Szemészet, 1864 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1864-09-04 / 9. szám
G7 68 teiről akarunk szabatos ösmeretet szerezni magunknak; sőt sok esetnél maga a kórisme helyes megállapítása elkerülhetleniil igényli a részletek pontos megbecslését. A fennálló kép vizsgálata a megfordítottéhoz tulajdonképen úgy aránylik, mint a jelentékeny nagyításnáli látás a csekélyebb nagyításnáli látáshoz, továbbá mint a szűk láttereni látás a szélesb láttereni látáshoz, azaz e viszonyok a górcsőnél tapasztaltakkal tökéletesen ugyanazosak. Ha a górcsővel vizsgálunk valamely tárgyat, akkor mindenekellőtt csekélyebb fokú nagyítás segélyével a tárgy szervezetének vagy szerkezetének átalános áttekintésére iparkodunk, és csak ennek utánna törekszünk nagyító eszközeink lassankénti gyarapítása folytán az apróbb részletekbe behatolni, és igen korlátolt helyen az itt jelentkező legfinomabb elemeket külön-külön szemügyre venni, épen úgy mint — hogy példával éljünk — ha valaki idegen földet oly magaslatról tekint meg, mely az egész térségre szabad kilátást nyit, és innen szemlélve a folyók mentét, a hegyek lánczolatát, a helységek rendeződését, csakis átalános tudalomra jut; holott arra, hogy mindezeket a legkisebb részletekig pontosan megismerhesse, kifürkészhesse, okvetlen szükséges a magaslatot odahagynia és a tárgyak legközelébe jutnia. Bármily helyesen fejezzék is ki e hasonlatok a viszonyt átalánosságában, mennyiben t. i. azok a kisebb vagy nagyobb fokú nagyításra, a szükebb vagy tágabb láttérre, a közel vagy távollátásra vonatkoznak; még sem elégségesek e hasonlatok a kérdéses két vizsgamód különbségének jelzésére, miután itt egy körülmény, mely ama hasonlatokból hiányzik, nehéz súlyt vett a latba. Az összetett górcsőben ugyanis mindkét ízben — a gyönge nagyításnál ép úgy mint az erősnél — a vizsgált tárgynak megfordított valódi képét látjuk; a másik még meszszibbröl idézett és már e miatt is sántitóbb hasonlatban pedig mindkétszer magukat a tárgyakat látjuk; míg a mi esetünkben az előbb tárgyalt vizsgamód segélyével a reczeg megfordított képét nyerők, a kérdéses második mód által pedig — saját szemünkkel fogván fel, és saját reczegünkön egygyitve képpé a vizsgált szem törközegeit elhagyó sugarakat — magát a fennélló képet látjuk. Már pedig az utolsó körülmény, a két vizsgamódnak összehasonlítás általi értékbecslésénél sokat nyom egyrészt azért, mert az utóbbi eljárás nyomán láttani segédszerektől jóformán függetlenül saját szemünkkel láthatunk és ez által másrészt a látottaknak sokkal határozottabb — mert szokottabb — képét nyerjük. Kiki ösmeri a tárgyak nagyító üveg (Loupe) általi jelentkezését. Nagyjából tekintve a dolgot, a fennálló kép nyomozásánál ugyanígy jutnak a sugarak szemünkhöz. Itt is, a már föntebb említett módon felállított lámpa sugarait homortükrünk segélyével beigazítjuk a vizsgálandó szembe, de tükrünket nem tartjuk többé 10—12" távolban a szemtől, hanem sokkal közelebb, mintegy '/2 — l"-nyire és a tükör hátszínére közvetlen odatartott szemünkkel nézünk be a megvilágositott látába. Ezek folytán bizonyos körülmények között legott észrevesszük a szemháttér egy részének éles, tiszta képét; más körülmények között azonban éles, tiszta képet csak úgy nyerünk, ha vagy a tükör hátszínén létező kapaszba (Klammer) illesztünk javító homor- vagy domborüvegeket, vagy pedig saját szemeinket fegyverezzük fel hasonló javító üvegekkel. — Vizsgáljuk meg e körülményeket sorjában. A vizsgálandó szem lencséje nagyitó üvegk ént szerepel a vizsgáló szem részére; már most mind a vizsgáló, mind a vizsgált szem törviszonyaitól függ a segédeszköz ök és mily segédeszközök szükségessége vagy fölöslegessége arra nézve, hogy éles képét nyerjük a vizsgált szem reczegének. 1. Ha a vizsgált szem emmetropikus, azaz rendes térerejű, avagy ha a reczeg a törkészlet főgyútávolában fekszik, akkor az alkalmazási készlet nyugállapotában a sugarak egyközüen vettetnek vissza; ha már most saját vizsgáló szemeink hasonlóképen rendes alkatú és így alkalmazási készletünk nyugalmi állapotában reczegünkön egyközü sugarak egyesítésére képesített, akkor — föltéve — hogy közelrögzitési czélokra alkalmazási készletünket teljes nyugalomra begyakoroltuk, éles képet nyerendünk. Ha e gyakorlottsággal nem bírunk, a tükör mögé gyönge homorüveget (18) helyezve az egyközü sugarakat könnyed széttérésre késztetjük és így jutunk a megvilágositott részek tiszta felfogásához, de már ez esetben az alkalmazási készlet ép oly segédkezésével, mint közel lévő tárgyak szemléleténél: olvasásnál, írásnál, s. a. t. De ha a vizsgáló szeme myopikus, azaz csakis széttérő sugarak egyesítésére alkalmas, akkor a tükör mögé oly homorüveget kell helyezni, melylyel távol levő, azaz egyközü sugarakat küldő tárgyak élesen fogatnak fel. Ha pedig ellenkezőleg hypermetropikus a vizsgáló szem, tehát csakis összetérő sugarak egyesítésére képes, akkor az imént felhordott okokból a tükör hátszínére megfelelő domborüveg illesztendő. 2. Ha a vizsgálót szem myopikus alkatú, a reczeg tehát távolabb esik, mint a lencse főgyútávola (rövidség kedvéért az összes sugártörési készlet helyett lencse kitétellel élünk), akkor a kilépő sugarak nem lesznek egykőzűek, hanem többékevésbé összetérők. A vizsgáló rendes alkatú szeme tehát a sugarak gyönge szétterítését, vagy legalább egyközüvé tételét homorú üvegek igénybe vételével eszközli (12—18), mint láttuk az 1. alatt. — A vizsgáló myopikus szeme mintegy 8—4 fokú homorüveggel képes a többé-kevésbé összetérő sugarakat többé-kevésbé széttériteni oly fokú homorüveggel, mely mindkét szem myopiáját semlegesíteni képes. — De itt a vizsgáló hypermetropikus szeme, mely összetérő sugarak felfogására van képesítve, minden javító üveg nélkül tisztán látja a tárgyakat. 3. Végre ha a vizsgált szem hypermetropikus, azaz ha a reczeg a lencse gyútávola előtt fekszik, akkor széttérő sugarak jönnek ki belőle. A vizsgált szem sugárszéttérése, illetőleg hypermetropiája fokához mérten fog a rendes szemalkatu vizsgáló gyöngébb, a hypermetropikus erősebb dombor javító üveget igénybe venni, amaz a sugarak széttérésének mérséklésére, ez azoknak többé-kevésbé összetéritésére. De itt a myopikus minden javítás nélkül is igen kényelmesen lát, mert szemalkata épen széttérő sugarak felfogására van képesítve. De mindezen esetben épen úgy látunk csupán virtuális képeket, mint valamely nagyító üveggel vagy pedig szinházi látcsővel, mely utóbbinak mintájára szerkesztette Brücke a maga nagyító üvegét (Brücke’sche Loupe) kis távoloknáli vizsgálatra. Cbolestearin -jegeczek az üvegtestben. Azon esetek, melyekben a nevezett kórtünet mintegy önállólag más kórboncztani változásoktól függetlenül s még meglehetős jó láterő mellett a gyakorlatban előjön, igen ritkák , mely oknál fogva egy a minap észlelt hasonló leletnek a tisztelt olvasókkali közlését el nem mulaszthatom. Sz. J. 53 éves, kegyes-rendi tanár állítja, hogy fiatal korában mind távolra mind közeire jó láttehetséggel birt, de körülbelöl 23 év óta olvasás s Írás alkalmával középszerű dóm-
