Szemészet, 1864 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1864-11-13 / 11. szám

83

84

lyüket, még pedig úgy, hogy először a felső, s későbben a külső szem lett rendessé. Ezalatt a különben rendes külemü szemnek látája a közép nagyságot csak valamivel túlhaladó tágulatot nyervén, a fény iránt minden ellenhatást elvesztett, de összműködési mozgástehetségét megtartotta. Háromszor hetenkint vizsgáltam meg pontosan a látideget, a kezdődő sorvadás első jeleit megállapítandó; azonban küleme folyton változatlan épségben maradt, s csak a beteg elbocsátása napján tetszett úgy, mintha az edények térfogata kissé csökkent, s a látideg színe gyöngéd árnyalattal világosabb (sárgás-vörös) volna mint balra; mindkét tünet azonban oly csekély mértékű volt, hogy a mór megállapítása nélkül azokat bizonyosan figyelemre nem méltatom vala.

Kórházbóli kilépte után szem elől vesztém a beteget s csak a közelmúlt napokban láttam ismét. A mór s minden egyéb tünet régiben van;a fehéresen elszinesedettnek első pillanatra felismerhető látideg pedig szerfölött éles rajzú lapos határaiban s vékony edényeiben már a messze haladt sorvadásnak kifejezését mutatja. A mór természetesen Csak a gyöngéd látidegre gyakorolt nyomásból magyarázható, meiy ugyanis a környezetében történt vérömlenyek eredménye. Ezen nyomás helyéül továbbá csak a szemüreget vehetjük fel, mivel mögötte (t i. a koponyaüregben), a még osztatlan szemmozgató id g, valamint egyéb idegképletek is valószínűleg a bántalmazás körébe vonattak volna.

Ólom-mór. (Amaurosis sanirnina).

F. é. October hó ‘27-én jött hozzám a láttehetségétől tökéletesen megfosztott, beteges külemü s fakósárga arczszinezetü J. L., nejétől vezettetve. A beteg szinelő (Anstreicher), 35 éves, étel s italban mértékletes, nem dohányzik ; mesterségét nem űzi folytonosan, hanem részint mint házmester, részint mint hentes keresi kenyerét. Tiz év előtt, midőn színelő mesterségét még rendesen folytatta, állítólag az ólomzsába 4 rohamán ment keresztül, melyek azonban semmiféle utóbajokat nem hagytak hátra. Azóta a bántalomtói szabad volt.

Az utolsó hetekben ismét ezen mesterségével foglalkozván, October hó 22-én az előtte már ismert bélzsába-roham lepte meg, melyhez azonban csakhamar heves fejfájdalom szegődött. Ez ugyanazon s a következő nap folytán elviselhetlen magasságig fokozódott, s időszakonkint egyszersmind félrebeszélés állott be. (Neje a beteg kivánatára kőrismézga (manna) főzetet adott neki, mire másod nap sáros székletétellel együtt a bélzsábának majdnem teljes alábbhagyása következett. A főfájdalmak azonban majd növekedő majd kisebbedő hevességgel még 25-én tartottak, s a betegség ezen negyedik napjának estéjén vette észre először hogy szemei kápráznak, mit olyképen ir le, hogy a tárgyak pillanatnyira mintegy sürü fátyol alatt tűnnek el szemei elől. Hatodik napra láteréjének csökkenése oly fokot ért, hogy csak nagy tárgyakat ismerhetett meg biztossággal, s még a hetedik nap reggelén, melynek déltáján oly szomorú állapotban hozatott hozzám, embereket s kocsikat az utczán állítólag meg birt különböztetni, mely csekély látképesség szobámban tökéletes vakságnak engedett helyet.

A beteg közép nagyságú, jó bár nem nagyon erős testalkatú, feje rendes nagyságú, arczszine föltünöleg fakósárga, kissé ernyedt Ínye a fogakat piszkos széllel övedzi, a légvétel a szembetűnő szorongás daczára rendes, a kissé feszült ütér 80-szor lüktet egy perez alatt, a nyelv gyökerétől hegyéig vastag sárgás lepedékü, a hasfalak feszültek, nyomásra kevéssé érzékenyek, a végtagok kissé hidegek. Szemein a tévedező (nem rögzítő) tekintet, s a tülkhártyának icterusra emlékeztető sárgás színezete tűnnek fői. A láttehetség vizsgálata csaknem tökéletesen nemleges eredményt ád. A beteg, állítása szerint, az ablaktájt alig különböztetheti meg, nem veszi észre az eléje tartott kezet, s a nagy lámpalángot az

elsötétített szobában csak egy ölnyinél csekélyebb távolságra mutathatja meg biztossággal. A láttér oldalasti részei a központi látással aránylag vannak elhomályosítva. Említésre méltó, hogy a beteg (a jó világos szobában) balfelé álló szolgám alakját kétszer észrevenni látszott, de csak egy pillanatra, rögtön ismét a látképesség tökéletes hiánya állván be.

A tárgyilagos vizsgálat a tülkhártyának emlitett sárga színezetén kivül rendes átméröü látákat mutat, melyek mind fénybehatásra, mind a szemtekék mozgásával együtt-müködésileg (synergisch) rendesen mozognak; a közegek tökéletesen tiszták, s a szemtükör az ér- és ideghártya körében mi rendellenest sem tüntet fői. Csak a látideg lemeze mutat némi halavány szürkés színezetet s csökkent átlátszóságot, valamint a visszerek térfogatában is némi szabálytalanság észlelhető. A jobb szemben az alsó, a balban pedig a felső visszérág vastagabb s teltebb mint az ellenkező irányú; azonban kigyózóbb lefolyást nem mutatnak, úgy hogy nem dönthető el, váljon ezen különbségek nem egyéni módosulatai-e csak az épélettani állapotnak.

Beteg még az előszobában s a vizsgálatnál is többször rosszúl lett, úgy hogy a vizsgálattal sietni kénytelenittettem. A mórnak összefüggése agybeli bántalommal, s ennek a jelenlevő fémmérgézéssel sokkal szembetűnőbb volt, sem hogy a kórisme, legalább főbb körvonalzatában, nehézséget vagy kételyt támaszthatott volna. A beteg kétségbeesett nejét s magát a beteget annál inkább biztathattam gyors felüdülés reménye által, mivel a látideg másodlagos bántalma oly igen rövid ideig tartó s táplálkozási zavaroktól ment vala, s várni lehető, miszerint a fémmereg kiválasztásával az agy és látideg rendes működési tehetségüket visszanyerendik. Rendeltem az ágy melegében való tartózkodást, egy adag glauber sót, a fülek mögé hólyagtapaszt, s gyarapodó főfájdalom esetére 10—12 nadályt a halántékokra.

Midőn másnap a beteget szegényes, kissé nedves lakásában meglátogattam, kedvező kórjóslatom daczára igen kellemes meglepetés volt reám nézve azon hír, hogy a beteg már lát; kellemes, mondom, daczára annak, hogy várakozó ^exspeetativ) gyógymódom hatályosb szereléssel főicseréltetett. Feleségének elbeszélése szerint a beteg a glauber só vétele utáni első két székíirülésre könnyebülést érzett ugyan fejében, de a harmadik székletétel önkénytelenül az ágyba történt, s este felé egyszerre ránggörcsös roham állván be, a legközelebbi seborvost hívták, ki a nő kérésére azonnal érvágást alkalmazott, mire az állapot javúlt, az eszmélet visszatért, s más napra a látás is helyre állott. Az egész előadás azonban oly zavart volt, hogy abból a lefolyt roham képét megállapítanom nem lehetett. Csak annyit vehettem ki belőle, hogy a rohamot látási csalódások (Hallucinationen) előzték meg, mivel a beteg képzelődése szerint ágyát környező személyek által megijesztetett.

A beteg bágyadt, tompa főfájást panaszol a homlok és fejcsucs táján, az emberek arczát megismeri, a kézujjakat némi bizonytalansággal egy ölnyire meg számlálja, állítólag zsebórám mutatóit is látja, de azoknak közelebbi meghatározására nagy erőködésnek beálló érzete miatt nem képes. Ér lökés 80, az ütér lágy, a nyelv vastagon bevont, étvágyhiány daczára a levest örömest veszi, több óráig egymásután alszik, s a hólyagtapasz által létrejött sebhelyek fájdalmáról pa- 1 naszkodik.

A beteg nehány napig ágyban maradva, többször napjában szedett lac sulphuris és natrum bicarb, féle porokat, a hólyagtapasz sebei csak lassan hegesztettek be. A láterö 3 nap alatt majdnem tökéletesen helyre állt, mely idő alatt a fej nehézsége s csekély fájdalmassága is lassanként megszűnt. October hó 31-én a beteg már hozzám birt jönni. Színe sokkal jobb, étvágya megjött, a nyelv be van ugyan vonva de tisztább, a tülkhártya még észrevehetöleg sárgás. 7-dik számot 10"-nyire oly folyékonyan olvassa, a mint azt ebbeli jártassága, mely nem igen n agy, engedi; a láttér tökéletesen ép semmiféle alanyi folt- vagy fényjelenetek, csak jelentéktelen káprázás erős világításnál valamint, rosszúl világított szobá-