Szekszárdi Vasárnap, 2016 (26. évfolyam, 1-46. szám)
2016-09-18 / 33. szám
2016. szeptember 18. , SZEKSZÁRDI VASAR1AP Tanévnyitó az egyetemi karon FOTÓ: KADARKA.NET Vasárnap ünnepélyes keretek között nyitották meg a 2016/2017-es tanévet Szekszárdon, a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karán. Azzal, hogy egyetemi polgárok lettek, egy új korszak kezdődik az életükben - hívta fel a figyelmet ünnepi beszédében dr. Horváth Béla dékán. Hozzátette: gyakran hallani a kifejezést, „tudásalapú társadalom” - az egyetem erre készíti fel hallgatóit. Aki tudással rendelkezik, az könnyebben boldogul - fűzte hozzá. Dr. Horváth Béla megemlítette, az egyetemi karon el indult a szőlész-borász szakképzés, jövőre pedig minden remény szerint a gépészmérnöki képzés is. Ács Rezső polgármestere azt mondta: biztos benne, hogy jól döntöttek azzal, hogy Szekszárdot és a PTE KPVK-t választották felsőfokú tanulmányaik helyéül. Itt ugyanis olyan szakmákat sajátíthatnak el, melyek egyre inkább felértékelődnek - tette hozzá. Az új szakok bevezetésére utalva elmondta, hogy a fejlesztések Szekszárdot és a PTE-t egyaránt erősítik. Az ünnepség a hallgatók ünnepélyes fogadalomtételével zárult, akiket a dékán és a polgármester egyetemi és tiszteletbeli szekszárdi polgárrá fogadott. Forrás: kadarka.net Lessing-darabbal indul a német színház új évada Lessing: Bölcs Náthán című drámai költeményének színpadra állításával kezdődik ünnepélyesen az évad a jelentős felújításon átesett szekszárdi Magyarországi Német Színházban (DBU). A német klasszikus művet, amelynek bemutatója szeptember 21-én lesz, Nemanja Petronje rendezésében láthatja a közönség. A szerb rendező ez év januárban Strindberg: Júlia kisasszony című művével mutatkozott be a DBU-ban. A darabot - amely egyfajta „tolerancia melletti védőbeszéd” - azért választotta a színház az évadnyitóra, mert máig sem vesztett aktualitásából, és 1994-ben ezzel a drámával nyílt meg Szekszárdon Magyarország első német nyelvű kőszínháza - mondta Frank Ildikó, a társulat igazgatója az MTI-nek. Náthán szerepét Alexander Beisei, Szaladint Kilian Klapper alakítja a szeptemberi évadnyitón, amelyre a tervek szerint meghívják az 1994-es előadás művészeit: a darabot rendező Frigyesi Andrást, és a főszereplőket, Mécs Károlyt és Helmut Bernhofent. A DBU az évadban mintegy 60 előadást tart majd: készül egy iskolákban is előadható Odüsszeia-adaptáció, színpadra állítják a Diótörő meséjét, illetve felújítják az „Emil és a detektívek” című előadást. Műsoron marad többek közt a 39 lépcsőfok című bűnügyi színjáték, a Júlia kisasszony és a Bányavirág című dráma is. A színház épülete az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyarországi Németek Önkormányzatának támogatásával egy nagyobb felújításon esett át. Szigetelték és kifestették a szecessziós stílusú épületet, kicserélték a nyílászárókat, felújították a színháztermet, és korszerűbb lett a színpad hang- és fénytechnikája is. A német nyelvű előadásokat változatlanul magyar felirattal láthatják a nézők. (MTI) Péterfy Gergely Dionüszosz Szekszárdon Nem tudom, ki hogy van vele, de én gyerekkoromban nagyon nem kedveltem a szeptembert. Iskolába se nagyon szerettem járni, a Trabant- és Wartburgszagú budapesti utcákba is nehezemre esett visszatérni az illatos, mesékkel teli nyár után. Meg úgy egyáltalán, mindig ott mocorgott bennem a lázadás az élet bejáratott rendje ellen, amelyet az intézmények időbeosztása, az órarend, a hétfői adásszünet, az évszakok váltakozása, és hét gyötrelmesen ugyanúgy ismétlődő hét napjának monotonitása sugárzott. Mintha az egész élet, az egész, embernek adatott idő csak arra volna jó, hogy keretbe zárjuk, és minél hamarabb letudjuk Az ismétlődés - gondoltam ifjan - elveszi az egyediséget, az érdekességet, az izgalmat. Úgy is mondhatnám, mindig többet reméltem a hétköznapoktól, mint amit végül adni tudtak. Persze, mert akkor még - ifjan talán mindenki így van vele - nem jutottam el odáig, hogy felismerjem: csak a regula, a szabály, az életnek egyenletes medret biztosító struktúra képes befogadni és megfogalmazni azt a káoszt, amit a felnőtt élet a lélekben és a külső körülményekben teremt. Milyen furcsa: a rendszeresség, a regula, kultúránk időbeosztása és munkamorálja gyerekkoromban gyorsította és hajtotta a semmi felé, most pedig, ősz fejjel lassítja, összetartja és konzerválja az időt. És ennek a rendnek a legrégibb és legteljesebb ritmusát, a szekszárdi olvasó nyilván azonnal kitalálja, mi adja meg - hát persze, hogy a szőlő és a bor. Ahol a tragédia és a komédia keletkezett, ahol először találták ki a munkarendbe, egyenletes időbeosztásba szabályozott élet kereteit, Athénban, az antik Görögországban az időt alapvetően meghatározta a borhoz való viszony. A szőlő érésének, a bor születésének időpontjaihoz igazodtak a nagy ünnepek, és a nagy ünnepekhez kapcsolódó drámaversenyek, ahol a közönség a tragédia katarzisában és a komédia gúnykacajában átélhette az emberi közösség nagy élményét, és megérthette, ha akarta, sorsa értelmét, érzelmei és értelme küzdelmét, indulatainak fortyogó üstjét és szeretetének bámulatos és felettébb ellentmondásos természetét. Szóval, hogy mi a létezés. Mert hát Dionüszosz isten ezt tanította az embereknek, ezt a szembesülést önmagukkal, a józan és egyforma napokból kiszakító eksztázis kitüntetett pillanataiban. Ezek a felismerések márpedig lehetetlenek a bor nélkül, s ezért aztán a mi kultúránkból nem is lehet szeptemberre, a szüret idejére másképpen pillantani, mint az érzelmek és sorsfordulatok nagy iskoláján, a görög Dionüszosz-ünnepeken keresztül, által, miatt, okán és szerint. Aki átéli ezeket az ünnepi pillanatokat, amelyeket a szüret és a bor ritmusa adományoz a hétköznapoknak, amelyek érthetővé és élni érdemessé teszik a rendet - hogy cserébe megkapjuk a hordóba zárt, lepalackozott, kristálypohárba töltött anarchiát, szembesülünk vele, megértjük, kikacagjuk és elsiratjuk - az bizony boldog ember. Ezért irigylem mindig azokat, akik borvidéken, pincék és hordók közelében élnek, mert azok bizonyos értelemben még mindig Athén boldog poliszdemokráciájában osztoznak
