Szellemvilág, 1874
3. füzet
170 legkisebb szüksége; az a valami tehát, a mi a genitivusban elesik, nem rag, hanem csak egyszerű toldalék. Midőn tehát azt mondja K. L., hogy én a neveknél a tőt és a ragot nem különböztetem meg, hanem csak a nominati- vus végzetéből indulok ki, a mondattani képtelenséget pártfogolja, mely a divatkórságnál fogva szintúgy a latin, mint a görög nyelvben már elharapózott. Az újabb nyelvészeknek azon eljárását, mely szerint a nominativusban tőt és ragot különböztetnek meg, olyasminek tartom , melyről el lehet mondani, hogy mivel a régi fejtegetés egyszerű, világos és érthető volt, épen azért gyanús volt a német tudósok előtt, s valami feltűnő, tudományos modorba kellett azt burkolni, mely a tanulónak eszét is beburkolja egyszersmind. Tapasztalásból állíthatom, hogy azon tanítványaim , kiket mások keze alól kaptam a latin vagy görög tanulmány folytatására, a főnevek körében tiszta fogalmakkal nem bírtak s a genust illetőleg tökéletesen tájékozatlanok voltak. Nem képzelhetek magamnak tudóst, a kit ne érdekelhetne annak tudása s maga is ne vágyódnék határozottan tudni, szintúgy a latin mint a görög nyelvben: minő végzetekkel bírhatnak a III. declinatiónak főnevei a nominativusban, tehát mint tőszók, melyeknek geni- tivusa csak nem létezhetett hamarább mint magok eme tőszók; és ha lehetséges, okát is fürkészszük, miért használtatik kizárólag egy vagy más végzet e czélra, mellőzésével egyéb hangoknak, holott más nyelvek e tekintetben épen nem válogatósak? A latin nyelvben még azt is tisztán meg kell különböztetnünk, mely végzetek sajátjai ennek a nyelvnek, melyek azok, melyeket a görögből vett át és idomított a maga geniusa szerint, s melyeket tartott meg eredeti görög alakjukban mint csak vendégeket ? Ezután következik csak annak előadása, mihez járul tulajdonképen a genitivusnak is vagy os ragja, s minő változás történhetik a tőszónak végtagjával és miért ? Mind erre megfelel bizonyára a nyelvnek saját geniusa, mely a maga körében önállólag fejtette a nyelvet s uralkodni tudott minden kül befolyáson. Ekképen látjuk azt, hogy a hat néma mássalhangzóval latin főnév, lac és caput kivételével, nem végződik, hanem a torokhangokból s hozzájárulása által lett x, az ajakhangokból ps, a nyelvhangokból ellágyulás által s, s miután az is genitivus rag nem mindig a nominativus végzetéhez, az x és ps végzetnél az s elvetésével vagyis ennek Az országos középtanodai tanáregylet közlönye.
