Szellemvilág, 1874
1. füzet
Az uj tanterv. 45 helyén volna, de nem elégséges, mert csak egy részét képezheti az irálytannak; s akkor sem történeti, hanem irálytani szempontból kezelendő. Ezt a tárgyat se lehet talán befejezni a III. osztályban, miután az időnek egy részét a mondattan folytatása vette igénybe. A IV. osztály azonban mindamellett is befejezheti az Ékes irálytant és a Verstant, mely két ága a nyelvtani oktatásnak megkívánja, hogy ne különös magyar, hanem általános szempontból kezeltessék, úgy hogy a latin, görög, német nyelvtanár annak hasznát vehesse, arra hivatkozhassék s a maga szempontjából csak bővíthesse azokat. Ekképen válhatik csak fontos tantárgygyá a magyar nyelvtani oktatás, a mi eddigelé nagyrészt figyelmen kívül hagyatott, az oktatás nagy hátrányára. A költészettan és szónoklattan ugyanezen tekintet alá esik; az pedig magától értetik, hogy az irály különféle nemeinek ismertetése általános szabályokat tartalmaz, s mindennemű irodalomnak példányaira hivatkozhatik. Rendszeres tudományos oktatás nélkül nem fogunk képezni tehetségeket, kik a nagyobb föladatokkal későbben megmérkőzhessenek ; a gymnasiumnak silányul tanított növendéke az egyetemen csak vesztegetni fogja idejét. A rendszeres oktatást nem lehet csak úgy sebtében játszva végezni; s hogy mit akar a tanterv elérni hetenkénti két órával a III—VI. osztályokban, hol tehát csak 60—65 óra jutna egy évre, s hol minden össze van halmozva, fejtegetés (rendszer nélkül), próza, költészet, alig lehet ahoz értő egyénnek elképzelni. Fölületes megízlelése mindennek, alapos ismeretből minél kevesebb! Azt hiszik ők, hogy az elmélet hiányát majd kipótolja a gyakorlat! Röviden tehát oda megy ki a dolog, hogy a három alsó osztályban a nyelvtanítás egyedüli czéljának csak is a rendszeres fejtegetéssel párosult folytonos elemzés s ezzel kapcsolatban a helyes olvasás, irás s utóbb a fogalmazás tekinthető ; hogy a rendszeres fejtegetés a többi osztályokban is fődolog s az oktatásnak fokozatait megelőzni, megzavarni nem szabad ; hogy rendszeres fejtegetés nélkül puszta gyakorlati eljárással alapos ismeret nem szerezhető; hogy a rendszeres oktatásra kiszabott hetenkénti három óra soknak épen nem mondható s talán csak félig-meddig elegendő; két órával pedig semmire
