Szemészet, 1864 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1864-10-02 / 10. szám

SZEMÉSZET.

Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 40-ik számához. Hirschler Ignác z tudortól.

10-dik szám. Vasárnap, October 2-án. 1804.

Tartalom : A szemtükörrel! vizsgálat. (Folyt.) — Adatok a szemsértések esettanához. — Adatok a „Basedow“-féle betegség kórjeltanához Graefe tanártól. — Mütételi eljárás a reezeg leválása esetében, Mr. B o w m a n-tól.— Vegyesek.

A szemtükörreli vizsgálat.

(Folytatás)

A vizsgálat egyenest (aufrecht) álló képben nagyobb gya- i korlottságot igényel a műszer kezelésében, mint a megfordított j képben, s amabban rendesen sokkal később juthatunk jártas- | ságra mint emebben. Útmutatásul közetkezö megjegyzések | szolgáljanak.

A beteg kellőleg tágított látával, mint fölebb emlittetett, szemeivel egyenlő magasságban levő lámpa' mellett ül, még ! pedig ehhez minél közelebb (3—6"). Nem szükséges, hogy a lámpa a vizsgálandó szem oldalán álljon, vagyis mindkét szemet vizsgálhatjuk, anélkül hogy a lámpa helyzetét változtatnók; csak arra kell ügyelnünk a lámpától távolabb eső szem vizsgálatánál, hogy vagy a lámpát kissé előre, vagy pedig a beteg fejét kissé hátra toljuk, nehogy — a tükör igen kis távolságra leven a szemtől — a beteg homloka s orra a lámpa-sugarakat elzárja.

Most a lámpából a tükörre eső világot a vizsgálandó szemre vetvén, ehhez a tükörrel együtt igen csekély távolságig (1/2—1") közeledünk. Ezután különösen két pontot kell szemügyre vennünk.

1. A vizsgálandó szem minden alkalmazkodási feszültségtől lehetőleg ment s olyképen irányzott legyen, hogy idegdombcsája körülbelöl a tükör és saját szemünk központja irá- j nyában legyen helyezve. Mindkét föltétel teljesítve leend, ha a beteg több ölnyire mögöttünk s egyszersmind a vizsgálandó szemmel átellenben levő oldalon egy pontot rögzíteni igyekszik. Ha például a beteg jobb szemét vizsgálom, akkor bal szemével a szobának mögöttem levő falát körülbelöl fejem magasságában rögzittetem, midőn is a távolság tetemes lévén, az alkalmazkodási feszítés kizáratik s a vizsgálandó jobb szem a társítás (Association) törvénye szerint kissé befelé, tehát szinte balra, a rögzítő bal szemmel párhuzamos irányba fordul, s itt is minden alkalmazkodási működés megszűnik. Ha pedig a beteg bal szemét vizsgálom, akkor jobb szemével fejem bal fele mellől a szoba hátterében levő falat rögzittetem, midőn ugyanis a vizsgálandó bal szem a kellő párhuzamos irányba jő, kissé befelé (azaz jobbra) fordulván.

2. Részünkről azon kell lennünk, miszerint a tükör s j egyszersmind saját szemünk központja egyenes vonalba kerüljön a vizsgálandó szem látájának központjával, mivel akkor a vizsgálandó szem csekély befelé-fordulása által annak épen szemünk irányába kerülő idegdombcsája észlelhetövé válik. E czélra csak a mintegy kendermag nagyságú, kerék, fekete foltocskára kell ügyelni, mely a tükör foncsortalan központjának vagy Ilkának kifejezése, s mely foltnak a vizsgálandó szem látájára kell esnie. Valameddig ezen foltot a szivárványon vagy még a tülkhartyán látjuk, a láta csak kevéssé

világitva vagy épen feketének látszik; mihelyt azonban a fekete foltocska a látára esik, ez azonnal piros fényben tűnik fel.

Eddig eljutván, mindaddig közeledünk a vizsgálandó szemhez míg a kivilágított látatérben reczegedényt veszünk észre. Most ezen edény irányát kell szemügyre venni, s a tükörnek igen gyöngéd fordulatai által a fényképet vagyis inkább annak szóródási körét azon irányban tova mozdítani, mely felé az edény vastagsága gyarapodik, s ilyen módon annak eredetéhez azaz a látideg lemezéhez jutunk. Ezen utóbbi eljárás azért szükséges, mivel e vizsgálati modornál, mint már említve volt, csak kis láttért kapunk, melybe a szem hátterének egyes részleteit csak egymásután hozhatjuk akként, hogy a világnak majd egyik majd másik irányban szabjuk útját. Esetlegesen történhetik ugyan, hogy a vizsgálandó szemnek említett irányzásánál annak idegdomcsája azonnal az első pillanatban tűnik föl aláttérben, rendesen azonban csak a reczegnek avval határos darabja mutatkozik, melynek edényei legjobb útmutatók magához a látideghez.

Ismételve kell megjegyeznem, hogy ez eljárásnak sem ezen, sem más jobb leírása nem leend képes a kezdőt azon nehézségeken túlsegiteni, miket különösen az egyenes képbeni vizsgálatmód, mely közvetlen vizsgálatnak is mondható, eléje szokott gördíteni. Csak szorgalmas és kitartó gyakorlat küzdheti le azokat, de ekkor csodálandjuk az eljárás könnyű voltát. Hogy pedig a műszerrel való bánást mégis oly körülményesen irom le, ez csak azért történik, mivel könyveink egyikében sem találok valóban gyakorlati útmutatásokat e tárgy körül, olyanokat tudnillik, milyenek a szóbeli oktatásnál szoktak adatni; én pedig azoknak hiányát annál jobban értem, minthogy saját szemtükörreli gyakorlataim kezdetén magam is, minden előszóvali oktatás hiányában, szinte ily kevéssé tanulságos gyakorlati útmutatók vezérlete alatt voltam kénytelen az ismeretlen pályán haladni.

Mindeddig csak a fegyverzetlen (javitó üvegek nélküli) tükörről szólottám, hogy mindenek előtt átnézetét adjam a vizsgálat kézfogásainak. Azonban az előbbiekből tudja az olvasó, miszerint az eddig vázolt tükörvizsgálat, mind a vizsgált mind pedig vizsgálandó szem törésének csak bizonyos föltételei alatt adhatja a szem háttere egy részének világos képét. Ha ezen föltételek nincsenek jelen, akkor legjobb esetben a reczegedények vagy a látidegenek zavart elmosódott képe lesz látható; azért is a kellő javitó üveg által, mely a tükör mögött lévő kapocsba helyeztetik, igyekszünk ama föltételeknek megfelelni. Egy példa lehetőleg földeritendi a láttani folyamatot. A múlt számban közölt mintából kitűnik, miszerint rövidlátó vizsgáló minden javitó üveg nélkül lát tiszta képet, ha a vizsgált szem tullátó. Mit tesz ily esetben az emmetropicus vagyis rendes szemalkatú vizsgáló? Rövidlá-