Szemészet, 1864 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1864-10-02 / 10. szám
79 80 Adatok a „Basedow“-féle betegé? kórjeltanálioz. Graef e e betegségről a berlini orvosi társulatban előadást tartott (Klinische Monatsblätter Juni), melyből a követ kezűket vesszük át. A Basedow-féle betegségnek, mint tudjuk egyik legfontosabb tünete a szemtekének kifelé tolulása a szemüregből (Exophtalmus), sőt mondhatni, hogy ez a rendellenesen gyakori szívlüktetéssel, s a nyaknak golyvás daganatával a lényeges kórtünetek összletét képezi. De a szemteke ezen kifelétolulásánál a forgó pont előrejövetelét nagyon is kiemelték, míglen egy másik tünetet kellően nem méltányoltak, holott ez a betegség első szakában s csekélyebb fokaiban nagy kórisméi becscsel bír. E tünet abban rejlik, hogy azon szoros viszony, mely a szemhéjak mozgása, s az irányzási sík (Visirebene) fölemelése vagy lebocsátása között rendesen létezni szokott, megszűnik. Ha egészséges szemű ember fölemeli vagy lesüti tekintetét, a felső szemhéj egyidejűleg megfelelő mozgást tesz A Basedow-féle betegségben szenvedőknél a mozgás vagy egészen hiányzik, vagy pedig csak igen csekély mértékben van jelen. Különösen pedig a szaruhártya lefelé irányításánál a felső szemhéj a mozgást nem követi. Ez korántsem a szem kitolulásának közvetlen következménye, mert ha dag létezik a szemüregben, vagy pedig más baj, mely a szemteke kitolulását.előidézi, e tünet gyakran hiányzik, habár — ha ily bajok nagy fokuak — a szemhéjak mozgása természetesen akadályozva van. A Basedow-féle betegségnél ellenben még ott is, hol a szem kitolulása igen csekély fokú, s a szemteke fekvése alig lépte át az élettani határvonalú az említett tünet nem hiányzik. Ha a szemek kitolulása igen csekély fokú s részarányos mindakét szemen, akkor úgyis igen bajos megítélni, váljon kóros-e vagy sem Hisz egészséges szemű embereknél is olyannyira különböző, a kötszövet sokasága, a szemiireg-tölcsér nagysága stb. szerint. Csekély fokú bajoknál a kiemelt tünet annál nagyobb fontossággal bír. Hogy ez nem a szem kitolulásától függ, bizonyítja még azon körülmény is, hogy a Basedow-féle betegség folyamatában egészen elenyészhet vagy önkénytesen, vagy megfelelő gyógykezelés folytán, midőn a szemkitolulás még tovább is tart. Graefe azonfelül egy igen érdekes esetet észlelt, hol t. i. a szunyái beföcskendése után a tünet rögtön elenyészett, a felső szemhéj a lefelé történő irányításnál ismét leereszkedett; míg a szem-kitolulás mértéke legkisebb változást sem mutatott. Ezekből kitűnik, hogy e tünet csakis a szemhéjizomzatra történő sajátságos rendellenes idegbehatás által magyarázható meg. Lehető, hogy, mint ezt a szunyáiról ép említettük, úgy más, az idegműködésre befolyó szerek, mint például a villamosság alkalmazása szintén meg fogná szüntetni a tünetet, míg a szemkitoiulás nem változnék. E tünet közelebbi magyarázatáról Graefe csak folté telesen szólhat. — Bizonyos pontig valószínű, hogy a baj különösen a szemhéjt emelő izom azon részét illeti, mely a sympathicustól idegesittetik, mely Müller H által fölfedeztetett, s valószínűleg a szemhéjnak az irányzási síkkal való egyidejű mozgását szabályozza. Gyakorlati tekintetben e tünet különösen azért emelendő ki, mivel a csekélyebb fokú bajok felösmerését elősegíti, melyek a nőnemnél nem épen ritkán fordulnak elő, s a gyógykezelésnek természetesen könnyebben engednek, mint a nagyobb fokuak, melyek könnyen felösmerhetők. A golyvás dag e csekély fokú bajoknál gyakran hiányzik. A betegség tünetei tehát: gyorsitott szívlüktetés, — anélkül, hogy nagysága vagy billentyűi rendellenesek lennének, — s az említett tünet a szemen. Javulások, melyeket a betegek szemökbeni érzésöket illetőleg külölnek, csupán e tünet javulására vonatkoznak, mivel a szemhéj visszamaradása a lefelé irányitásnál igen kellemetlen, minek a szem épen az olvasásnál vagy más ily nézésnél különösen ki van téve. R e m a k H. arra emlékeztet, hogy kísérletek által már 1855-ben bebizonyította, miszerint a góczidegréndszer ingerlése a nyakon a felső szemhéj emelését hozza létre. Müller H. csak ezután mutatta, hogy a felső szemhéjon síma izomszálagok léteznek. A Basedow-féle betegség tüneteinek összete, a paizsmirígy, a szív s a szemhéj síma izomszálagainak egyidejű megbetegedése, mutatja, hogy a betegségnek közvetítője az együttérzideg-rendszer nyakrésze, melyről Bezold újólag kimutatta, hogy a szívmozgásra gyorsitólag hat, s melylyel Remak gyógykezelési tapasztalatai, az állandó villamfolyam szívgörcsrei hatását illetőleg, szintén megegyeznek. Hútételi eljárás a reczeg leválása esetében. Bowman (Ophthalm. Hosp. Reports 6. sz.) jelentést tevén az eddig tett kísérletek eredményéről eleve figyelmeztet, miszerint szándéka a mütevésben nem az volt, hogy a folyadék kiürittessék, hanem csak hogy közlekedés nyittassék a reczeg mögötti és előtti tér közt, melyen át az elválasztott savószerü folyadék inkább az üvegtestbe mehessen, semhogy a reczeg mögötti szivárgása által ezen hártyát az érhártyától mindinkább eltávolítsa. B. többnyire elaltatja betegeit, s hányát fektetvén viszi véghez a műtétéit, és pedig közönséges egyenes hályogtüvel, nem késsel mint Graefe. — A szúrás azon helyen történik, hol az elválasztott folyadék (szemtükörreli vizsgálat folytán) foglaltatik. Majdnem minden esetben egy-két csepp vagy a köthártya alá, vagy egészen kifelé a sebnyiláson keresztültfoly ki; hol pedig az nem történt, ott legalább a szövetek vizenyőssé lettek a seb körül. A szúrás maga nem fájdalmas, utána a szemteke feszültsége mindig kisebb lett s a beteg rendesen kellemetlen photopsiáról panaszkodik. — A beszúrás helye nem mindig ugyanaz volt, de mégis lehetőleg a két egyenes izom ina közt s 1/2 —X/K‘ távolságra a szaruhártyától esett. A tü hegye a szemteke középpontja felé volt irányozva; mert aléncsét csak ezáltal lehet biztosan elkerülni. B. különben úgy választja a beszúrás helyét, hogy a reczegnek lehetőleg egy már a látásra nem igen képes részét sebesitse meg; mit szintén elöleges működési vizsgálat által puhatolhatni ki. Hogy ha a reczeg leválása daczára még mindenütt érzel (percipirt), akkor a műtét kedvéért a szövetnek egy kis részét természetesen föl kell áldozni, de ezen veszteség különösen olyan közti helyen a nyert eredménynyel szemben aránylag kicsiny. Későbbi eseteiben B. még két tűvel egyszerre mütött, hogy nagyobb likat szakítson a reczegben, körülbelül úgy mint azt a tokhártyán tenni szoktuk. Az eredményre nézve B. állítja, hogy némely esetekben közvetlen és maradó javulást hozott a műtét, máskor nem használt, de káros befolyást sohasem gyakorolt. A javalatokat illetőleg pedig B. még tovább megy Graefénél, azt tanácsolván, hogy minél korábban mütegyünk, miután a többi eddig használt gyógymódok sikertelensége, valamint a betegség majdnem kivétel nélküli szomorú kimeneteléről már eléggé meggyőződtünk. Vegyesek. (Régi római collyriumok). Nehány év előtt Reimsban különféle római régiségek találtattak , melyek között sebészi eszközök, száraz collyriumok némi töredéke, s egy szemészi pecsétnyomó voltak. Fájdalom, hogy a collyriumokba vésett betűk az idő hosszúsága által annyira elmosódtak, hogy a pecsétteli összehasonlításuk teljes lehetetlen volt. E collyriumok, melyeknek némelyike sötétbarna, mások téglavörösek, kis, hosszúkás végükön vékonyodott darabok. Baudrimont s Duque nolle nehányat vegyileg megvizsgáltak. A barna collyrium nem olvadt fel sem hideg, sem meleg vízben, sem szeszben, sem aetherben. Vegyi alkatrészei : szervi anyagok, kovaföld (Kieselerde), barna rézéleg, vasföléleg (Ferrum hyperoxidatum), óloméleg s szénsavas mész. A veres collyrium ugyanazon alkatrészekkel birt, csakhogy vasban, különösen pedig ólomban gazdagabb volt, míg rezet csak igen keveset tartalmazott. Hogy miként alkalmaztattak e szerek szemvizekül, arról biztosat nem mondhatni. (Kiin. Monatsblaetter. Gaz. med. de Paris. N. 3. pag. 37).-IJH-— PEST, 1864. KHÓR és WEIN (előbb MÜLLER EMIL) KÖNYVNYOMDÁJÁBAN. (Dorottya-utcza, 14. szám).
