Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)

2015-04-26 / 15. szám

6

, SZEKSZÁRDI

¥ASARMAP

2015. április 26.

Egy térdsérülésnek köszönheti Szekszárd Hradek mestert

Síbaleset indította el a pályán Hradek Károly órásmestert, aki immár 68 éve javítja az időmérőket. Üzlete ma is ott működik a Szekszárdon csak iparos udvarként ismert szolgáltató házban, amelyet hat „szaktárssal" együtt egykor maga alapított és épített.

Patinás hangulatot árasztó kis műhely. A falakon órák, régi reklámok és oklevelek. Utóbbiak egyike a mesterlevél, melyet 1971-ben állítottak ki Budapesten, Hradek Károly szekszárdi órás nevére. A mester éppen elemet cserél egy karórában, szeme előtt nagyító, a csipeszszel precízen illeszti helyére az apró alkatrészt. Aztán az órájára néz, és hozzá igazítja a kuncsaft időmérőjét. Pontos. Miután az új módi szerint névre szólóan, négy pecséttel ellátott számlát is kiállította a vevőnek, körbekala- uzol az üzletben, ahol a szakma speciális eszközei, alkatrészek ezrei mellett javításra beadott és itt „felejtett” órák is sorakoznak. Akad egy-két igazán különleges, izgalmas szerkezet, és persze antik darab is. Van például egy márványból és rézből készült asztali óra, ami a felújítást követően újra tökéletesen működik - talán további 170 éven át...

A Hradek-família ennél is régebb óta, az 1700-as évektől fogva él Szekszárdon. A családban nyolc generáción keresztül a legidősebb fiú mindig a bádogos szakmát tanulta ki. Az órásmester nagypapája és édesapja olyan jelentős épületeken (is) dolgozott, mint a megyei kórház vagy a Garay János Gimnázium. A családi hagyományt tovább vivő bátyja, Lajos két éve még az újvárosi Szent István ház felújításánál végzett remek iparosmunkát.- Egy ifjúkori síbalesetnek köszönhetően - amelyben elég komolyan megsérült a térdem - két szakma közül választhattam: suszternek vagy órásnak tanulok - emlékszik vissza a 81 esztendős Hradek Károly. - Az iskola elvégzése óta, vagyis 1947- től űzöm az ipart. Előbb mesteremnél, Szász Sanyi bácsinál dolgoztam, majd a Vasipari Vállalat órás részlegét vezettem, ahol garanciális javításokat is végeztünk. Aztán 1971 januárjában kiléptem, és a „maszekok” rögös útjára léptem. Szerettem volna egy kis üzletet bérelni, de akkoriban egy sem volt kiadó a városban. A barátokkal, ismerősökkel beszélgetve kiderült, mások is hasonló gondokkal küzdenek, s ekkor jött az ötlet egy szakipari szolgáltató ház megépítésére. A kezdeményezés akkoriban egyedülálló volt az országban, ezért egészen a pártvezetés helyi legfelső szintjéig el kellett mennem, hogy támogatót találjak a tervnek. Végül ’71 márciusában

kaptunk egy telket a Bezerédj utcai házak kertjének végében, és öt hónap alatt fel is építettük a ma is működő üzletsort.

Augusztusban már egymásnak adták a kilincset a Zsedényi tévészerelő, a Németh háztartási gépszerelő, a Fáik gépműhely, a Molnár írógépműszerész, a Németh késes, a Boros vegytisztító és a Hradek órás kuncsaftjai.- Olyan nagy volt a forgalom, hogy magam mellé vettem Sipos János barátomat, aki már a vasiparinál is kollégám volt. Negyvenhárom esztendőt húztunk le együtt, aztán a „kis ember” megromlott egészségi állapota miatt tavaly abbahagyta a munkát. Ma már kevesebb a kihívás, persze a mechanikus órák javítása, karbantartása azért még elég munkát ad, no és itt van a kulcsmásolás meg a gravírozás, amivel 1972-ben bővítettem az üzlet szolgáltatását. Ez a gép is abból az időből való, az NSZK-ból hoztam - mutat egy régi masinára, amely még ma is újakat megszégyenítő pontossággal rajzol a fémbe.

Hradek Károly a munka mellett tanított is, diákjai közül sokan lettek ismert órásmesterek. Szakértelmét még a határon túl is becsülték, így például 1979/1980- ban Drezdában, Lipcsében és Berlinben is tartott továbbképzést kelet-német órásmestereknek.

Hatvannyolc éve dolgozik, két évtizede nyugdíjasként. Az eltelt

emberöltőnyi időhöz megannyi történet, érdekes eset kapcsolódik. Miután korábban népszerű volt az ajándékba adott emléktárgyak vésése, így Hradek úr „első kézből” tudta, hogy a tanács, vagy valamely állami hivatal, vállalat vezetője érdemei elismerése mellett, vagy „azonnali hatállyal” cserélt pozíciót. Aztán amikor a hetvenes évek közepén először került a kezei közé kvarcóra, „Janikával” mindjárt | darabjaira is szedte, hogy lássa, S miként működik a digitális szerzi kezet. Az összerakással aztán ö persze alaposan megszenved- ° tek... Az évek során hoztak már hozzá antik órát javításra Bécs- ből, Salzburgból, de még Rómából is. Akadt olyan kuncsaftja, aki édesapja karóráját hozta be tisztításra majd’ félszáz esztendő után, és volt olyan vevő is, aki azért reklamált, mert a szerkezet napi fél másodpercet késett.

Az órásmester azt mondja, az iparos famíliában édesapja a példaképe, akit üldöztek a nyilasok, végül egy „jóakaró” feljelentése után a szovjetek vitték el, s a fogságból a bádogos szakmája mentette meg. Ötvenhatban tagja volt a nemzeti bizottságnak, s egyike volt a laktanya orosz helyőrségével „békés megoldást” keresőknek. A forradalom leverése után aztán elvették az iparengedélyét. Egy régi, megsárgult újságcikk pedig arról árulkodik, hogy az alakuló KISOSZ-ba agitált szakik között feszültséget keltve a „demokrácia ellensége” volt.

Hradek úr negyven éve házas, négy gyermeke és nyolc unokája van, a legidősebb 29, a legfiatalabb 13 esztendős. Sok mindent megélt, és sok mindent kapott az élettől. „Kérem, azt írja még le, hogy szeretnék 70 éves munkaviszony után végleg visszavonulni, és az orfűi nyaralónkban drága feleségemmel élvezni a megszolgált pihenés idejét” - köti a lelkemre az órásmester. Hogyan is mondhatnék nemet erre a kérésre?-fi-