Szekszárdi Vasárnap, 2017 (27. évfolyam, 1-45. szám)
2017-06-04 / 21. szám
^ SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2017.június4. Rendhagyó rendelésen kutatták a bajokat Újvárosban Jubileumi 25. alkalommal várták a pácienseiket május 19-én a Szent István házba, az Újvárosi Egészségnapra. A Tolna Megyei Balassa János Kórház szakdolgozóinak közreműködésével volt csontsűrűség és vérnyomásmérés, ellenőrizték a vércukorszintet, de a szembetegségek kiszűrésére is akadt mód az írisz-diagnosztikán. A résztvevők kiszámolhatták testtömeg-indexüket, a korosabbak pedig megbizonyosodhattak arról, jól hallanak-e, és hogy az Alzheimer-kór nem veszélyezteti őket. A pénteki alkalom újdonságaként - a Máltai Szeretetszolgálat segítségével - tüdőszűrést is végeztek egy erre kialakított speciális betegvizsgáló buszban. Délben dr. Karagity Eliza bőrgyógyász tartott szűrővizsgálatot, valamint előadást és tanácsadást. Ez is rendhagyó szolgáltatás volt a korábbi évekhez képest. Az egészségügyi napok állandó vendége, dr. Kertész Ágnes, a kórház pszichiátriai osztályának vezető főorvosa ezúttal a szédülésről és tüneteiről beszélt népes hallgatóság előtt, majd a probléma megszüntetésére hatásos gyakorlatokat is bemutattak az udvaron. A program alkalmával szemüveget is lehetett készíttetni, de visszavárták a lejárt szavatosságú, illetve a már nem szedett gyógyszereket is ellenőrzés, vagy megsemmisítés céljából. Az érdeklődők a Pannon Izvarázs egészséges termékeiből vásárolhattak kedvükre, de gyógyászati segédeszközöket is be lehetett szerezni. - gyimóthy -1* 1 1 / í\ BÚ Sí ! M /! mv- Én a vércukrot nézettem, a férjem a szemészetet vette igénybe - mondta el érdeklődésünkre egy idős hölgy, Irénke, aki szerint a rendelőintézeti vizsgálatok körülményesek, már csak az időpontkérés miatt is. Ő előzőleg többször igénybe vette már az újvárosi egészségnap vizsgálatait, s roppantul meg van elégedve.- Amihez van kedvem, azt vizsgáltatom át: vércukormérés is lesz, de a tüdőszűrésre is benézek. Szeretem az Egészségnapot, mert nem kell annyit várakozni. Minden évben jövök - újságolja egy középkorú nő, Viktória. Kizárólag a tüdőszűrés miatt érkezett István, aki azért is kedveli az itteni vizsgálatokat, mert újvárosi lévén jóval közelebb van számára a Szent István Ház, mint a Rendelőintézet. Elment mindenki Kató nénije, a kápolnaújító pedagógus Fél évszázados pedagógus pályafutással a háta mögött, életének 99. évében, április 8-án elhunyt dr. Mártonfai Adorjánné Fray Katalin, sokak tanító nénije. Leányával, az Illyés Gyula Megyei Könyvtár korábbi igazgatójával, Elekes Eduárdné Mártonfai Máriával beszélgettünk Kató néni pótolhatatlan személyéről.- Édesanyám 1938-ban végzett a pécsi Népfőiskolái Tanítóképzőben. Mivel nehezen kapott állást, a vajdasági Bajsán kezdte mega pedagógus munkát. Az akkoriban magyar földön fekvő települést 1941 -ben csatolták Magyarországhoz. A háború kiterjedésekor Katalin édesanyja - egy minisztériumi ismerős segítségével - egy közalapítványi iskolába, Harc-]any apusztár a helyeztette el lányát. A vidéki kitérőket követően gyermekkora helyszínén, a szekszárdi Béri Balogh Ádám utcai iskolában kapott végül állást. Munkájának következő állomása a Garay iskola volt, míg végül, nyugdíjas nevelőként a 4. számú, ma Dienes iskolában tevékenykedett.- Ötven éves pályafutása során folyton csak tanítani akart. Mindvégig kereste a jó megoldást, a feladat igényes elvégzését. Az iskolában maradt mindaddig, míg volt segítséget kérő gyermek. Megkülönböztetett figyelemmel támogatta a visszahúzódó, félénk diákokat, annak érdekében, hogy rejtett tehetségük felszínre kerüljön. Generációk családtagjai tanulhattak keze alatt, akikkel közösen szerveztek kirándulásokat, készítettek elő színdarab bemutatókat, ezzel is erősítve a közösségi összetartozás érzését. Ős-szekszárdinak vallotta magát, felmenői között a Fray-Prantner család tagjai sorakoztak, akik Szekszárd köztestületeiben hagytak nyomot.- Kellemetlenebb emlékkockái között tartotta számon a háború utolsó évét, amelyet Janyapusztán töltött, egyedül a szolgálati lakásban. A helyi lakosoknak azonban szeretettel óvták-védték. Nem volt könnyű pedagógusként az ötvenes években sem: akkor hitének gyakorlása okán érték inzultusok, ő azonban nem adta fel... Általában zsúfolt létszámmal bíró osztályokban tanított - például Janyapusztán, elsőtől negyedikig összevontan, osztott csoportokban. Elekes Eduárdné elmondta: édesanyja sohasem panaszkodott fáradtságra. „Késő délutánonként, gyors léptekkel sietett haza. Édesapámmal hallgattuk a reményteljes kopogást az utcaköveken’. Az iskolát, a várost és az Alsó utcát Kati néni rendkívül szerette, ezért is kezdeményezte a Millennium évében az addigra már elég rossz állapotba került Szent János és Pál Kápolna felújítását, míg utolsó éveiben az alsóvárosiak életét bemutató kötet anyaggyűjtését segítette. Természetéből adódóan „mindig is mosolygott a világra”. Másképp el se lehetett volna képzelni őt... Gy. L.
