Szekszárdi Vasárnap, 2016 (26. évfolyam, 1-46. szám)
2016-09-18 / 33. szám
, SZEKSZÁRDI VASARMAP 2016. szeptember 18. Szekszárdi Szüreti Napok - irodalmi melléklet Kis Pál István Szeptemberhimnusz Lombodon a rőt levélsebek szenvedélyt idéző fognyomok és amíg a szomj a korty a nyáré a léha cseppek íze élvezet serkenni a játszi édes szájon jelet hagyni a borospoháron a vér színe lenni meglátod én fogok pókhálón a csepp csipkét vetett gyöngyöt szórnak mind a záporok szellőingek selyme még a nyáré Gacsályi József A múzsák kertje Aratás után, a szüretre készen, midőn kurtábbak immár a napok, az alkonyattal időm összemérem, és várom az elrendelt holnapot. Hunyorgok félvakon a szürke fényben, és begyűjtőm, amit még láthatok, egy másik évszak közelít keményen, hallom, zörögnek zavaros zajok. De a múzsák kertjében tűz az ének, messzi völgybe fusson a zöld enyészet, míg torkom bírja, hozzám nem hatol, adja meg Isten, ami erre rávisz, kerüljön pad meg asztal, s rá pohár is, és lüktessen benne, mint vér: a bor! a napkorong se hitvány rézveret fényleni a csillag ékkövében áradni át s túl az őszi léten az ég kékje lenni meglátod én fogok almáskert ha kínál kebleket még a szende pírba kóstolok s míg a dal s a csók íze a nyáré s ölelkezni hívnak énekek bő szüretnek ízével a számban űzzön akár kétségbe a lázam magam a vágy lenni meglátod én fogok! Erdélyi Z. János Présházak Vas-szürkére meszelt lábazatig lecsüngő gyolcs ingükben gunnyaszkodnak szőlődomb derekán a kicsiny, görbe gerincű, horpadozó présházak; pókháló-okulárés, vaksi ablakaikkal összefolyó zöld foltként látják csak lefelé a világot. Hulló hajú, ritkás nád-kontyukba aranyló hajtűjével csiklandón-kacagó csillagokat tűz éjről-éjre a hold. Hézagosán deszkázott szájukon át rég holttá-feledett szüretek színe-hagyott vígsága bugyog hangtalanul, s az elárvult pincék mélylőn-mámoritó labirintusain roskadt évek mind lazulóbb dongái között a forrni-sosem-szűnő emlékezetek cefréje erjed örökké. Hajdani testes óborok bágyasztó békéje szunyókál tétlen a révedező présházak előtt, s olykor a rőt felhők dagadó sátra alatt egy-egy ősi tücsök hegedűje sirran időtlen az estbe. ) Dicső Zsolt: tíz kisfröccs ; 1.1 körmöt vágtam, fölvettem kedvenc ruhámat, kihúztam ( ( bementem a kocsmába, ahova akkor jártam. ebből a versből két szót, ) ) szerettek, mert olyan dolgokat mondtam, ÍJ tettem, hordtam, amiket ők sosem. ittam pár, na jó, tíz kisfröccsöt. C ) akkor, azon a napon egy nő, akit még sosem ( láttam ott, megkérdezte ki vagyok, költő, a ) mi költőnk, válaszolt egy törzsvendég. mindent bevégeztem, hogy ( felkészülten érjen Dicső Zsolt összes ) versei bővített kiadásának megjelenése ( vagy a hirtelen szívhalál! ) ( jól esett hallanom ezt a párbeszédet, ekkor a ) még-sosem-láttam-ott-nő hozzám lépve kérdezte: ) költené nekem költeményt? persze, válaszoltam, 2.4 ) s a pult mögé lépve, költöttem neki egy kisfröccsöt. tömzsi vén borospohár ( a tálca torz tükrében ) 1.2 szemléli önmagát \ s bölcsen megállapítja ) |) megfürödtem, hajat mostam, ) szakállamat kifésültem, a karcsúság titka a megfelelő tükör Jankovics Zoltán négy haiku Hajnali napfény mozduló harmatcseppen, jelöli utam. Felhők indulnak csatába. Nem látod, de a Nap ugyanott. Pillangó ha rebben, levél hull a vízre. Lent hínár hajlong. Telihold fénye a csillanó víztükrön, üresség hídja.
