Szemészet, 1864 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1864-09-04 / 9. szám
69 70 ború üvegekkel élt meglehetős sikerrel; azonban a lefolyt mártius hóban történt meghűlés s könnyű csúzos baj következtében némi látzavar lépett fel, mely leginkább abban állt, hogy távollevő tárgyakat fátyolosán s még a nyomtatást is zavarosan látta. Ezen látgyengeség azóta mindkét szemben naponta szaporodott, úgy hogy most csak igen nagy betűket képes megismerni. A bal szem nagyobb mértékben gyenge mint a jobb. A működési vizsgálat mindkét szemben ép láttért, rendes össz'etérést (Couvergenz) s a láttehetség oly csökkenését találja, hogy a Jaeger-féle 18 próbanyomtatásból 10"-ra csak igen nehezen bir egy pár szót olvasni , távolról pedig minden kisebb és nagyobb tárgyat vékony fátyollal burkolva lát. Ezen látgyengeség sem domború sem homorú üvegekkel nem javul, csakhogy állítása szerint a távol fekvő tárgyak gyenge homorú üvegekkel mintegy világosabban tűnnek fel. A láták resten mozognak, izgatottság vagy lob tünetei pedig sem a külső részek, sem a szivárványhártya, sem a látában nem találhatók. A bal látát mesterségesen kitágítván, ferde világitásnál kiterjedt zavarosságot (diffuse Trübung) lelek a közegekben anélkül, hogy a lencse valamelyik részébn körülirt pont, vagy vonalszerű homály mutatkoznék. A szemtükör pedig azonnal felfedi a látzavar közvetlen okát. Az egész üvegtest t. i. a lencse hátsó tokjától kezdve egész a reczeg felületéig nagy menynyiségü apró, ezüstszínű fénylő lemezecskéket mutat, a melyek majd sűrűbben csoportosítva, majd nagyobb távolságban vannak egymástól elhelyezve, s a mint mondom az üvegtest valamennyi rétegeit elfoglalják. A fényes ezüstszínű testecskéken kívül ép oly számos, hasonló nagyságú fekete pontocskák mutatkoznak, s ezen kétféle szinü pontokból álló testek oly sajátságos látványt eredményeznek, mintha az üvegtest ilyen szinü porzóval volna behintve. Figyelmesebben vizsgálván e tüneményt, kiderül, hogy a két szín nem különböző lemezeknek tulajdona, hanem hogy ugyanazon lemezecske vagy pontocska majd ezüst, majd kőszén fényben ragyog, a szerint amint tőle a világ sugara visszatükröződik vagy sem. Minél mélyebb réteget vizsgálok, annál pompásabb lesz a látvány, mert itt a világos rózsaszínű láttér, a reczegedény élénk piros színe, az ezüst és végre a kőszénfényű pontocskák oly színjátékot képeznek, minél szebbet szemtükörrel alig láthatni. Mind a kóros anyag székhelye, mind természettani tulajdonai kétségen kívülivé teszik a mibenlét meghatározását. Könnyen ráismerni a Cholestearin jegeczekre , ha csak egyszer is láttuk azokat az üvegtestben. Az üvegtest maga még csak kis mértékben látszik fellágyultnak, minthogy a jegeczek a szemteke mozgásai alatt vagy mozdulatlanul maradnak helyükben, vagy igen csekély mozgást mutatnak. Azért Synchi sis scintillaas-ról tulajdonképen itt nem lehet szó, de alkalmasint nem sokára az üvegtest belalkata mindinkább felbomolván, a Cholestearin-jegeczek a szokott nagy mozgásokat fogják tenni, s majd aztán a szemteke legkisebb reszketőse alkalmával tökéletes ezüst-eső-féle tüneményt fog létre hozni. Ugyanabban a jobbszemben még egy másik ritkább kórjel is található, t. i. a reczeg idegrostjainak veleszületett részletes homályosodása. Ugyanis a látideg alsó belső szélén egy, 2—3 vonalnyi széles s czafatos sárga reczeg-darab létezik, mely át nem látszó mint ezen hártya többi része, úgy hogy sem az alatta fekvő érhártya vörös színét, sem az itt lefutó reczegedényeket nem venni észre, sőt inkább minden ráeső világosság majdnem erősebben tükröződik vissza, mint magától a látideg korongjától. Ezen, a legczélszerübben tüzlánghoz hasonlítható tüneményt a szemtükőrreli vizsgálat első időszakában lefolyt reczeglob maradványának nézték, mely tévedésbe én is csak azért nem estem, mert egyike az első hasonló eseteknek egy ügytársam különben egészen ép szemében fordult elő, hol sem látzavar, sem lobos körfolyamatról nem lehetett szó, minthogy a tünetet is úgyszólván csak esetlegesen, a mindkét szemben egyaránt létező hypermetropicus fénytörés ellen javalandó szemüvegek érdekében tett szemtükrözés alkalmával fedeztem fel. Most már nem kételkednek, hogy veleszületett sajátság, mely abban alapszik, hogy a leirt részben az idegrostok kettős hüvelylyel bírnak, mint valamennyi más körzeti idegrostok (a reczeg rostjait kivéve) s azért nem átlátszók. A látérzés vezetésére ép oly alkalmasak lévén, mint a többi látidegrostok, habár a világosságot maguk keresztül nem eresztik, s mintegy az idegkorongnak nagyobb kiterjedést tulajdonítván, a szem működésében semmi akadályt sem hoznak létre, s egyedül az úgynevezett vak foltnak (blinder Fleck) megfelelő nagyobbulást okoznak, mint azt az említett ügytársamnál 1859-ben Czermák tanár úrral együtt rajzban és méréssel ki is mutattam. Az itt leírt kóreset tulajdonképi alaptünetéhez visszatérvén, meg kellene fejtenem, mi úton s mi kórfolyamat következtében fejlődnek ezen Cholesterin-jegeczek. Tudva van, hogy ezen kérdés még más testrészekben sincs elegendően felderítve, s hogy ezen zsíranyag képletei a legkülönbözőbb izzadmányos s izzadmány nélküli változások kíséretében jönnek elő. A mi esetünket illetőleg csak az jegyzendő meg, hogy sem a reczeg, sem az érhártya valamelyik részében lobos tünetek vagy valamely lefolyt lobos állapot maradványai nem lelhetők fel, s hogy így csak minden lob nélkül eredt táplálási hiányt kell a különben is némileg rejtélyesen táplált üvegtestben feltennünk. A másik szem még nem mutat ugyan hasonló jegeczeket, de az átalános homály jelenlétén nem kételkedem, miszerint nem sokára ugyanazon tünetek jöendnek elő. Végre meg kell emlitenem, hogy 15 évi önálló gyakorlatomban csak két hasonló esetet tapasztaltam, melynek egyike (mit fájdalom csak egyetlenegyszer vizsgálhattan) leggyönyörűbb ezüsteső, tehát előrehaladt üvegtest felernyedése daczára igen apró betüjű nyomtatást még elég folyékonyan birt olvasni. Atropin általi mérgezés, — szunyái (morphium) bőr alatti befecskendezése, — gyógyulás. Az atropin gyakori használata következtében a szemészeti gyakorlatban könnyebb vagy súlyosabb fokú mérgezések nem oly gyéren fordúlnak elő; a mérgezés vagy az atropinnak a könnyekkeli lenyeletére, vagy pedig más , belső használatra egyidejűleg rendelt szerekkeli fölcseréltetése által történvén. A következő eset, melyet Pagenstecher a „Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde“ májusi füzetében közöl, érdemes, hogy tágabb körökben ösmertessék, mivel egyrészt mutatja, mily óvatossággal kell a szer adagolásánál élnünk, másrészt pedig, mivel a szunyái (morphium) bőr alatti fecskendezésének fényes sikerét tanúsítja. Pagenstecher január 16-án, reggeli 83/4 órakor egy beteghez hivatott, a ki még egy órával előbb teljesen eszénél volt. A közép testalkatú, férfikora derekán álló beteg ágyában térdelt előre hajlott föltesttel, borzasztó fölindulással kotorászott párnái között, mintha valamit keresne, ajkait s fogai között levő duzzadt nyelvét folytonos dadogás közt mozgatá, anélkül, hogy csak egy némileg érthető szót is szólhatott volna ; tekintete vad és merő volt, feje lázas-forró, arczszine kékes; a felületes, tekerődző visszerek duzzadtan telvék; a láták legnagyobb fokig tágulvák, fény behatására legkevésbé sem mozdúltak meg; érlüktetése 130, erős és teljes; folytonos erőltetés a vizelésre, anélkül, hogy csak egy cseppet vizelhetett volna, nagy érzékenység a hólyag tájékán, erectiók, szünteleni eroticus mozgások testének felső részével; — ez volt a betegség képe, melynek rémteljes benyomása azonnal azon gyanút ébresztették, hogy itt heves mérgezés van jelen. Csak öt erős omber fáradozásának sikerült, a beteget hátára fektetni s e helyzetben megtartani, mert minél erélyesebb volt azoknak fáradozása, annál nagyobb lön a betegnek ellentállása, s ily körülmények között képzelhetni, mily bajos volt a betegen eret vágni, de sem az érvágásnak, sem a gyakran váltogatott hideg borogatásoknak a fejre nem volt semmi befolyásuk, sőt ez utóbbiak a betegnek ínyére sem látszottak lenni, mert csak erőszakkal tartathattak meg. Fél óra múlva nehány kanál Aqu. laxativ. nyújtatott, s a beteg csak nagy 9*
