Szemészet, 1864 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1864-10-02 / 10. szám
76 tóvá teszi magát, gyönge domborüveg alkalmazása által. Mit tesz a tullátó vizsgáló ? Szinte rövidlátóvá teszi magát, még pedig erős domborüveg segélyével. Ha pedig ellenkezőleg a vizsgálandó szem rövilátó s így csak tullátó vizsgáló kaphatja a reczeg tiszta képét: akkor a rendeslátó vizsgáló gyönge, a rövidládó pedig erős homorú üveg által leend túllátóvá, s mindkettő ép oly tisztán fogja látni a kívánt képet, mint amaz. Szükséges tehát, hogy a vizsgáló mind saját mind a vizsgálandó szemnek törését ismerje. Azt föltesszük, ezt pedig épen a fönálló képbeni vizsgálat által nyerhetni el, ha ugyanis a vizsgálandó szem alkalmazkodási működése kizáratik; s épen ezért szükséges, hogy a vizsgálandó nem közeb hanem távolabbra eső pontra szegezze tekintetét. A látatágitás kezdőkre nézve az egyenest álló képbeni vizsgálatnál még sokkal nélkülözhetlenebb, mint a megfordított képbeni vizsgálatnál. Mert miután a szem háttere, egyenesen álló képbeni viszgálatnál a törő közegeken át úgy tűnik fel mint nagyitó üvegen (Loupe) át: innen következik, hogy azon láttér nagysága, melyet egyszerre áttekintünk, mint minden nagyitóüvegnél, az üveg nyílásának (illetőleg a rekesznek) nagyságától, továbbá szemünktőli távolától függ. Ha a rekesz lehetőleg közel áll szemünkhöz, akkor a láttér legfölebb oly nagy lesz, mint amaz. Szűk látáú szemek tehát nehezebben vizsgálhatók, mint tágabb látával bírók; ily esetben pedig annál inkább tanácsos, szemünket a vizsgálandó szemhez minél közelebbre helyezni, mi azonban a szemtükrözésbeni kezdőkre nézve a dolgot nehezíti, mennyiben ezek e nagyfokú közellá-? tásnál akaratlanúl alkalmazkodási feszülésnek engednek mely kőlönféleképen akadályukra lehet, különösen ha m ind két szem rendes látásánál párhuzamos sugarak felfogása igényeltetik. Ha kellő jártasságra jutottunk, szűk látán át is könnyű szerrel fogunk vizsgálhatni; csakhogy a majdnem elkerülhetlen alkalmazkodási erőltetés folytán a vizsgáló könnyen elfárad; s a szorgalmas szemtükröző még sokkal inkább van kitéve az alkalmazkodás túlzott megerőltetése minden következményeinek, mint a górcsöbuvár. A kezdő tehát mondjon le a vizsgálatról főnálló képnél mindazon esetekben, a hol az okosság a látatágitó szer alkalmazását tiltja, vagy a hol a beteg vonakodása azt úgyis kivihetienné teszi. A gyakorlottabb szemész azonban ily esetekben akképen segít magán, hogy a közönséges átlikadt központú homorú tükör helyett mást használ, mely kevesebb világosságot vet a szembe, tehát kevésbé izgatja a szivárványt. E tekintetben az eredeti Helmholtz-féle tükör ajánlható, mely több egymás fölé rakott simított üveglemezből áll; továbbá a Coccius-féle egyenes, valamint a Zehender-féle domború tükör. Az utób bi kettő, Ízület által domborlencsével van összekötve, mely a lámpafényt a tükrön központosítja, s különféle világossági fokot hozhat létre. Szóval, ily esetekben gyönge fényű tükör szükségeltetik, s ne higyje az olvasó, hogy a lángnak csökkentése, a mécsbél lecsavarása által hasonló szolgálatot tesz. A homorú tükörnek gyűjtő hatása az, a mely itt különösen szűkítő befolyást gyakorol alátára, s melyet sugárszóró tükrök használata által el akarunk mellőzni, mely azonban még akkor is tetemesen működik, ha olaj-lámpáinknál a bél lecsavarása által a láng tisztaságát és sárga színét hatalmasan csökkentettük. Ha légszeszlángot használunk, akkor csakugyan nagyfokú leszállítása esetében is tiszta sárga világot kapunk. Nem tágított látánál továbbá czélszerü, a másik szem et bezáratni, föltéve hogy a beteg elég ügyes a vizsgált szemet oly távol pontnak megfelelőenalkalmazni, melynek rögzítését a szem elé tartott, tükör által meggátolni kénytelenittetünk. Arról szólván, mikép kelljen a világítást a vizsgált szem káprázásának mellőzése végett gyöngíteni, mellesleg megjegyezzük, miszerint a szemtükrözésnél, valamint a hadjárat vagy a gége vizsgálátánal, korántsem vagyunk a müleges világításra szorítva, hanem hogy ellenkezőleg sok esetben a közönséges napvilágot is, előnyösen alkalmazhatjuk. E czélra legjobb, a közönséges napvilágot (nem pedig a közvetlen napsugarakat), az ablaktáblában levő mintegy tenyérnyi gömbölyű nyiláson át az elsötétített szobába ereszteni, s ezen világot homorú tükör segélyével a szembe vetni. Kórodákon ez azon elönynyel bir, hogy több tanuló több beteget egyszerre vizsgálhat, hol egyszersmind, az asztalok s lámpák mellöztethetvén, a létező tér jobban fölhasználható. Nem'hagyhatom érintetlenül az egyenest álló képbeni viszgálat egyik pontját, mely gyakorlati szempontból némi fontossággal bir. Azon kellemetlenséget értem ugyanis, melyet szemünk-, illetőleg orrunknak a beteg arczához való oly nagy közelsége okoz. En részemről a szemész legnagyobb bajai közé sorolom azon körülményt, hogy tüzetes kórhatározat érdekében gyakran perezek hosszáig kénytelen ozaenában vagy más kellemetlen szaggal járó kórban szenvedő betegnek bűzös lehelletét beszívni, mi a keresett szemész gyakorlatában korántsem ritkaság. Más részről meg kell említeni, hogy néha a betegek maguk, különösen a magasabb osztályú kényes hölgyek rosszul fogadják ezen majdnem közvetlen érintkezést az orvos arczával, hol az orrhegyek futólagos összekoczczanása sem kerülhető ki mindenkor. Mindazon nehézségek fölsorolása után, melyek vizsgálatnál a fönálló képnél különösen a kezdő elé gördülnek, még egyszer íigyelmeztetem az olvasót, miszerint ezen vizsgálatmód a tüzetes kórisme megállapítására nélkülözhetlen, s azért a jártasság benne minden esetre megszerzendő; más részről pedig arra intem, hogy a gyakorlatban igen czélszerü, e vizsgálatot mindenütt mellőzni, a hol csakugyan nélkülözni lehet. Ezek különösen azon esetek, a hol a kórisme a megfordított képbeni vizsgálat által tökéletesen megállapítható; továbbá azon esetok, a hol a megfordított képbeni vizsgálatból biztossággal lehet a szemtükrözés nemleges eredményér^ következtetni. Mert mivel az egyenest álló kép által a legtöbb esetben csak a már megfordított képben átnézetesen észlelt tárgyaknak nagyobbitását eszközöljük, azt majdnem mindig mellőzhetjük ott, hol ebben az ily tárgyak hiányát biztossággal megállapíthattuk. Igaz ugyan, hogy néha erős nagyobbitásnál egyet-mást fölfedezünk, a mi gyöngébbnél teljesen kikerülte figyelmünket; de ez átalában ritkán történik, s az, mit ily esetben találunk, csak alárendelt jelentőséggel bir a kórfolya - mat magyarázatára nézve. A következőkben előadandó szemtükörleletek átnézetes leírásában tüzetesen fogom megjegyezni, hogy melyiknél közülök nélkülözhetlen, vagy legalább lényeges fontosságú az egyenest álló képbeni vizsgálat; mindenütt azonban föltéve, hogy a vizsgálat a megfordított képben már eleve megtörtént, azon vizsgálat t. i. melynek nagy láttere arra képesít, hogy a kór fészkét és faját szinte mindig első pillanatra fölismerjük.
