Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1865-10-29 / 10. szám

75

7G

sokkal nagyobb látzavart okoz, mint egészen átlátszatlan. Meg kell azonban még jegyeznünk, hogy még az igen sürü egészen átlátszatlan folt is félig átlátszó szaruhártyahomálytól van környezve, melynél fogva a stenopaeikus készület még az egészen átlátszatlan foltnál is nagy javulást eszközöl (Mellesleg még fölemlítem, hogy újabb időkben a látszerészeknél oly stenopaeikus készületeket kaphatni, melyeken egy forgó, központkivülien fekvő korongon kis kerek, különféle átméretű nyílások, s egy hosszúkás hasadék is az astigmatismus vizsgálatára léteznek, s mivel e felül szemüvegek is ráilleszthetők, e készületek igen czélszerüek s gyakorlati hasznuak; bár szükség esetén egy közönséges fekete szinü gömbölyű alakú s vasból vagy csontból készült tallérnyi nagyságú lemez, melynek közepén egy 1 mmnyi nyílás létezik, szintén elégséges; én évek óta szoktam ily lemezt zsebemben hordani).

Fontos még a különféle sűrűségű homályosodásoknak viszonya a két szemmeli látáshoz. Ha egy sürü átlátszatlan folt létezik az egyik szemen, a közös láttér ugyanegy irányban szűkülve leend, de a másik szemet legkevésbé sem akadályozza a tárgyaknak tiszta látásában. Azon fényszétöm- 1 é s azonban, melyet egy félig átlátszó folt az egyik szemen előidéz, a másik szemben alkotott képhez is járul, mivel az a kettős szemmeli látásnál egy benyomássá egyesül. Innét jön hogy ilynemű szaruhártyafolttal biró betegek nem ritkán azon szokást veszik fel, hogy kissebb tárgyak szemlélésénél az egyik szemet — a szaruhártyafolttal bírót — becsukják, különösen az olvasásnál, hogy a nyomtatás tisztábbá tétessék. Ezen időnkénti, vagy folytonos nem használása az egyik szemnek maga után vonja a láterönek további hanyatlását azaz azon látgyengeséget, melyet közönségesen „Amblyopia ex anopsia“ névvel szoktak elnevezni.

Az egyik szemnek eme kizárása a közös látmüködéstől különben öntudattal végbe vitt cselekedet. De más esetekben öntudatlanúl is jön létre az egyik szemnek kizárása a közös látmüködéstől, s ez akkor történik, ha az egyik szem a rögzített tárgynak közös irányától eltér, a mit kancs alságnak nevezünk. Igen messze kellene sajátképi tárgyamtól eltérnem, ha azon föltételeket fejtegetném, melyek között szaruhártyafoltnak jelenléte kancsalsághoz vezethet; csak annyit említek ezúttal, hogy a szaruhártya látakörének tökéletes átlátszatlansága , a hol amúgy is két szemmeli látásról szó sincsen, bizonyos idő után mindig szokott kancsalságot maga után vonni; s továbbá, hogy a részleges homályosodásoknál keletkező kancsalság bizonyos lát- és élettani föltételektől látszik függni. Annyi bizonyos, hogy aránylag csak csekély számú eseteknél találunk kancsalságot, s ekkor nagyobbára fénytörési rendellenességgel (Hypermetropia) van párosulva. A szemeknek hypermetropicus fénytörése igen hajlandóvá teszi azokat az összhajló kancsalságra, mivel az alkalmazkodási szervezet nagyobb mérvben vétetvén igénybe, a benső egyenes izmok nagyobb megfeszítést szenvednek. Donders szerint eme hajlam valódi kancsalsággá fejlődik, ha az ennek kedvező föltétek egyike — az egyik szaruhártya homályosodása, s az ez által okozott gyöngitése a reczeghártyán alkotott képnek — jelen van.

Fontosabb jelen tárgyalásunknál a foltnak viszonya a rövidlátáshoz. A beteg magát rövidlátónak mondja, mivel a kisebb tárgyakat igen közel tartja szeméhez, hogy azokat jól láthassa. E nézet azonban tudományosan véve helytelen. Mert rövidlátásnak mi csak azon fénytörési állapotot nevezzük, a hol a szaruhártyára egyközüen eső, tehát távolabb tárgyakról jövő sugarak már a reczeghátya előtt egyesittetnek képpé , a reczeg hártyára magára tehát csak is a képnek elszóródási körei (Zerstreuungs Kreise) juthatnak el. Homorú üvegek azonban, melyek a fénysugarakat szétszórják, a távolabb tárgyakról jövő egyközü sugarakat széthajlókká változtatván, megszüntetik azonnal a rövidlátást, mivel a rövidlátó szem az alkalmazkodási szervezet nyugvó állapotában csak oly sugarakat bir a reczeghártyán képpé egyesíteni, melyek a szaruhártyát széthajlón érik. Ez értelemben véve tehát nem minden szaruhártyafolttal biró szem valóban rövidlátó, hanem csak egy aránylag kis része, bár mindannyian azon tulajdonsággal bírnak, hogy az illető betegek a,tárgyakat igen közel tartják. Eme közelítése a tárgyaknak két egészen más okból ered: 1-ör hogy több fény küldessék a szembe, hogy tehát, a mint fönt magyaráztuk, a fényszegény kép világosabbá tétessék; s 2-szor hogy a kis tárgyat a lehető legnagyobb látszöglet alatt láthassa, a mi ismét a képnek világosságát tetemesen gyarapítja. De a rendes fénytörésü szemnek alkalmazkodási szervezete — a tárgynak eme nagy közelsége által — annyira megfeszittetik, hogy idővel állandó alkalmazkodási feszülés —, mi ezzel egyértelmű, valódi rövidlátás keletkezik. Ez azonban — tapasztalatom szerint csak akkor támad, ha mindakét szem bir szaruhártyafolttal; igen ritkán "látni egy oldali megbetegedésnél, melynél inkább „Amblyopia ex Anopsia“, kancsalság s. t. b. támad. (Folytatjuk.)

Lúttompulat és mór.

(Folyt.)

A „Szemészet“ utolsó két lapjában közlött átalános előadás után következnek az egyes esetek, melyek felett Graefe az ott felállított jóslati elveket gyakorlatilag alkalmazva, szabatos kórodai értekezést tartott. Sajnáljuk, hogy a térszüke miatt nem adhatjuk egész terjedelmükben ezen fölötte tanuságos és érdekes előadásokat, melyekben a berlini szemész sokoldalú tudományával valamint ritka dús szellemével a t. olvasók megismerkedhetnének; azért ismételve ajánljuk a Kiin. Monatsblätter júliusi és augustusi füzetét. Itt csak rövid kivonatban szemlélhetjük az egyes kóreseteket mint ép annyi gyakorlati példáit azon jóslattani szabályoknak, melyeket Graefe az amblyopicus kóralakok megítélésében követni szokott. A mennyire lehet, még a gyógyeljárást is rödiden érinteni fogjuk.

I. eset. Torlódási láttompulat gyógyulható neme rendes láttérrel.

Egy 49 éves vasutitiszt, egészséges de kissé visszeres piros arczszinnel majdnem két év óta látgyengülésben szenved, mely az utolsó hónapokban nagyobb mértékben növekedett. Látképesség (Sehschärfe) jobb szemen % bal szemen ‘Л (1: „Szemészet“ 1864 6-ik szám 43. lap.) A láttérJcörny tökéletesen rendes (absolut normal), maga a láttérben sehol nincs hiány vagy homályos tájék. Á tárgyilagos vizsgálás sem a külső, sem a belső részekben rendellenességekre nem talál; különösen a látidegdombcsa mutatja szokott félig áttetsző rózsa-féle színezetét.

Kóroktanilag fontos, hogy a beteg hosszú idő óta sok sört, kevesebb pálinkát ivott, sokat dohányozott és hivatása következtében igen rendetlenül aludt. Különben minden tekintetben egészséges.

A jóslat egyátalában igen kedveső; vakságtól már azért sem kell tartani, mert a hosszú lefolyás daczára a láttérkörny még mindig ép maradt; de még javulást is ígérhetni, mert 1-ör nincs szakadás a láttérben, hanem csak egyforma tompulat, nincs központi scotoma; 2-or mert a látidegdombcsa két év alatt tökéletesen rendes állapotját megtartotta, úgy hogy sorvadásnak nyoma sincs, végre 3-or mert találunk a beteg