Szellemvilág, 1874

1. füzet

46

Ai uj tanterv.

sem megyünk; hogy a nyelvtanárnak megvan a maga önálló fontos föladata, melyet más tananyaggal vegyíteni épen nem lehet, összekapcsolni pedig azért nem czélszerü, mert vagy az egyik vagy a másik áldozatul eshetik a kétrendbeli külön iránynál fogva; az lenne pedig a legnagyobb veszteség az egész gymnasiumra kihatólag, hogy ha a nyelvészeti oktatás kezeltetnék silányul, mert magán szorgalom ezt pótolni aligha képes volna. Ennél fogva tehát az uj tanterv nem elöhaladást eredményezne a magyar nyelvtanban s közvetve az összes nyelvészetben, hanem azon jó irányt is, melybe az e nembeli oktatás már-már tereltetett, végképen megsemmisítené.

III.

TÁRSULATOK és FOLYÓIRATOK.

Eme szintere a szellemi működésnek oly kiterjedéssel bir, s a helyeslendö vagy megrovandó dolgoknak oly nagy tömege áll előttünk, hogy a legjobb akarat mellett is alig tudjuk megválasztani az idő és körülmények szerint legalkalmasabb tárgyat. Ez alkalommal egy nagyon is elmérgesedett kérdésre esik választásunk. A jesuitákra vonatkozólag rohamos mozgalom indult meg egy idő óta a tanácskozó termekben, a hírlapok hasábjain, a magánkörökben, mely mozgalom végre praegnans kifejezést nyert egy Toldy István által irt s igen tetszetős alakban kiállított munkában. Mi ezen támadást jóformán közönyös, nyugodt kedélylyel néztük, s nincs érdekünkben azon szerepre áhítozni, hogy akár a támadókat bátorítsuk, akár vitába keveredjünk velők azon kérdés fölött: vájjon pártolható-e a jesuita-rend, vagy talán veszedelmes intézetnek tekintendő a társaságra nézve. Mi csak azt követeljük, hogy a felhozott adatok valók legyenek, miért is az e téren mutatkozó hazugságot vagy tudatlanságot kimutatni el nem mulasztjuk. Azon perpatvar, mely J. J. tanár és egy névtelen közt a helybeli „Szamos“ czimü lap hasábjain folyt, némi tekintetben csupán csak helybeli érdekkel birt; egynémely