Szemészet, 1864 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1864-11-13 / 11. szám
szemeszet. Melléklet, az „Orvosi Hetilap“ 46-ik számához. Hirschler Ignácz tudortól. ___ .. __. 11-dÍk SZám. Vasárnap, november 13-án. 1864 Tartalom: Adatok a szemsértések esettanához. Folyt. — Ólom-mór. (Amaurosis saturnina). — Színlelt amaurosis az abducens hüdésével. — Aqua chlori, mint szemvíz. — Szíuvakság (Dischromatopsia) a látideg sorvadásánál. — Sérülési hályog, külső sértés nélkül. Adatok a szemsértések esettanához. (Folyt.) A következő, igen tanulságos esetben a kezdődő hályognak összefüggése a reczeg s érhártyában előrement táplálék! zavarokkal első pillanatra volt felösmerhető, a mi különben már a lencsehomálynak a hátsó sarkoni s hátsó kéregállománybani helyzetéből kiviláglott. S. D. 14 éves f. ez idei aug. 19-én kővel dobatott meg játék közben. A kő bal szeme táját érte. Vérömleny a szem héjaiban s láterejének csökkenése voltak a sértés rögtöni következményei. Hideg borogatások s más különféle szerek alkalmaztattak egy vidéki orvos által. Sept. 17-én jött a beteg hozzám, s azt állitá, hogy semmi oly tárgyat, mely szeméhez egyenes irányban fekszik, nem lát , ellenben az oldalt levő tárgyakat látja, csakhogy ezeket is mintegy sűrű fátyolon át. A szemhéjak s szemteke vérömlenyének többé semmi nyoma. Ha a beteg mindakét szemmel rögzít, a bal 2—3'" kifelé tér; egyébiránt a szem mozgásai minden irányban kellő mértékben kivehetők. A láttér vizsgálatánál, a nagyon okos fiú állítását igazoltnak találom. Nem látja ugyanis a bal szeme elé egyenes irányban tartott ujjat jobb szeme elfedése alkalmával, míg az azon ujjtól jobbra-halra vagy lefelé eső ujjat észreveszi. Ha a Jäger- féle olvasási minták 20. számából egyes szót akar olvasni, a szó közepén levő betűt nem ismeri fel, míg a jobbra vagy balra esőket jól megkülönböztetni képes. A tárgyilagos tünetek következők voltak : a szaruhártya tiszta, a mellső csarnok körülbelül l"'-lal mélyebb, a láta tetemesen tágulva, a szivárványhártya széle egyenetlen, a belső látaszél tőszomszédságában kendermag nagyságú piros vérrögöeske a szivárványhártyán, mely a szemteke minden mozdulatánál élénken lengedez. Ferde világításnál a lencsét kevéssé kificzamitva találtam ki- és lefelé. Homorú tükör segedelmével a belső lencseszélt a belső látaszéltől kevéssé kifelé fekvőnek tapasztaltam, úgy hogy a kettő között egy alig 1"' széles nyílás létezett, melyen át a világos-piros szemfenék átcsillámlott. A lencse nem volt egész terjedelmében teljesen tiszta, de teiitett homályt csakis hátsó sarkán vehetni észre, melytől 2—3 homályos csík vonúl a belső lencse-egyenlitő felé. Szemtükrözésnél mindenekelőtt nagy terjedelmű, világos kék, csipkézett folt tűnt föl, mely a látideg alsó határát vonta be, s kifelé számtalan nagyobb vagy kisebb rozsdaszinü foltokkal függött össze. E foltok különösen a macula lutea körül voltak legsűrűbben elhelyezve. Némelyikük a reczehártya edényeit elfödi, míg ezek mások fölött áthaladnak. A sárga folttól fölfelé a reczeg edényei nem eléggé világosak a tejszinű homály miatt, mely nyilván a reczehártyáé. — Az üvegtestben homályosodások nincsenek, legalább nem nagy terjedelműek. Ez esetben tehát tetemes vérömlenyünk volt az ér- és reczehártya véredényeiből (a foltok nem lévén egyebek, mint részleg fölszivódott vérömlenyek); — a vérömleny továbbá körülírt traumaticus idegbártya-gyuladást okozott. A keletkező sarki hályog a lencsében azon jelleggel bír, melylyel az érhártya s üvegtesti bajoknál előfordulók szoktak birni, s ha talán már maga a lencseficzam által okoztatott volna is, közj vetve bizonyára a sértés által létrejött táplálási zavarok köj vetkezménye. A gyógykezelésnek ez esetben azon feladata van, hogy a recze- s érhártya-baj legyőzessék, s a fölszivódás elősegittessék, hogy a későbbi lencse-kivétel sikeres lehessen, mi egyébiránt nagyon kétséges. Sok tekintetben említésre méltó a mélyebb részek állapota látszólag csekély sértéseknél és zuzódásoknál. Teljes i lehetetlen e tekintetben csak annyira-mennyire érvényes szabályt is megállapítani, s így történik, hogy a legóvatosabb kórjóslat is kudarczot vall, színre nyilvánvaló folyamatok szeszélyes fejiési menete által. A most vázolandó eset elejétől fogva a nehezebbek- s szöveményesebbekhez tartozik ugyan , azonban azon jó lefolyásánál fogva, melyet az eredetileg bántalmazott szervrészek nagyobb száma mutatott, senki sem birta volna a kedvezőtlen végkimenetelt előre állitani, vagy csak valószínűnek is tartani. S. J. 5 éves fiú sept. hóban vétetett föl a gyermekkórházba, jobb szeme sértése miatt, melyet az udvarban fekvő nagy köre való esés által kapott volt. Mindakét szemhéj vérömlenytől annyira dagadt, hogy rendes színvonalukon jóval túlhaladnak, s a tekét csak nehézséggel teszik hozzáférhetővé. A szemteke maga egész fölszinén kiterjedt s egymással összefüggő vérszüremeket mutat, melyek egész a szaruszélig érvén, nevezetesen a külső teketájt duzzasztják. A szarubártya rendes, a láta rendesnél kissé nagyobb s fénybehatásra alig mozog, a látképesség hiányzik. Szemtükörreli vizsgálatot az első napokban a dagadt részek fájdalmassága miatt nem lehete alkalmazni. Feje nem fáj, étvágya jó, nyelve tiszta, összérzete rendes. Eleinte hideg ólomvíz-borogatások, később arnica-léllel való bedörzsölések, továbbá könnyű sós hashajtók képezték a gyógykészletet, mely mellett a szemhéjak dagja perczrölperczre apadt, a vérszüremek pedig a szemhéjakon csakhamar eltűntek. Makacsabbak voltak a tekéni vérszüremek, több hetet igényelvén tökéletes eloszlásukra. Miután a haladó apadással tüzetesbb vizsgálat lehetségessé vált, azonnal a szemteke több izmainak működési zavara vétetett észre, még pedig a felső egyenes és távolitó izomnál. Különösen az utóbbi volt jelentékenyen bántalmazva, úgy hogy a teke alig 1 V2'"-nyira foroghatott kifelé, míg a másik irányban 2—2 W'-nyi mozgás volt megengedve, a belső és alsó egyenes izom pedig teljesen épnek mutatkozott. A tökéletes vakság fönmaradása természetesen feszült érdeket gerjesztett a szemtüköri vizsgálat eredménye iránt, Ha ezen érdeket kíváncsiságnak akarnók nevezni, ez korántsem lett kielégítve. Rendelieneségnek semmi nyoma, így hangzott a lelet. Azalatt a mór jelei napról-napra fokozódtak mind a látamozgás tökéletes hiányában, mind a megvakult szemnek nyilvánvaló részvétlenségében a jobb teke irányulása iránt, közel s távol tárgyak rögzítésénél. Tizenhat nap folytán, miket a fiú inkább észleltetés, mint szükséges kórodai gyógykezelés végett a kórházban töltött, a féibüdött izmok lassankint visszanyerték működési éré-
