy láttani készülékkel oly gyorsan múlik el betegüknek látgyöngesége, melyet már csak azért is a látideg vagy reczeghártya bántalmazásából eredőnek, úgynevezett amblyopicusnak tartottak, mivel a nagyon vékony szaruhártyafolt figyelműket kikerülte, más részt pedig sem domború, sem homorú üveg a bajon nem segített. Az üvegek természetesen nem segíthettek, mivel a kivilágított ködfolt által okozott fényszétterjedés az üveg*k használata mellett is megmaradt. A finom nyitással ellátott lemez azonban elzárja a félig átlátszó helyről eredő sugarakat, eltávolítja tehát a látzavar okát. Értelmes betegek ugyanezt a szemhéjaknak összecsukása által igyekeznek elérni, a mit azonban gyakrabban találni rövidlátóknál, a kik hogy a távol tárgyakat jobban lássák, a szemhéjrés szűkítését megszokják. A stenopaeicus készületnek kis nyílása által a reczeghártya képei veszítenek ugyan fénymennyiségben, azaz a kép nem oly világos, de a fényömlés eltávolítása következtében sokkal élesebb. r Általában tehát áll azon törvény, hogy félig átlátszó folt 10 SZEMESZET.