Szellemvilág, 1874
3. füzet
169 megkülönböztetésre szükség nincsen ; de ha már a gyökszavak tőjéről és a származtatott szavak tőjéről kell beszélnünk meg- különböztetőleg, akkor inkább használjuk röviden a gyök és a tö elnevezéseket, s ne keressünk a gyök elnevezés alatt valami ábrándszerüt, a mi a beszédrészeknek keretén kívül esik. A gyök és tő elnevezéssel tehát igen helyén vagyunk a magyar ban, hol az egymásra következő három, négy képző mellett gyöknek marad mindenkor azon szótag, melyet képzőre és egy más beszédrészre fölbontani többé nem lehet. A mi már illeti magát a declinatiót, ennek betanulása végett se a magyarban , se a latinban , se a görögben nincs arra szükségünk , hogy a származtatott főneveket egymástól megkülönböztessük; a görögben még is az a haszon ebből, hogy a származtatott főnévnek bizonyos declinatio felel meg az értemény szerint. A ragozást mindig a végzet határozza meg, legyen bár ezen végzet a gyökfőnév véghangja, végtagja, vagy a származtatott főnévnek képzője. Hogy a képző és a rag között különbség van, azt tudni kell minden nyelvésznek; a képző főnevet állít elő egy más beszédrészből a nominati- vusban, vagyis azon alakban, melylyel a dolog megneveztetik; a rag pedig arra való, hogy viszonyba hozzon valamely dolgot az alanynyal, tehát a mondatnak különféle részeit állítsa elő az alanyon kivül. A ki 'tehát azt mondja, hogy a latin vagy görög főnév a nominativusban ragozva van , mondattani képtelenséget állít. Valóban nevetséges dolog volna azt mondani, hogy a főnévképző egyúttal ragozva is van, ekkor ugya- is két részből kellene állania, a mit legalább is a fm és az r\ képzőkről csak a bolond állíthatna; épen ug^ nevetséges dolog azt állítani, hogy a gyökfőnévnek ragra van szüksége a nominativusban, midőn a képzőnek nincsen rá szüksége. A főnév mindenféle végzettel alany gyanánt szolgálhat a magyarban; a latinban és görögben csak bizonyos végzetek állíthatják elő minden toldalék nélkül a nominativust, például: vir, liber, culter, sál, sol, mel, fel, ren, splen stb. az tjv, cov, j70, wq s némely más végzetek a görögben, melyekhez egyszerűen járul a genitivusnak ragja az 0£. Számos főneveknek véghangja vagy végszótagja a genitivusban s igy a többi esetekben is elesik s azon szint adja a dolognak, mintha szinte rag volna, miként a többi eseteknek ragjai. Ámde ha egy része a főneveknek nem szorult ragra, természetes következtetéssel a másik résznek sincs arra Az országos kozéptanodai tanáregylet közlönye.
