Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)
2015-06-21 / 23. szám
2015. június 21. , SZEKSZÁRDI VASAR1AP 5 70 éve leltek új otthonra A bukovinai székelységTolna, Baranya, valamint Bács-Kis- kun megyében való letelepedésének 70. évfordulójáról emlékeztek meg június 13-án Szekszárdon a városunkban és annak környékén élő leszármazottak. A rendezvény szentmisével vette kezdetét az Újvárosi Templomban, majd az azzal szemközti Bukovinai székelyek téri emlékparkban gyűltek össze a leszármazottak. A helyszínen a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége részéről Csiki Béla alelnök, illetve Szekszárd város képviseletében Kővári László Fidesz-KDNP-s honatya tette tiszteletét. A Bukovinai Székelyek Szekszárdi Egyesületének vezetője, Szegedi Dezsőné az eseményen szólt arról, hogy 1941. június 16-án, 74 éve lépte át Kos- nánál a magyar határt a bukovinai falvakból a Horthy-korszakban a Délvidékre áttelepített székelyek vonata. Ám ezek a családok ott sem lelhették meg hazájukat, hiszen ,44 októberében kiürítési parancs érkezett: hagyják el házaikat és meneküljenek észak felé Tito véreskezű partizánjai elől. „Amit gyorsan fel tudtak pakolni a szekérre, azt magukkal vitték. Egyébként mindenük ott maradt” - idézte fel a helyi elnök. Amint az tudható, Bácskából a menekülőútvonal a Dunántúlon vezett: akadt, akik Bajánál keltek át a Dunán, s Tolna megye felé indultak, néhányan viszont Győr felé vették az irányt. Amikor már az emberek kezdtek belenyugodni sorsukba, újabb hír érkezett: a menekülteknek Németországba kell menniük... Ez utóbbi parancsot azonban már nem hajtották végre a bukovinai székelyek, s nyíltan kimondták: „Nem azért jöttünk haza Magyarországra, hogy megint idegenbe menjünk”. 1945 tavaszán aztán új korszak kezdődött életükben: felsőbb fórumok hozzájárulását követően dr. Németh Kálmán esperes hírül adta a Dunántúlon szétszórtan élő székely családoknak, Tolnába, Baranyába, illetve Bács-Kiskun megyékbe telepítik le őket véglegesen. így - ahogy Szegediné fogalmazott - a „sokat szenvedett nép az ország belsejében, a haza szívében talált új otthonra”, amely sajnos megaláztatásként érte őket, tekintve, hogy még a házaikban élő sváb családokhoz költöztették be őket, a bukovinaiak pedig nem mentek szívesen idegenekhez lakni. „Ma, amikor visszatekintünk az elmúlt 70 évre, elmondhatjuk: a székelyek megtalálták boldogulásukat, hazára találtak és itt vertek gyökeret, bár nem volt könnyű az ide vezető út” - hangzott el a megemlékezésen. Szekszárdi kopjafáik egyike, a „Hazaértünk” feliratú fejezi ki mindazt a megpróbáltatást, amelyet e nép megszenvedett. Az eseményen a Maroknyi Székely Népdalkor is részt vett, egy, az alkalomra összeállított dalcsokorral. - gyimóthy Hungarikummá tennék a kadarkát és a szekszárdi bikavért A pop art irányzat egyik hazai képviselője, Varga Enikő autodidakta festőművész kiállítását tekintheti meg a nagyközönség június 16-a óta a szekszárdi Piac Közösségi Tér folyosógalériájában. A pop art műfaj kialakulása az ötvenes évekre datálható, miután Angliában, később az Egyesült Államokban is teret hódított, magára vonva ezzel az egész világ érdeklődését. Előtagja, az angol popular (vagyis népszerű) szóval hódító tömegkultúra, illetve a művészet ellentétét kívánták áthidalni, míg az említett megnevezéssel jelölt mozgalom képviselői a „magas művészet”, illetve az élet közötti határok megszüntetéséről álmodtak - „behúzva” a mindennapi élet banális jelenségeit, tárgyait az alkotásba. Legjelesebb művelői: Andy Warhol, Robert Rauschenberg, Peter Blake, vagy éppen Roy Lichtenstein. Pár éve új hazai követője akadt a pop artnak. Varga Enikő budapesti képzőművész műveit eddig a fővárosban szemlélhette meg a nagyközönség. Most, a Babits Mihály Kulturális Központ meghívására - Varga Dalma programszervező jó féléves munkájával - a szekszárdi Piactér Közösségi Térben is rácsodálkozhat az érdeklődő eme cseppet sem unalmas tónusokat használó művészeti ág „leképeződéseire”. „Négy éve festek. Nem ezt akartam, így alakult... Menet közben jöttem rá: valójában ez pop art!” - ecsetelte a Szekszárdi Vasárnap kérdésére a művésznő, miként „ragadta el” alkotóerejét a műfaj. Ahogy fogalmazott, az irányzat „a mai napig viszi” őt: ugyan tájképekben is kipróbálta már magát, ám rájött, az egyáltalán nem a kedvence. „Ami nem pop art, azt már nem érzem magaménak” - tette hozzá. Lévai Márton A kadarka, a kékfrankos, illetve a szekszárdi bikavér kaphat magasabb védelmi kategóriát a Szekszárdi Értéktár Bizottság véleménye alapján. A testület tagjai e fajták közismertsége okán terjesztenék fel jobb pozícióba a szóban forgó borokat, annak érdekében, hogy hungarikummá válhassanak - derült ki a bizottság június 11-i, a Tolna Megyei Önkormányzat épületében tartott ülésén. Az értéktár elnöke, dr. Say István emlékeztetett: ez idáig csupán a tokaji aszú kapott a hazai borok közül ilyen jellegű minősítést. A tájékoztatón kiderült, hamarosan a Tolna Megyei Értéktár listájára kerül a grábóci szerb ortodox templom, amely jelentős kulturális értékkel bír a helyi, több száz éves múltú ortodoxbúcsú miatt, liturgiájával, körmenetével számtalan látogatót csábítva a különleges, a hazánkban élő szerbséget nagyban érintő eseményre. Amint arról megyei vonatkozásban értesültünk, legutóbb kiemelt nemzeti értékké vált a gyulai dámszarvas is. Megyénkben ugyanakkor a már védelem alatt álló értékek száma csaknem négyszázra tehető - tudhattuk meg. Új helyi értéktár bizottságok is létrejöttek, így a testület áprilisi ülése óta Sza- kályon, Magyarkeszin, Kis- és Nagyszékelyen egyaránt védeni kívánják a helyi értékeket a lokálpatrióták. Dr. Say István a feladatokról szólva több megyei műemlékvédelmi jegyzékben is megtalálható épület mielőbbi renoválását sürgette, amelyek a lepusztultság legvégső határán állnak. Ezek Gyönkön, Felső- hídvégen, valamint Nagyszékelyen találhatóak. Gy. L.
