Szemészet, 1864 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1864-10-02 / 10. szám
Adatok a szemsértések esettanához. Joggal állították, hogy a mütételek a búvárkodó orvos - nak az élőni bonczolatokat sok tekintetben pótolhatják; ép oly mértékben szolgáltatnak a sértések dús alkalmat oly folyamatok tanulmónyozására, melyek a müszabályos műtétek által előidézett folyamatokkal nagy hasonossággal bírnak. De az életben előforduló sértésesetek közlése, nem is tekintve az imént említett fontosságot, már azért is különösen megfelel e lapok czéljának, mivel gyógykezelésük soha sem lehet kizárólag a szakértő feladata, de miután mindenütt előfordulnak, minden vidéki gyakorló orvosnak is ismernie kell azoknak sokféle alakjait és különösségeit. Ez okból ajánlottuk olvasóinknak Zander és Geisslernek a szem sértéseit tárgyaló kézikönyvét (1. ezen melléklet 4. sz.), s közöltünk már is fontosabb eseteket gyakorlatunkból. September hava ez idén különösen bővölködik idevágó anyagban, melyből ezennel a legtanulságosabb eseteket röviden vázolandjuk, ezen rovatot egyszersmind a jövő számokban folytatni szándékozván. N. J. kisasszony f. h. 5-én már kora reggel bekopogtat nálam, mivel fájdalmait alig tűrheti. Éjjel bal szemét egy szék sarkába ütvén, azonnal élénk fájdalmat érzett, melyhez azóta könycsorgás és homályos látás csatlakozott s mindinkább gyarapodik. Hideg borogatások nem szereztek enyhülést. A vizsgálat a köthártya alatti edényrendszer átalános belöveltségét mutatja; a szaruhártyán a kissé szűkült látától kifelé 3"-nyi hosszú, ívszerüleg lefutó, igen keskeny csík látható, mely szürkés színű s csak összpontositott világításnál észlelhető tisztán. Valódi állományhiányt a hámrétegben nem lehet találni. — % szemernyi eczetsavas szunyáinak bőr alá történt focskendése a fájdalmat azonnal megszüntette; azonkívül atropint csöppentettem be s gyöngédebb nyomkötést alkalmaztam. A fájdalom nem tért vissza; harmad napra a pírnak s a szaruhártya zuzódásának minden nyoma eltűnt. Bármily jelentéktelennek látszassák is ezen eset, a gyógyeljárást mégis nyomatékkai ajánlom ügytársaimnak. Ily zuzódások nem ritkán a szaruhártya genyedéséhez vezetnek, s anélkül is igen konok természetűek c§ fájdalmasak. Sept. hó 13-án Gr. J. gyöngyösi fiú hozatott hozzám, 9 nap előtt rajta ejtett sértéssel; egyik társa közönséges sárga nád-seprővel arczul csapta. Itt a sértés eredménye kézzelfogható volt. A kissé dagadt szemhéjakat szétterpesztvén, a szaruhártya alsó felében körülbelül l"'-nyi szélességű sárga csíkot látni, mely a külső szaruhártyaszéltől befelé mintegy 1 y2"'-nyira kezdődvén, innét vizirányosan halad egész a belső szaru szélig, tehát mintegy 4%"'-nyi hosszúságban, s a láta alsó szélét födi. Ezen sárga csík nyilván a seprőnádnak vékony szálkája, mely a halánték felől a szaruhártyába szuródván, ebben laposan tovahaladt, anélkül hogy a csarnokba hatott volna. A boritó hámréteg már annyira homályosodéit, hogy nem lehet eldönteni, váljon a sárga szin a behatolt testnek sajátszerű szine-e, vagy pedig genygyülemből ered, mely utóbbit az idegen testnek 9 napig tartó bennmaradásánál fogva bátran gyanítani lehete. A test behatolási pontján nem nyúlik ki a hámrétegből, úgy hogy megcsipni lehetne. Az említett csík mellől azonban tompa szöglet alatt egy második, sokkal rövidebb sárga csík indul ki, mely mintegy D/V'-nyi hosszúságban rézsut s majdnem ellenkező irányban, t. i. ki- és lefelé fúródik be a szaruhártyába, de nem fut el benne felületesen, hanem a csarnok felé eltűnik. A szaruhártya különben egész területében felületesen homályosodott, a víznedv zavartnak látszik, a láta alsó széle csekély behuzódást mutat, de egyéb kerületén is kissé rösten mozog; a fájdalom, fényiszony és a könyár jelentéktelen. Tehát sebzési szaru-szivárvány-]ob volt jelen, s a szálkák kivétele szorgosan volt javalva. Hogy az eljárás eredménye biztosittassék, a fiú következő nap (a gyermekkórházbai fölvétele után) hangyhalvaggal elkábíttatott. Először is a nagyobb szálkát vévén szemügyre, mindenekelőtt szivárvány-csipeszszel az ellenálló hámréteget távolitám el, mely a szálka behatolási helyét boritá: ezután a csipeszt a szálka irányában kissé befelé tolván, ezt megcsíptem s könnyű szerrel, mint kardot hüvelyéből, csatornájából kihúztam. Nem oly könnyű volt az eljárás a kisebb szálkánál ; itt a szálka behatolási pontjától befelé a lándzsaszerű kés hegyével mintegy l‘/2""-nyi hosszú bemetszést kelle tennem, úgy hogy a műszer hegye a szálka vége alá jutott s azt mintegy napfényre hozta. Erre ezen darabka is a csipeszszeí minden nehézség nélkül kihúzatott. Minthogy ezen eljárásnál egy csöpp víznedv sem ürült ki, világos hogy a szálkák sehol sem fúrták át tökéletesen a szaruhártyát. A két csatorna azonban, melyben a szálkák 10 napig voltak beékelve, ugyanazon kiterjedésben mint azelőtt a környező hám- és szaruszövet nagy fokú szürke homályosodásán föl volt ismerhető. A sárga színezet pedig a szalmasárga szálkák kivétele után teljesen eltűnt. A kezdődő szemrekeszlob ellen óvatosságból nadragulya-al cseppentetett be, valamint könnyebb nyomkötés is alkalmaztatott, hogy a felületes szaruhártyasértéseknél annyira jótékony mozgástalanságot eszközölje. Már 4 nap múlva a homályosodás csekély maradványaival, melyek hihetőleg nem sokára teljesen el fognak tiinni, s az izgatottság minden jele nélkül lehete a fiút haza küldeni. t Nem ritkák azon esetek, hol a szemteke zúzódása után hályogszerü homály támad a lencsében, anélkül hogy a lencsetok megrepedt volna. Következménye ez vagy azon kóros átváltozásnak , melyet a Morgagni-féle sejtek s lencserostok összeállásukban közvetlenül a zuzódás behatása folytán szenvedtek, vagy pedig másodlagos tünete az érhártyából kiinduló vérkeringési s táplálék! zavaroknak. Lawson legközelebb ily eseteknek egész sorozatát állította össze, melyeket alább köziünk, — minden szemész megbarátkozott e tünettel. W. J. 22 éves, 6 hóval ezelőtt kardvágást kapott, mely a bal szemöldökön csekély sebet s bal látatágulást okozott. A seb csakhamar begyógyult, a látatágulat miatt pedig lágerhez folyamodott, ki a szemtükörreli vizsgálatnál az üvegtestben kis terjedelmű homályosodást talált, mely valószínűleg a sugár test egyik vagy másik edényének repedése által hozatott létre. A láterő, mely már maga a látatágulás által is tetemesen csökkent volt, annak lassankénti elmúltával a beteg nagy megelégedésére ismét javult, úgy hogy e hó 10-én hozzám jött, korántsem, hogy szembajáról panaszkodjék, hanem hogy annak teljes gyógyulását velem megállapíthassa. — Az ekkor történt vizsgálatnál a bal látát körülbelül '/^"'-val tágabbnak, a szivárványhártya mozgását lassúbbnak, a közel tárgyakrai alkalmazkodást, a másik szemhez hasonlítva, kissé hátramaradottnak találtam. A lencse mellső kéregállományában le- s kifelé egy sajátságos, horgos alakú szürke homályt találtam, mely nyilván csak az utolsó időben támadt, mert különben nem kerülhette volna ki figyelmét sem Jägernek, ki a beteget többször megvizsgálta, sem pedig a beteg bátyjának, ki jól begyakorlott szemész, s csak nehány hét előtt vizsgálta a szemet. Üvegtest homályosodásnak ellenben nem találtam többé legkisebb nyomát sem. Ez esetben csakugyan nem lehet bebizonyítani, hogy a lencsehomály az üvegtest-homályosodással s tápláléki zavarokkal összefüggésben áll, szintoly kevéssé lehet az említettek után a zúzódás közvetlen következményének tekinteni. E szem különben még más különös sajátsággal is birt, a tülkhártyabeli visszerek a szemteke első felében oly annyira voltak kitágulva, mennyire még idült üveghályogoknál (Glaucománál) sem találhatók. E nagyon ritkán előforduló tünetet már tíz év előtt észleltem e szemen, midőn a beteget idült szemhéj gyuladása miatt kezeltem. Midőn az említett sértés után Jäger a beteget megvizsgálta, bizonyára tévútra vezettetett volna e különös tünet által, ha a beteg határozottan nem állítja, hogy én azt már tíz év előtt észrevettem. (Folytatjuk) 10*
